Dián Dóri: Félek, hogy középszerű vagyok (de nem az!!!) – Proust-kérdőív
Dián Dóri a WMN-szerkesztőség egyik első gyakornoka, ezért gyakran viseltetünk iránta anyai érzésekkel testületileg. Ennek sok előnye van, de azért valahol mi is sejtjük, hogy néha rohadt idegesítőek lehetünk kvázianyaként. Dóri viszont pályakezdőkön bőven túlmutató türelemmel és napi minimum ötven „bocsi”- val kezel bennünket, ahogy kéretlenül is próbáljuk terelgetni. És ez a nő mondja magáról: attól tart, hogy középszerű! Hát megőrülünk, de tényleg. Miközben a cikkek, a hátterek, a podcastok és a videók között még legalább tíz önjelölt anyukával zsonglőrködik (az igazi szülei mellett!), és csak néhány tárgyat ejt le, a fontos embereket és feladatokat sosem. De ez kiderül a válaszaiból is… meg az is, hogy imádja a cicáját, rendben van magával és a világgal, de nem szereti a hamis pozitivitást, a köpéstől meg undorodik. Proust kérdései, Dóri válaszai.
–
1. Mi jelenti számodra a tökéletes boldogságot?
Amikor tényleg ki tudok kapcsolni, és nem kattog az agyam a teendőkön, legyen ez aktív pihenés, játék vagy olvasás. Ez ritkábban esik meg, az gyakoribb, amikor reggel már ébredezünk, a cica meghallja, beszalad a szobába, közénk ugrik az ágyba, hanyatt vágja magát, és még tíz percig így lustálkodunk.
2. Mi a legnagyobb félelmed?
Ami szerintem mindenkinek: valami visszafordíthatatlanul rossz történik a szeretteimmel. Ha pedig csak az én személyemmel kapcsolatos a kérdés, akkor a középszerűség.
3. Mi az a tulajdonságod, amit nem szeretsz magadban?
Sokkal előbb jár a szám, minthogy átgondolom a dolgokat.
Ja, meg képes vagyok a végtelenségig halogatni egyes teendőket.
4. Mi az a tulajdonság, amit nem szeretsz másokban?
Az arroganciát. Meg a játszmázást, nem tudom, hogyan kell, és nem is tudok vele mit kezdeni.
5. Melyik élő embert csodálod leginkább?
Mindenkit, aki arra tette fel az életét, hogy másoknak segítsen.
6. Mi a legnagyobb extravagancia az életedben?
A barátommal élek Budapesten, közel a belvároshoz. Meg hogy szeretem a munkám.
7. Milyen a lelkiállapotod most?
Fáradt vagyok, mint mindig, de izgatott és lelkes. 2021 vége elég húzós volt, de sikerült kipihennem magam, és nagyon várom az elkövetkezendő időszakot, izgalmas projektek vannak készülőben.
8. Melyik az a tulajdonság, amelyet leginkább túlértékelünk?
A pozitív gondolkodást.
Egyszerűen van, amikor minden szar, és kész.
Egyrészt ez néha elég toxikus, másrészt sokszor semmitmondó. Főleg azok a tucat Instagram-oldalak, ahol azt sulykolják, hogy találd meg mindenben a jót, légy hálás a legapróbb dolgokért stb. Természetesen az a jó, ha pozitívan tekintünk a jövőre és az életünkre, de ne kelljen már mindig pozitívnak lenni. Hadd legyek néha csak szarul, légyszi!
9. Mikor fordul elő, hogy hazudsz?
Amikor többet ártanék az igazsággal.
10. Mi az, amit a legkevésbé szeretsz a külsődben?
Nincs itt annyi hely, hogy leírjam mindet, de ha egyet ki kell emelni, akkor a kevés hajamat mondom, mert azon nem tudok változtatni, hogy több legyen.
11. Melyik élő embert tartod a legkevesebbre?
Akik kihasználják mások jóindulatát és visszaélnek a bizalmukkal, súlyos károkat okozva ezzel, és akik gátlástalanul átgázolnak másokon a saját érdekükben.
12. Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy férfiban?
Humor, ész, empátia.
13. Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy nőben?
Szintén humor, ész, empátia.
14. Melyik az a szó vagy kifejezés, amelyet túl gyakran használsz?
Bocsi. (Dóri tényleg mindenért bocsánatot kér, még azért is, amit nem ő csinált – a szerk.)
15. Mi vagy ki életed legnagyobb szerelme?
Most legyek nyálas és írjam, hogy a barátom? De így van.
16. Mikor és hol voltál életedben a legboldogabb?
Erre szokták az esküvőt meg a gyerekszületést írni, nem? Na, nekem még egyik sem volt meg, úgyhogy nem tudok ilyen válasszal szolgálni. De akkor például nagyon boldog voltam, amikor Portugáliában, konkrétan Európa szélén ültünk az óceánparton egy eldugott és nehezen (nagyon nehezen) megközelíthető strandon a homokban a barátommal. Meg amikor hazahoztuk a cicánkat. És bár erre nem emlékszem, mert csak négyéves voltam, de a szüleim már sokszor elmesélték, hogy amikor megmondták nekem, hogy lesz tesóm, hetekig úgy vettem fel a vezetékes telefont, hogy „Haló, Dóri vagyok, és lesz kistesóm!”.
17. Ha választhatnál, melyik emberi képességet, tehetséget birtokolnád legszívesebben?
Ha emberi képesség, akkor nagyon szeretnék szépen énekelni. Ha emberfeletti, akkor teleportálni szeretnék, mert akkor ezeket a sorokat már egy mexikói óceánparti taco bár teraszáról írnám.
18. Ha egyetlen dolgot megváltoztathatnál önmagadon, mi lenne az?
Ha külsőre vonatkozik a kérdés, akkor dús hajat szeretnék. Ha belsőre, akkor sokkal jobb emberismerő szeretnék lenni.
19. Mi eddigi életed legnagyobb teljesítménye?
Hogy bár
apukám is szakmabeli, de nem a neki köszönhető „hátszéllel” lett munkám, hanem a saját képességeim és tehetségem miatt lehetek itt,
nekem ez fontos volt. Persze sokat segített, de ezek tanácsok voltak és nem „szívesség” XY-tól, hogy „Dórika hadd próbálja ki magát” akármelyik szerkesztőségben. De ha az apai nagymamámat kérdeznénk, ő biztosan az ötös matekérettségimet mondaná (és kicsit igaza is lenne, az bizonyítottan a világ nyolcadik csodája).
20. Ha létezik halál utáni élet, te miként vagy kiként térnél vissza legszívesebben?
Attól függ, hogy milyen világ lenne akkor. De az univerzális válaszom, hogy macskaként. Annyira irigylem őket!
21. Hol élnél legszívesebben a világon?
Néhány évet szívesen élnék Londonban, Rómában, és az USA-ban, de hosszú távon egy olyan Magyarországon, ahol nincsen a végletekig megosztva a társadalom, nem a béka segge alját verdesi a közhangulat, és ahol mindenki emberhez méltó körülmények között él.
22. Mi a számodra legértékesebb tulajdonod?
Papíron a tulajdonom, de családtag: a cicám, Artúr.
23. Mit tartasz a legmélyebb gyötrelemnek?
A tehetetlenséget.
24. Mi a legkedvesebb elfoglaltságod?
Társasozni a barátaimmal és/vagy a barátommal. De legalább ugyanennyire szeretek egyedül lenni, filmet/sorozatot nézni, podcastot hallgatni és közben megrajzolni a határidőnaplóm következő hónapját.
25. Mit tartasz a legszembetűnőbb tulajdonságodnak?
Hogyan mondják szép szóval, hogy béna? Ja, elvarázsolt! Gyakran megesik, hogy eltöröm, kiöntöm, felborítom, elesek, nekimegyek… Túl gyakran.
26. Mi az, amit a legnagyobbra értékelsz egy barátodban?
Az egyenességet és a megbízhatóságot.
27. Kik a kedvenc íróid?
Sajnos nem olvasok eleget ahhoz, hogy neveket tudjak mondani.
28. Ki a kedvenc irodalmi vagy filmbéli hősöd?
Sherlock Holmes.
29. Melyik történelmi alak áll hozzád a legközelebb?
Nem klasszikus történelmi alak, de
volt valaha valaki, aki úgy gondolta, jó ötlet összekeverni a paradicsomot a fokhagymával és a bazsalikommal. Te, névtelen zseni, örök hálám neked!
30. Kik a te valódi, hétköznapi hőseid?
Akik a legnagyobb ellenszélben is kitartanak az elveik és/vagy a hivatásuk mellett.
31. Melyek a kedvenc neveid?
Mia és Simon.
32. Mi az, amitől a legjobban irtózol?
A köpéstől. A sajátommal még nincs akkora bajom, de másétól elkap az instant hányinger. Amikor tizennégy évesen kolis lettem, a közös fürdőben egyidejűleg elkövetett fogmosás volt az, ami a legnagyobb nehézséget jelentette. Nem is sikerült megbirkóznom vele, inkább jó későn, amikor már más nem volt bent, akkor intéztem.
Ja, és „kedves” mindenki, aki az utcán köpköd: hagyjátok abba, kibaszott undorító!
33. Mi az, amit a legjobban sajnálsz a múltadban?
Nem aktívan sajnálom, tehát szinte soha nem jut eszembe, de azt kicsit bánom, hogy nem mentem Erasmussal külföldre tanulni.
34. Hogyan szeretnél meghalni?
Gyorsan és fájdalommentesen. De leginkább úgy, hogy előtte végig ép vagyok testben és szellemben. Főleg szellemben.
35. Mi a mottód?
Nincs mottóm, de van egy rövid párbeszéd, ami három éve hangzott el a barátaim között, a mai napig emlegetjük, és ordítva röhögünk rajta. Gyakran eszembe szokott jutni, főleg, amikor nehéz napom van, és mindig átlendít a holtponton.
A jelenet a következő: ülünk hárman a Szabó Ervin Könyvtár előtt, épp a sokadik cigiszünetünket tartjuk, hogy addig se kelljen a szakdolgozattal foglalkozni. Már minimum két hete mindennap nyitástól zárásig a könyvtárban ülünk, baromi fáradtak és frusztráltak vagyunk a közelgő határidő miatt.
Emma, a világ összes fájdalmával a hangjában: Mindjárt meghalok! Máté, rezzenéstelen, hullafáradt arccal a semmibe bámulva: Van ez így.
Dián Dóri
A korábbi Proust-kérdőíveket itt találjátok meg, legutóbb Szabó Anna Eszter válaszait olvashattátok.