Hét imádott, ikonikus étel, amelyet véletlenül találtak fel
Világszerte másodpercenként születnek új receptek. A nagymamád különleges technikájával készülő finomságtól kezdve az üdítőitalok milliomodik ízéig folyamatosan új ételek kerülnek az ízlelőbimbóink közelébe, azonban csak néhány étel válik kulturális főszereplővé. Amikor valaki a világon először sütött pizzát, vagy tekert szusit, nem is gondolta, hogy valami lenyűgöző dolgot alkotott. Gabonából és fűszerekből álló főzetekkel emberek évszázadokra határozzák meg egy nép kulturális identitását. De ami még ennél is izgalmasabb, hogy sok ilyen ételt pusztán a véletlennek köszönhetünk. Mózes Zsófi most mutat hét ikonikussá vált véletlen ételt.
–
Fagyitölcsér
A fagylalttölcsér prototípusát Italo Marchioni szabadalmaztatta 1903-ban, és Ernest Hamwi volt az, aki véletlenül rábukkant erre a modern kori csodára. 1904-ben, miközben a St. Louis-i világkiállításon zalabit, egy vékony, gofriszerű süteményt árult, a Hamwi mellett álló fagylaltosnak elfogytak az edényei. Hogy kisegítse barátját, kúpos pohárba hajtogatta ostyáit.
A tölcsér azonnal sikert aratott, a vásár látogatói pedig nagyra értékelték a fagylalt tálalásának egyedi módját.
Fellelkesedve a legendás kehely egyre növekvő népszerűségén St. Louisban, Hamwi megalapította a Missouri Cone Companyt, hogy felpörgesse a gyártást. Számos más vállalkozás is indult, és a kedvelt nyári finomság híre az egész országban terjedni kezdett. 1924-re a tölcsérgyártás elérte a 245 milliós rekordot, és attól kezdve a roppanós kehely világszerte alapélelmiszernek számított.
Chocolate chip cookie
A kultikus csokis sütit Ruth Wakefieldnek köszönhetjük. A finomságot övező legenda szerint 1930-ban, miközben a védjegyévé vált csokoládés sütit sütötte, kifogyott a hozzávalókból. Úgy döntött, hogy egy apróra vágott Nestlé-csokoládécsíkot tesz a tésztába, remélve, hogy az majd feloldódik. A sütés után azonban meglepődve tapasztalta, hogy a süteményben félig olvadt csokoládédarabkák vannak elszórva. A recept hatalmas sikert aratott, és 1938-ban Wakefield szakácskönyvében is szerepelt. Wakefield süteményeinek híre futótűzként terjedt, a népszerűségi hullámot meglovagolva pedig a Nestlé éveken át a csokipapír hátoldalán hirdette ezt a történetet.
Nachos
Bár a történet egy kicsit zavaros, a nachos megalkotását Ignacio „Nacho” Anayának tulajdonítják, aki a mexikói Piedras Negrasban lévő Viceroy's Clubban volt főpincér. Egy kutatás szerint 1943-ban egy csoport katonafeleség érkezett az étterembe, a séfet pedig sehol sem találták. Anaya szerette volna, hogy a vendégek elégedetten távozzanak, ezért kötényt kötött, és rögtönzött egy tányér tostadát (gyakorlatilag egy jól megpakolt tortillát) reszelt sajttal és egy kis jalapenóval megszórva.
A nőknek igencsak ízlett az étel, és azt „Nacho különlegességének” nevezték el. A recept híre fokozatosan terjedt, és kezdeti népszerűsége a mai napig tartó rajongássá fejlődött.
Sajtos pufi
1930-ban Edward Wilson a Flakall nevű cégnél dolgozott, ami állati takarmányt gyártott. A gépbe kukoricaszemeket töltött, hogy a gabonától ne tömődjön el. Wilson észrevette, hogy amint a gép felmelegedett, a kukorica puffasztott maradványai kilökődtek belőle. Ezeket a puffadt szalagokat egészen addig kidobták, amíg Wilson meg nem találta a módját, hogy ízletes ételként hasznosítsa őket. Hazavitte a puffasztott kukoricát, és sajttal ízesítette, létrehozva a ma is ismert ellenállhatatlan nasit. Lassan a különböző cégek is érdeklődni kezdtek a termék iránt, ami a recept számos melléktermékét indította el a piacon. A világnak megjött az étvágya rá, és a sajtos pufik globálisan sztárrá váltak.
Pezsgő
Jóval azelőtt, hogy a pezsgő a jólét vagy akár az ünneplés szimbóluma lett volna, csupán egy rosszul sikerült bor volt. Milyen szomorú! Észak-Franciaországban az erjedés a tél során a túl alacsony hőmérséklet miatt leállt, az élesztősejtek azonban nyáron újraindították a folyamatot, szén-dioxidot termelve. A pezsgés miatt a palackok viszont hajlamosak voltak a robbanásra. A XVII. században Dom Perignon, egy francia szerzetes úttörő módon kidolgozott egy eljárást a robbanások megelőzésére, és így, bár a pezsgő fogyaszthatóvá vált, csak jóval később, a XIX. században kezdett terjedni.
Burgonya chips
Több elmélet is létezik ennek az ikonikus rágcsának az eredetéről. A legnépszerűbb verzió szerint a chipseket George Crum hozta létre tiltakozásul. Miközben séfként dolgozott Saratogában, Crum összefutott valakivel, aki túl vastagnak találta a sült krumplit. Annak ellenére, hogy többször felszolgáltak neki vékonyabb adagokat, a vendég még mindig nem volt elégedett.
Crum elkeseredésében papírvékony szeletekre vágta a burgonyát,
és így született meg a chips. Más verziók a XIX. századi Európába helyezik az étel eredetét. Mivel az ételt a XX. század közepéig Saratoga Chips néven emlegették, feltételezhető, hogy ha nem is egyedül alkotta meg, Crum minden bizonnyal hozzájárult a recept népszerűsítéséhez.
Popsicle jégkrém
Ez a cukros nyári élvezet a szerencsés véletlen és egy 11 éves gyerek vállalkozókedvének gyümölcse. 1905-ben Frank Epperson véletlenül kint hagyott a kerti asztalon egy pohár szódát és egy keverőkanalat. Reggel észrevette, hogy a folyadék megfagyott. A furcsa, mégis finom jégpálcikát nyalogatva úgy döntött, hogy véletlen találmányát megosztja a szomszédsággal. Ahogy a találmány híre elterjedt, Frank meglátta a lehetőséget az üzlet bővítésére. Egy közeli vidámparkban kezdte el árulni a finomságot, amelynek sikere arra ösztönözte, hogy 1924-ben szabadalmaztassa az eljárást. Márkaépítési okokból a terméket végül Popsicle néven kezdték el forgalmazni, amely világszerte a nyár elengedhetetlen részévé vált.
Mi sem bizonyítja jobban, mint ezek a csodálatos, kultikus és nélkülözhetetlen élelmiszerek, hogy sokszor a legfinomabb dolgok váratlanul bontakoznak ki az orrunk előtt – csak épp észre kell venni őket.
Mózes Zsófi
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/Herson Rodriguez
