Talán soha nem volt még olyan nehéz kiválogatnom a kedvenc kommentjeimet, mint ennél a gyűjtésnél – a szerzői Facebook-oldalamon ugyanis valóságos fieszta alakult ki, és csak záporoztak a viccesebbnél viccesebb gyerekkori sztorik. Több száz hozzászólásból következzenek most a szerintem legviccesebbek, amelyeket, ha végigolvastok, garantálom, hogy rengeteg új ismerettel gazdagodtok majd. 

Az átláthatóság kedvéért tantárgyak szerint rendszereztem a tananyagot – mit mondhatnék? Ez az élet valódi iskolája!

Háztartási ismeretek 

„Hogy a vattacukor nem más, mint cukrozott vatta. A durva az, hogy ki is próbáltam, viszont így korán ért a felismerés a tévedésemről.” (Kriszti)

via GIPHY

„Meg voltam totál győződve arról, hogy ugyanúgy fogom kapni a kaját, mint ahogy azoknak a dobozán/zacskóján van. Ipari düh fogott el minden alkalommal, amikor nem volt eper a müzlin vagy fagyin, vagy például nem volt saláta/tojás a husi mellé… Nem bírtam felfogni, miért nem az van a dobozban, ami rajta van… Fogalmam sincs, erre hányadik trauma után jöttem rá, és mikor világosodtam meg e téren, de azért előbb, mint amikor elkezdték ráírni, hogy »Tálalási javaslat«, »A kép csak illusztráció«… Megnyugodtam, nem csak én voltam ekkora idióta…” (Orsi)

„A húst csak úgy gyártják, nincs köze az állatokhoz. A madártej az például a madár teje.” (Éva)

„Amikor elkezdték reklámozni a burgonyacsipszet a kilencvenes évek elején, akkor piros és kék zacskós volt. A reklámban, ahogy ette a nő, úgy tűnt, ezek nagy golyók. Teljesen kész voltam, hogy lapos szeletek!” (Zsófia)

„…És a Milky Way sem maradt csíkos a kenyéren.” (Mariann)

„Majoméz! Biztos, valami finom mézes dolog… Nagy csalódás volt az íze.” (Edina)

„Hogy a fröccsöntő önti a fröccsöt.” (Luca)

„Csapott kanál liszt… én aztán jól odacsaptam, bár nem értettem, ettől hogyan lesz finomabb a piskóta…” (Anna)

via GIPHY

„Meg voltam győződve arról, hogy Irsai Olivérnek lehet a legnagyobb borászata a világon, hiszen mindenhol árulják a borát…” (Tibor)

Földrajzi alapismeretek

„Földrajzóra. Alsó tagozat. Nem értettem, hogy mi a [email protected] köze van Évinek a középhőmérséklethez.” (Ágota)

„Mikor kiírták, hogy egy ház eladó, a telefonszámok előtt mindig oda volt írva, hogy »Érd.:« Gondolkoztam is, mennyi érdi ház eladó az országban mindenféle…” (Enikő)

„A Boráros téren túl már külföld van.” (Éva)

„Gyerekkoromban azt hittem, hogy a Moszkva tér Oroszországban van. Mivel a telkünk Csillebércen volt, minden hétvégén a Moszkván hajtottunk keresztül, én meg álmélkodva néztem, hogy ezek az oroszok pont ugyanolyanok, mint mi, a városuk is pont olyan, és az időjárás is pont olyan, mint nálunk. Aztán az egyik utunkon hangot is adtam a csodálkozásomnak. Kár volt. Sokkoló volt, amikor megtudtam, hogy a Moszkva tér a miénk.” (Judit) 

 

„Az M1-es úton Tatabánya után ki van táblázva, hogy »KÖRNYE xy km«, gyerekkoromban azt hittem, hogy az Tatabánya KÖRNYÉKE. Azt nem értettem, hogy más városoknál miért nincs kiírva, hogy mekkora a környéke…” (Andrea)

„A párom százhalombattai. Volt ott egy »Olaj tó« (a MOL egyik akármilyen tava volt). No, a »becsapják, mint az olaj-tót« volt a fejében, és nem értette, hogy miért nem tavat, és hogyan lehet becsapni.” (Hinda)

„Picike voltam, amikor valamiért készült a család Esztergomba. Heteken keresztül ezt hallgattam, hogy megyünk Esztergomba. Aztán ott valahol láttam kiírva, hogy Esztergom. Addig biztos voltam benne, hogy rólam és egy gombáról nevezték el azt a titokzatos várost.” (Eszter)

„Én azt hittem, hogy Szombathelyen minden (kerítés, stb.) piros.” (Attila)

„Az én fiam meg úgy gondolta, hogy Zalaegerszegen minden kerítés zöld, és bárhol voltunk, zöld kerítést látott, az csak Zalaegerszeg lehetett.” (Krisztina)

via GIPHY

Magyar nyelv és irodalom

„Amikor a filmek elején elhangzott, hogy »készült XY azonos című regénye alapján«, a férjem gyerekkorában sohasem értette, hogyan lehet ennyi Azonos című regény.” (Gabriella)

„Én ilyenkor azon gondolkodtam, milyen vastag lehet az a regény, hogy ennyi film kijön belőle…” (Lilián)

„Én iskolás koromig azt hittem, hogy anyukám kedvenc költője egy nő, nevezetesen Józse Fatilla. Nagyon megrökönyödtem, hogy valójában mi is a szitu, amikor iskolásként megtanultam olvasni.” (Melinda)

„A lépcső többesszáma a lépcsőkök. Csak hogy tudjátok.” (Réka)

„Kedvenc mesekönyvem volt a Sziszi, a szeleburdi hercegnő. Nem értettem, miért nevettek, amikor megkérdeztem, mégis hol van Szeleburd.” (Szilvi)

„Általános iskola harmadik osztályos olvasókönyv: Árpád, a honalapító… Nem értettem, mi az a hona, amit lapított.” (Judit)

Hittan

„Az »Üdvözlégy« végén, amikor azt imádkozzuk, hogy halálunk óráján, mindig úgy képzeltem, hogy a halálunknak egy szép, fekete bőrszíjas órája van.” (Gabriella)

„Én azt nem értettem sosem, hogy az »A szentmise véget ért, menjetek békével« után hogyhogy azt kell mondani, hogy »Istennek legyen hála«? Mindenki ennyire örül, hogy végre vége?” (Eszter)

„Bevallom, én örültem, és úgy mondtam, hogy hála Istennek.” (Gabriella)

„Az olajfák hegye, vagyis faágak vége.” (Eva)

„Hát, igen. Nem is értettem, miért ült ott a faágak hegyén Jézus, és hogy a faágak nem szúrták-e…” (Rozi)

„Drága jó nagyapám rengetegszer emlegetett egy kántort a falujukból, akit nagyon kedvelt, és mindig elmondta, hogy a Náci bácsi milyen rendes ember volt. Ez bennem feloldhatatlan feszültséget okozott, mert, ugye, hogyan kedvelhet ez a csodálatos ember – a rajongásig szeretett nagyapám – egy nácit. Sose mertem megkérdezni, mikor felnőttként egyszer teljesen váratlanul megvilágosodtam arról, hogy a kántort egyszerűen csak Ignácnak hívták, és ezért igenis lehetett derék ember, igen megkönnyebbültem, a dolgok pedig rögvest a helyükre billentek.” (Judit)

via GIPHY

Biológia és élettan

„Néhány éve tudtam meg, hogy a combnyaktörés nem az, amikor akkorát esel, hogy a combod és a nyakad is eltörik. (Zsófia)

„Én egy volt pasimmal elhitettem egyszer, hogy a combnyakunk csak idős korunkra nő ki, azért olyan gyakori náluk a combnyaktörés.” (Kata)

„Ha levágják a hajam, az fájni fog.” (Éva)

„Olyan tízéves lehettem, amikor az Állatkertben rádöbbentem, hogy a láma szeme nem sötétkék.” (Zsuzsa)

„Nem értettem, miért baj az, ha valakinek eltörik a karja. Hiszen akkor csak eggyel több helyen hajlik, és az jó, nem?” (Zsuzsanna)

„Amikor kiveszik valakinek a manduláját, akkor elvágják a torkát, lehajtják a fejét, és úgy tudják kioperálni a mandulát. Nagyon meglepődtem, amikor a mandulaműtétem után nem találtam vágást a nyakamon.” (Éva)

„Kiskoromtól kezdve imádom a csirkezúzát. Életem első hatalmas csalódása ötéves koromban ért, mikor disznóvágáskor hiába vártam a méretarányosan hatalmas zúzát.” (Piroska)

„A kutyák a fiúk, a macskák a lányok. Ha összeházasodnak (mert nyilván összeházasodnak), és megszületnek a kölykök, akkor lesznek kiscicák és kiskutyák is a fenti logika szerint. Ennyi.” (Kata)

via GIPHY

„A hangszalag az olyan, mint a nagy tekercses régi magnószalag, és ha letekeredik, akkor nem fogok beszélni. Napokig nem szólaltam meg, amikor erre a felismerésre jutottam.” (Zsuzsanna)

„Ötéves koromban azt hittem, hogy az inhalálás valami borzasztó halálnem. Senki sem értette, hogy amikor egy meghűlés kapcsán anyám előkészítette a forró kamillateát a pokróccal, miért futottam visítva világgá.” (Erika)

„Az ikrek úgy születnek, hogy kétszer kell egymás után szerelmeskedni.” (Éva)

„Megharagudtam anyámra, és elszaladtam. Nagyon meglepődtem, amikor utolért. Három-négy évesen azt hittem, hogy csak a gyerekek tudnak futni.” (Gábor) 

 

„Szentül hittem, hogy kétféle szarvas létezik: a rém- és a jámbor. Ja, és persze valamelyik tuti, hogy az Egybesült Államokban él.” (Szilvi)

„Hogy bármennyi kakaót iszom, mégis sárgát pisilek.” (Dóra)

„Klasszikus a macska a kutya felesége, valamint megfigyeltem, hogy a macskáknak van egy kakazacskójuk, és azok, akik ürítettek, azoknak nincs. Valamint a piros végű cigarettacsikkek a tuberkulózisosoké, akik nemsoká meghalnak a cigaretta káros hatásaitól… szegények.” (Edina)

Médiatörténeti ismeretek

„A tévében nem áll le a film, ha kikapcsolom, hanem a háttérben folytatódik. A fenébe!” (Réka)

„Meg voltam győződve róla, hogy a tévébemondókon hátul nincs ruha.” (Lilla)

„Miközben alul nincs.” (Angéla)

„Esti fürdésnél (a szobában) nem mertem levetkőzni, mert a tévében a bemondó bácsi nehogy meglásson pucéron a babakádamban.” (Leila)

„Azt is hittem (mert a bátyám mondta), hogy amikor Kádár János a nagy pulpitusnál beszélt és a tévé közvetítette, az előtte lévő mikrofonok egyikéből az oxigént kapja, mert olyan öreg, hogy már nem kap rendesen levegőt. Később ezt a tézist interpretáltam a többi többmikrofonos beszédre, amit a tévében láttam.” (Krisztina)

 „Hogy hogyan érnek át a zenészek olyan gyorsan egyik rádióból a másikba, hogy mindenhol szóljon a slágerük.” (Ági)

„Nem volt tévénk, de a rádiós fociközvetítéseket együtt izgultam a felnőttekkel. Azért azt tudtam, hogy az ilyen »sokan rohangálnak a pályán« játék. Na, szóval azt hittem, hogy a szerelés az az, amikor valaki berohan szerelőtáskával a pályára, hogyha elromlik valamelyik játékos. Meg még azt is, hogy a kapus az, aki a cserejátékosokat beengedi a pályára.” (Ádám)

„Ha fellocsolom a padlót vízzel, és kinyitom az ablakot télen, megfagy a víz, mint a Tom és Jerryben, és fogok tudni rajta korcsolyázni. Ezt ki is akartam próbálni. Kisvödörben hordtam be a vizet a gyerekszobámba, sajnos anyukám előbb vette észre mintsem véghez tudtam volna vinni a tervem.” (Eva)

via GIPHY

„Még nem tudtam olvasni, és anyu leküldött Kertészet-Szőlészet újságért. Én mindig Kertészet-SZÜLÉSZET újságot kértem. De adtak!” (Éva)

„Hogy a Modern Talking egy angol nyelvtanfolyam.” (Ildikó)

„Manapság, amikor milliónyi csatorna és streamingszolgáltató műsorából válogathatunk, talán fura, de volt idő, amikor nem volt mindennap tévé… sőt, tévé se volt. Volt helyette rádió. És esténként, amikor a rádiókabarét hallgattuk, szentül hittem, hogy apró színpad van benne, apró nézőtérrel, és apró, tapsoló emberkékkel. Oké, voltam vagy négyéves. Órákig kukucskáltam a rádió belsejébe a hangszóró hajszálvékony résein át, és láttam, hogy belül ég a villany.

Évekig nem tudtak meggyőzni anyuék, hogy az nem a színpadi világítás.

Aztán a rádió elromlott, és újat kellett venni. Mondanom se kell, azonnal szétkaptam a régi rádiót, és teljesen csalódott voltam, amikor aprócska színpad és nézőtér helyett mindenféle fura bigyókat találtam benne. Ezek még azok az idők voltak, amikor nem volt olyan, hogy mikrochip. A nyomtatott áramkört nézegetve gyermeki agyam ragaszkodott a fantáziavilágához, kitaláltam, hogy igenis van aprócska színpad, de ez egy speckó színpadtechnika, az áramkör a süllyesztett színpad, oda van beledugva minden, csak, mivel elromlott a rádió, nem tud feljönni a színpad.

Aztán ahogy nőttem, mindezt el is felejtettem.

Csak később, amikor az iskolában tanultuk az elektromosságot és a rádióhullámokat, akkor jöttem rá, hogy milyen butus is voltam. Tizenhárom éves koromban, amikor technikaórán nyomtatott áramkört készítettünk, a forrasztópákával a kezemben diódaforrasztás közben meséltem el ezt a technikatanáromnak. Ő meg csak a kezembe nyomott egy aprócska lámpát, és megmutatta, hogy azt hova cinezzem fel a nyáklapon.” (Andrea)

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Divat és szépségápolás

„Egyszer apa megkért, hogy vigyem oda a félcipőjét. Úgyhogy vittem neki egy darab cipőt. Furcsállottam, de hát ha erre kért…” (Réka)

„Tízévesen volt egy egyetemista barátnőm. Na, jó, egy házban laktunk es Kati jófej volt, időnként elcipelt magával vásárolni. Egy alkalommal szólt: – Tini, gyere el velem, félkosaras melltartót kell vennem. Természetesen elmentem, de csak néztem kifele a fejemből, ami szokatlan jelenség volt, merthogy normális esetben be nem állt a szám. Ráadásul úgy ötpercenként eléugrottam, és alaposan szemrevételeztem a mellkasán jól látható kettő darab púpot. Aztán csak nem bírtam ki, és rákérdeztem, hogy jól értettem-e, hogy félkosaras a melltartó. Igen. De neked két melled van!” (Timi)

„Csókálló rúzs. Bár azt nem értettem, miért pont csókáll? Hisz' vannak szebb, színesebb madarak is.” (Krisztina)

Tárgykultúra, dizájn

„A fenyőfaárusnál a facsomagoló tölcsérre vagy mire 35 éves koromig hittem azt, hogy fűtőberendezés az árusoknak…” (Éva)

„Én a kakukkos óra láncán lógó tobozok miatt kérdeztem meg értetlenkedve anyámat, hogy miért lóg ott kaki. Teljesen értelmezhetetlenek tűnt, hogy miért díszít bárki egy tárgyat Mr. Furkóval. Aztán persze megmagyarázta, hogy az toboz, nem kaki, de ez tovább növelte az értetlenkedésemet, miszerint hogy lenne már doboz (!), mikor az egy kaki.” (Ella)

„Borsörlő. Sokáig nem értettem, mit is csinál a bor sörlő.” (Gabriella)

„Az »akkora szád van, mint a bécsi kapu« hasonlatból asszociáltam négy-öt évesen, hogy a bécsi kapu nem más, mint a nagyszüleim udvarán található kerekes kút ajtaja, amit sosem szabad kinyitni, különben kiugrik a bazinagy bécsi béka. Ma sem értem.” (Mariann)

„Azért sziszeg a vonat indulás előtt, mert ereszt a kereke, és a kalauz azért járkál mellette, hogy megnézze, melyik.” (Viola)

Állampolgári ismeretek

„A népszámlálást akkor (legalábbis a köznyelvben), összeírásnak nevezték. Ovis voltam, jöttek az emberek a tanácstól, bejöttek a lakásba, én pedig rettenetesen be voltam szarva, hogy ezek most tényleg minket fognak összefirkálni, és ezt nekünk hagynunk kell.” (Dénes)

„Anyukám elküldött, hogy dobjam be ezt a levelet a postaládába.

Kérdeztem tőle:

– És hogy veszi ki a postás?

– Van kulcsa hozzá – jött a válasz.

Visszakérdeztem, hogy hova tesz annyi kulcsot?

– Majd megbeszéljük, most siess, mert nemsokára elviszik a leveleket.

Lefutottam, beledobtam a saját postaládánkba. Anyu meg is dicsért, milyen gyors voltam. Két nap múlva hüledezve hozta fel a levelet, hogy na de kislányom…” (Mónika)

„A bankautomatában ül valaki, és kiadja a pénzt. Valami kisnövésű emberke. Sajnáltam, hogy sötétben kell ülnie, de gondoltam, közben biztos tévézik, vagy valamit csinál…” (Edit)

„Hogy a Böbe cukrászdába csak Böbék mehetnek be.” (Orsolya)

„Anya takarításhoz sokszor R-GO bakelitet hallgatott; emlékszem, hogy portalanítottam épp, és azon morfondíroztam, hogy miért van ennyire oda az én nőies anyám az ilyen hülye katonai dalokért. »Várj, Bombázó, várj, Bombázó!«. És akkor, ugye, ott van a »Ballag a katona«, ami végképp megerősített ebben az elképzelésemben.” (Erna)

„Mindig, amikor meghallottam, hogy valakit szabadságvesztésre ítéltek, azt gondoltam, hogy elvették a munkahelyén járó szabadságot, és dolgoznia kell.” (Csilla)

„Olyan hat-hét éves koromban kerékpárral követtem anyut, aki hátraszólt, hogy vigyázzak a fekvőrendőrre. Majdnem átestem rajta, mert annyira el voltam foglalva azzal, hogy meglássam, hol fekszik az úton egy (rendőr)ember, hogy a púpot az aszfalton nem jutott időm észrevenni.” (Andrea)

És most ki vele: nektek milyen félreértéseitek voltak gyerekkorotokban?

Csepelyi Adrienn gyűjtése

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/StefaNikolic