Szabó Anna Eszter kislánya: Mama, írhatnál végre egy normális cikket is. Mondjuk, a lovakról
Szinkronba kerülni a lóval olyan, mintha szárnyaid nőnének – írja Anna Eszter, aki ezúttal egy különleges kérésnek eleget téve ragadott tollat.
Szinkronba kerülni a lóval olyan, mintha szárnyaid nőnének – írja Anna Eszter, aki ezúttal egy különleges kérésnek eleget téve ragadott tollat.
A szülők merő jószándékból sokszor túlterhelik a gyerekeiket, megpróbálnak nekik mindent megadni, amiből nekik anno nem jutott elég. De mennyi az elég, mi szolgálja a gyereket, és mi az, ami már árt? Erről beszélgetett Mészégető Marcsi, dr. Gyurkó Szilvia, Hajós András, Fiala Borcsa és dr. Holló Márta a Hello Szülő pécsi rendezvényén.
Soha senkivel nem találkoztam még, aki ne szerette volna azt az összetéveszthetetlen érzést, amit a hintázás és az azzal járó könnyű lebegés jelent. Ennek talán az lehet az oka, hogy mindanyiunkban felidéződik az az ősélmény, amikor még az anyukánk hasában lebegtünk, a magzatvíz biztonságos közegében.
Arra vágyom, hogy ne csak mindig a külső, hanem végre a „belső kertemet” is művelhessem… ami csak akkor sikerülhet, ha tényleg pihenek a kertemben.
Attól még, hogy gyerek vagy, kijelölheted a határaidat, mondhatsz nemet. Még akkor is, ha mások máshogy csinálják.
Utódaink gyerekkorát szétbontotta a digitalizálódott világ. Présben vannak a szülők és az oktatási rendszerek, a társadalom és a családok. A változás már mentálisan és fiziológiailag is kimutatható. De a fejlődést visszacsinálni nem lehet, és az a morális pánik, amiben most vagyunk, sem vezet sehová. A WMN XL új cikkében dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember ered a digitális világban eltűnt gyerekkor nyomába.
John Lennonról írta a matektanára: „Ha ez így megy tovább, biztosan megbukik.” Az iskolában ő volt a fekete bárány, és még a nagynénje is azt gondolta, szép dolog a gitározás, de megélni ebből nem lehet. Egy zseniális alkotó a sok közül, akinek az iskola rémálom volt.
Kata egy „átlagosan boldogtalan család” gyerekeként különösen fájó szívvel emlékszik a rossz karácsonyokra… de igyekszik felnőttként kezdeni valamit a szellemükkel, ami minden decemberben megtalálja.
Szép csendben feláll a történetünk, amelyben nincs mesés gazdagság, fényes hírnév, és úgy általánosságban, semmi, de semmi rendkívüli vagy grandiózus, mint gyerekként hittük. Csak színtiszta, felnőtt élet.
Így segítheted a gyerekedet az önbizalom-szerzésben: egy óvónő tippjei, jótanácsai: