A bálványok leomlanak

Az elmúlt évek során leginkább az olyan dúsgazdag, digitális nomádként élő és a tökéletességig szépített nőket soroltuk az It girl kategóriába, mint a Kardashianek, a net sztárjai, mint Charlie és Dixie D’Amelio vagy Emma Chamberlain. A pandémia kirobbanása óta azonban merőben máshogy állunk ehhez a kérdéshez. Amikor az emberek nagy része a lakásába zárva várta, hogy kitisztuljon a levegő, és állandóan szembesülniük kellett a járványhelyzet okozta veszteségekkel, az ilyen kiváltságos helyzetben lévő sztárok megmutatták, hogy számukra még talán maga az apokalipszis sem lenne elég ahhoz, hogy lemondjanak a megszokott, fényűző életükről.

Míg a legtöbbünk számára a bizonytalanságot és a magányt jelentette ez az időszak, a szupergazdagok és híresek hatalmas házibulikat tartottak, szigeteket és vidámparkokat béreltek ki, és úgy általában magasról tettek arra, hogy egyébként egy világméretű tragédia bontakozik ki a háttérben.

Ez a viselkedés azonban elkezdte elidegeníteni a közönségüket, akik egyre inkább ráébredtek arra, hogy a bálványaik mennyire más univerzumban élnek, mint az átlagos emberek, ráadásul még szolidaritásból sem hajlandók kitekinteni a buborékukból. Így az internet népe lassan új sztárolnivaló és inspiráló figurákat keresett magának, olyanokat, akikkel még ebben a helyzetben is képes azonosulni. Erre a megüresedett helyre emelkedett fel a #thatgirl, azaz az influenszer egy frissebb, elérhetőbb formája, aki 2022-ben is lázban tartja a TikTok, az Instagram és a YouTube világát. 

@kaylieestewart part 1 of becoming the best version of yourself in 2022 🤍🥬 #motivation #thatgirl #healthylifestyle #healthylifestylechange #fyp ♬ this is what falling in love feels like - JVKE

Ki is valójában „Az a lány”? 

Itthon valószínűleg kevesen ismerik ezt a hashtaget, és az általa reprezentált ideált, ám külföldön szinte futótűzként terjed a népszerűsége. A kifejezés mögött ugyanis olyan, főként fiatal, női influenszerek állnak, akik a féktelen partizás és pénzszórás helyett egy kiegyensúlyozott, rendszerezett életet választottak, és szívesen megmutatják másoknak, hogyan érhetik el ezt a látszólag makulátlan imidzset. A #thatgirl, vagyis „Az a lány”, mindennap hajnali hatkor kel, hogy legyen ideje írni a naplójába és egy rövid edzésre, mielőtt nekiáll a percre pontosan betáblázott napi teendőinek, (természetesen egy házi, vegán reggeli elfogyasztása után), majd ezt követi egy kellemes túra a városban a legközelibbi barátaival, és a gyanúsan cuki örökbefogadott kutyájával.

„Az a lány” fehér, szálkásan vékony és hanyagul nőies, egyszerűen és letisztultan öltözik, érdekli a bolygó jövője, végtelenül ambiciózus, és ahhoz képest, hogy mindene a digitális detox, feltűnően gyakran posztol.

Ő az a volt általános iskolai osztálytársad, akitől hiába szeretted volna irigyelni a házimozit meg a szuper gyakornoki melót a város legjobb irodájában, de egyszerűen annyira kedves és okos, hogy képtelen vagy nem úgy érezni: kiérdemelte. Egyszerre akarsz ő lenni és mellette lenni, egyszerre inspirál arra, hogy önmagad legjobb verziója légy, és hogy most azonnal elsüllyedj szégyenedben, amiért még nem vagy az. Ő az összes újévi fogadalmad megtestesülése, és a puszta létezése is változásra ösztönöz.

Hogy rövidre fogjam, a #thatgirl a tökéletesnek tűnő, motivációs célt szolgáló influenszerek új generációja, aki egy kissé természetesebb, hétköznapibb irányból közelíti meg a műfajt. Lépésről lépésre avatja be a közönségét abba a vágyott életbe, amit képvisel, útmutatót adva a látszólagos „tökéletességhez”. Olyan lazasággal veti bele magát az időbeosztás szervezésébe, és a diétás vacsora megfőzésébe, hogy szinte könnyűnek tűnik tőle az egész, mintha valóban bárki, bármikor képes lenne elsajátítani ezt az életstílust. Ha viszont ez valóban ilyen egyszerűen elérhető, szimplán az akarat erejével, akkor tulajdonképpen mindannyian lehetnénk „Az a lány”. És pont emiatt ennyire vonzó számunkra: azt üzeni nekünk, hogy lehet és érdemes javítani magunkon. Ez pedig nem olyan rossz üzenet, különösen fiatal lányok számára – de valami mégis mindig furcsa érzéseket kelt bennem, amikor a tökéletességet sztároljuk. 

@kaylieestewart focusing on yourself 🧡 #motivation #thatgirl #healthylifestyle #healthylifestylechange #fyp ♬ original sound - xxtristanxo

Tényleg ő a legjobb követendő példa? Nem. 

Aki olvassa a cikkeimet (vagy valljuk be, többnyire esszéimet), az tudja, hogy nem szeretek egy témát csak egy oldalról bemutatni. Így van ez a #thatgirl esetében is, amit ugyan a felszínen egy nagyon pozitív változásnak látok az ezt megelőző, igen üres celebkultuszhoz képest, de tudom, hogy a valóságban a dolog sokkal komplexebb ennél.

Hiába tartom követendőnek azt, ha valaki tesz az egészségéért és produktívabb, sikeresebb ember próbál lenni, tisztában vagyok vele, hogy amikor elkezdjük a tökéletességet üldözni, pláne kamaszként, (hisz mégiscsak ők ennek a műfajnak a fő közönsége), sokszor nem a helyes célból tesszük, és hajlamosak vagyunk ártani magunknak azért, hogy elérjük.

A Wall Street Journal még tavaly szeptemberben hozta nyilvánosságra a Facebook belső kutatását, amelyből kiderül, hogy a techóriás nemcsak hogy tisztában van az Instagram káros hatásával a tinédzserekre nézve, de ki is használja ezt az algoritmusa segítségével. A dokumentumból kiderül, hogy minél fiatalabb a felhasználó, annál inkább befolyásolja az, amit online lát, és könnyen támadnak akár önbántalmazást, akár öngyilkosságot érintő gondolatai. Háromból egy lány, aki aktív a közösségi médiában, súlyosan elégedetlen a testével – az evészavarok fájdalmasan gyakorivá váltak körükben, és ezek sokszor pont azzal kezdődnek, hogy az influenszerek hibátlan alakját, vagy az általuk rosszul összeállított és fontos tápanyagokban hiányos csodadiétáit próbálják követni. Nyilvánvalóan mindenkinek a saját felelőssége is, hogy megtanulja tudatosan fogyasztani az ilyen tartalmakat, ám az biztos, hogy az influenszer-élet romantizálása nem segít ebben. 

 

Ugyanis a valóság az, hogy hiába segítőkészek és inspirálók számunkra ezek a tartalomgyártók, végtére ők is egy munkát végeznek, amivel pénzt és/vagy státuszt kívánnak szerezni maguknak. Ehhez pedig azt a sokunkban jelen lévő vágyat használják ki, hogy csodálatra méltónak és követendőnek mutassuk magunkat, ami nagyjából az összes közösségimédia-platform által okozott mentális betegség melegágya.

Igen, ezek az influenszerek már nem a nálunk szétesettebb, „csúnyább”, szomorúbb emberek lenézésével emelkednek a csúcsra, hanem pont azzal, hogy hozzájuk szólnak, de ettől még ugyanazt az érzést keltik a közönségükben, mint a többi, könnyed tökéletességet bálványozó híresség.

Az, hogy csak az mutat rossz példát, aki önpusztító életet él, tévhit, mivel azok, akik azt közvetítik befolyásolható embereknek, hogy létezik egy „helyes” élet, legalább akkora kárt okozhatnak azzal, hogy nem árnyalják a képet. 

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Nem szabadna, hogy csak akkor értékeljük magunkat, amikor éppen aktívak, boldogak vagy vonzók vagyunk

Bár ezt az aspektusát is nagyon fontosnak tartottam kiemelni, azt hiszem, végső soron nem az a célja ennek az írásnak, hogy dicsőítse vagy teljesen elítélje a #thatgirl kultuszát. Ahogy a legtöbb általam izgalmasnak tartott téma, ez is árnyalt, nem lehet jónak vagy rossznak nevezni.

Az, hogy végre egy tartalmas, javító szándékú ideált akarunk követni, biztosan pozitív, ám ettől még nem intettünk búcsút annak a súlynak, amit a közösségi média helyez ránk.

Örülök neki, hogy egy-egy ilyen YouTube-videó megtekintése után kedvem támad edzeni, de tudom, hogy nem egészséges azt éreznem pihenés közben: „lehetnék hasznosabb”. Nem szabadna, hogy csak akkor értékeljük magunkat, amikor éppen aktívak, boldogok vagy vonzók vagyunk, mert nem realisztikus elvárni magunktól, hogy mindig ilyenek legyünk. És ez az, amit a tökéletességmánia meg annak képviselői nem vesznek számításba. Lehet, hogy nem is az ő feladatuk, de akkor meg valahol mindannyiunk felelőssége az, hogy akár csak a saját környezetünkkel éreztessük, hogy míg fantasztikus dolog az, ha fejleszteni szeretne valaki magán, nem érdemelnek kevesebbet azok sem, akiknek nem illik az életük minden pillanata a Pinterestre.

Nem baj, ha szeretni akarjuk „Azt a lányt”, de nem érdemes keresztre feszítenünk magunkat az oltárán. És nem azért, mert kevesek vagyunk hozzá, hanem mert az emberi lélekre nem létezik „alapbeállítás”. Az éjjeli baglyok ugyanúgy megválthatják a világot, mint a hajnalban kelők, és a padlón szétszórt ruhák között is megbújik az inspiráció. Mindegy, hogy az utolsó pillanatban szedted össze azt az ötöst, vagy hetek alatt készültél, naplót vezetsz, vagy fotókat gyűjtesz, amíg otthon érzed magad a saját fejedben. Valószínűleg, ha elég ideig csiszolnánk le magunkról az érdes, minket mássá tevő tökéletlenségeket, mind felfedezhetnénk magunkban a #thatgirlt. De az az érzésem, hogy az baromi unalmas lenne. 

Nyáry Luca


Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Unsplash/ŞULE MAKAROĞLU