Igazi, vonzó nők és tudatos, brandépítő celebek – Avagy az It girl tündöklése és majdnem bukása
A múltkor egy kifejezés osztotta meg a szerkesztőséget, vajon mi is lehet az az „It girl”? Rendszeresen bújva angolszász magazinokat, melyek sokszor használják a kifejezést, számomra egyértelmű volt a jelentése. Mikor azonban el kellett volna magyaráznom azoknak, akik még nem hallották ezt a magyarra lefordíthatatlan szószerkezetet, csak dadogtam. Aztán mélyre ástam a témában, hogy itt és most minden kétséget eloszlassak azzal kapcsolatban ki is az az It girl, honnan is ered a kifejezés és milyen sokat mond el nekünk egy bizonyos korról, hogy éppen kik viselték a címet. Csernik Gréta írása.
–
Akkor most mondjátok meg, mi az az „It”?
Sokszor hallottam már, hogy egy barátom azt mondja rajongása tárgyáról, hogy „tudod, nem kifejezetten szép, nem is beszél olyan szépen, sőt elég fura figura, mégis van benne valami”. Körülbelül ezt a meghatározást használta Rudyard Kipling is mikor először jelent meg az It girl kifejezés Mrs. Bathhurst című novellájában.
Az író arra a bizonyos – gyakran, de nem feltétlenül szexuális – vonzerőre gondolt, ami egy nőt minden más nő példaképévé és minden férfi vágyálmává emel.
Hogy pontosan mi okozza ezt a vonzerőt, ezt a valamit („It”), nehéz lenne megmondani, hiszen mindenkinél más. Van, akinél a gödröcskés mosolya vagy csillogó őzikeszemei, esetleg rezes énekhangja vagy fiúsan játékos járása. Egy a lényeg, hogy aki az It girl-t látja egyszer, soha nem felejti el. Ez volt legalábbis az első, eredeti meghatározás.
Aztán persze, ahogy változott a korszellem, a gazdasági helyzet, a divat- és a filmipar – az It girl fogalma is alakult, csavarodott, mígnem odáig torzult, hogy ma leginkább a szexvideókkal, sminkbrandekkel és Instagram-storykkal híressé váló billiárdos celebkölyköket értjük alatta.
Az első: Clara Bow
Kipling után egy Elinor Glyn nevű író használta a kifejezést, romantikus regényének egyenesen az It címet adta. Mikor a művet 1927-ben megfilmesítették, a fogalom egyszer és mindenkorra bekerült az amerikai köztudatba, és egy jó darabig összefonódott a film főszerepét játszó Clara Bow személyével.
A kamera előtt elbűvölő természetességgel mozgó színésznőről F. Scott Fitzgerald azt mondta, hogy volt benne valami, ami az egész amerikai nemzet vérkeringését felfrissítette.
Bow, az első igazi It girl javíthatatlan kísérletező volt, lángvörösre festette a haját, majd fel-alá kocsikázott a Sunset Boulevard-on egy lángvörös Packardban a szintén lángvörösre festett szőrű csaucsaujával az anyósülésen. Mindeközben erős brooklyni akcentusa és cifra káromkodásai közkedveltté tették az egyszerű nézők körében.
Egyszerre volt ámulatra méltóan extravagáns és teljesen hétköznapi. A modern nő megtestesítője, a lány a szomszédból.
Ami számomra igazán különlegessé teszi Clara Bow-t, így egy évszázaddal később is, az az, hogy vonzereje nem csábító szexualitásban, nem is királyi eleganciában, nem a makulátlan megjelenésben rejlett, hanem egyszerűen abban, hogy jól érezte magát a bőrében.
A mai It lányok a plasztikai műtétek, a túlzásba vitt sminkelés, a photoshoppolás, egyszóval a hamisítás nagykövetei. Talán ideje lenne visszatekinteni az 1920-as évekre, amikor egy sokkal test-pozitívabb nőalakot ünnepelt imádattal Amerika és a világ.
A második hullám
Az 1930-as években (az 1929-es tőzsdekrach után) a rossz gazdasági helyzetből fantáziavilágba, ragyogásba akartak menekülni az emberek. Ez az It girl-ök újabb fellendülését és átalakulását hozta.
Már nem a „szomszéd lányra” voltak kíváncsiak a nézők. Olyat akartak látni, aki annyira elérhetetlen és extravagáns, hogy már nem is fáj, hogy neki látszólag mindene megvan, nem is igaz talán, csak egy álomkép.
Tökéletes példa volt erre a Glasgow-i milliomos lánya, Margaret Whigham, aki Warwick grófjának volt jegyese, majd egy amerikai golfozó felesége lett. A világ egyik legszebb nőjeként tartották számon, még egy Cole Porter-dal is megemlékezik róla.
A You're The Top című számban Mrs. Sweeney (Margaret Whigham) az emberiség olyan művészi teljesítményei közé soroltatott, mint a Louvre, a Mona Lisa, és a Shakespeare-i szonettek.
Marilyntől Twiggy-ig
Az ötvenes évek It girl-je hivalkodó volt és fényűző: gyémántok, gyöngyök, arannyal hímzett haute couture estélyi ruhák. Ugye, mindenki emlékszik Marilyn Monroe-ra pánt nélküli pink estélyijében és hófehér kesztyűiben, amint azt énekli: Diamonds Are A Girl’s Best Friend? (Szőkék előnyben.)
Life GIF - Find & Share on GIPHY
Habár meg kell jegyeznem, Monroe túlságosan is tudatában volt vonzerejének, ami sokkal inkább teszi szexszimbólummá, mint hagyományos It lánnyá. Egyik kedvenc Monroe-idézetem is azt bizonyítja, hogy ő – korát megelőzve – tudatosan építette saját személyi brandjét:
„Legtöbbet a szépségről álmodoztam. Olyan szép akartam lenni, hogy a férfiak megforduljanak utánam.”
Aztán jöttek a lázadó hatvanas évek, és mint minden, az It girl kijelölése is demokratikusabbá vált. A nemesi és királyi leszármazottaktól újra visszatértünk a nép lányaihoz, a vad, spontán és szabad hippi nőkhöz.
Mary Quant divattervezőnek a rövid, színes ruháiba öltöztetett, műszempillás It girl-nek már nem az elegáns olajmágnás volt a kiszemeltje, hanem a rendszerellenes, kócos sörényű rocksztár.
Marianne Faithfull is ebbe a vonulatba tarozik, ő a Rollling Stones legendájával, Mick Jaggerrel járt együtt.
Aztán ott volt Twiggy, akinek figurájából legjobban látható a különbség a szexszimbólum, a világszépe és az It girl fogalmak között. Twiggy nem volt olyan, mint egy szépségkirálynő, nőies sem volt lapos mellével és fiúsra vágott hajával (nem volt szexszimbólum sem), mégis volt benne valami, ami maga sem értette, miért, de megfogta az embereket.
„Tizenhat évesen nevetséges, vézna kislány voltam, csupa szempilla és csupa láb. Aztán az emberek hirtelen azt kezdték mondogatni, hogy csodálatos vagyok. Azt hittem, megőrültek.”
Nárcisztikus napjaink
Az „It girl” az évek alatt fejleszthető kereskedelmi cikké vált. A '90-es évek óta már bárki megkaphatja a címkét, akinek sok pénze van, és sok partira jár, amikről sokat posztol az Instagramon.
Paris Hiltonnal kezdődött az új korszak, a „gazdag kölykök” kora. Paris felmenőit nem kell bemutatni, a szállodalánc-tulajdonos Hilton család leszármazottja. De az igazi képviselői ma már a Kardashian és Jenner család tagjai, akik ugyan egy szexvideóval dobbantottak nagyot, aminek inspirációjáért épp a szomszédba mentek (Kim Kardashian Paris Hiltonról kopizta a szexvideóval való befutás ötletét).
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ebbe a sorba tartoznak Hadidék is például (Gigi és Bella Hadid egy dúsgazdag ingatlanfejlesztő, Mohamed Hadid lányai). Hadidék öccse, Anwar egyébként egy szintén It girl-lel járt sokáig, bizonyos Nicola Anna Plezt-zel, akinek az édesapja történetesen egy amerikai milliárdos üzletember, Nelson Peltz.
A mai It girl-ök reklámértéke mindennél magasabb, ők tényleg abból élnek, hogy híresek.
Szóval az igazi It girl-ségből csupán annyi maradt, hogy ezer meg ezer nő akar hasonlítani hozzájuk. Azonban már nem azért a bizonyos belső különlegességért rajonganak, itt minden a külsőségekről szól. Hogy kinek mekkora a segge, a melle, milyen vastag a sminkje és éppen hány százezer dollár lóg a fülében. (Tegnap reggel kinyitottam a Vogue hírlevelemet, és az első főcím nem más volt mint, hogy „Jennifer Lopez Wore Nearly $2 Million in Diamonds Last Night” Azaz: Jennifer Lopez közel kétmillió dollárt viselt magán tegnap este. Nem akartam elhinni, hogy ennek nagyobb hírértéke van, mint annak, hogy mi is történt az MTV Video Music-Awards eseményen, amire az énekesnő így felcicomázta magát.)
A mai celeblányok tudatosan építik saját személyi brandjüket, mint egy vállalkozást. Pedig Elinor Glyn azt írta könyvében, hogy „az It girl fesztelen, közömbös a saját maga által gyakorolt hatás iránt. Az öntudatosság azonnal elpusztítja azt a bizonyos valamit.”
Csernik Gréta
Források: ITT, ITT, ITT és ITT
Kiemelt kép: Getty Images/© Hulton-Deutsch Collection/CORBIS/Corbis, Ray Tamarra/GC Images
