Sokszor gondoltam rá, milyen jó lenne elutazni messze északra, ahol még nem jártam, ráadásul karácsonykor. Az álomkarácsony valahogy úgy nézne ki számomra, hogy lenne hó, rengeteg hó, és egy ház, mondjuk, Norvégiában, amelybe a családot vinném magammal, és amikor nem hóembert építünk vagy szánkózunk, akkor a ropogó tűznél olvasnánk föl egymásnak egy-egy jó könyvből – ez kedves elfoglaltságunk amúgy is –, illetve egész éjjel filmeket néznénk, forralt bort iszogatva. Nem főznék, és nem sütnék, karácsonyi szendvicseket ennénk, esetleg egy gyors, fűszeres krémlevest.

És milyen lenne a ti tökéletes karácsonyotok, tettem fel a kérdést, először a kolléganőimnek.

Marossy Kriszta azt mondja, csatlakozna a havas projektemhez szívesen, Andris, a férje, tuti főzne is valamit, mert velünk ellentétben szeret főzni. (Megdumáltuk, Marishkám!) De van egy másik víziója is, ami már megtörtént vele, nem csak álmodik róla. „Pár évvel ezelőtt 24-én reggel értünk Hongkongba, ahol egy szál pólóban sétáltunk egész nap – és a jetlag miatt egész éjszaka is. Az ajándék ez volt egymásnak, más nem is kellett. Tíz napig tartott a karácsony ott, majd Vietnámban.”

Both Gabi is utazna, de nem messzire, hanem inkább spirituális értelemben. „Azt szeretném, ha semmilyen felhajtás nem lenne a karácsony körül. Egyszerűen tényleg csak elmélyülhetnék a dolgokban. Csend lenne, meg valami szép helyen, melegben ejtőzhetnék/ejtőzhetnénk. Egy erdő közepe, mondjuk, pont megfelelne erre.”

Gyárfás Dorka maradna, ahol van, nem vágyódik sehova. „Az én kompromisszummentes karácsonyom pontosan ugyanolyan, mint az összes korábbi, és semmit sem szabad rajta változtatni, legfeljebb annyit, hogy más legyen az előétel és/vagy a leves – ezzel a kettővel lehet csak kísérletezni (fogunk is idén). A legeslegfontosabb feltétel, hogy ott legyünk mindannyian a karácsonyfa alatt az Újlipótvárosban, egyre több gyerekkel, akik miatt végül egy rendes beszélgetést sem tudunk lefolytatni, viszont akiken remekül szórakozunk és gyönyörködünk bennük, és akik akkora csomagolópapír-kupacot hagynak maguk után, hogy az ember tényleg szégyenkezni kezd a környezetszennyezés miatt. Egy fájdalmas kompromisszumot azonban idén sajnos mindenképpen kötünk: az egyikünk választott hazájában, Franciaországban marad –

úgyhogy az igazi kompromisszummentes karácsony az volna, ha nem választanának el minket országok egymástól.”

Dorkáéknál ajándékokban gazdag az igazi karácsony, Pásztory Dóri számára azonban a kompromisszummentes ünnep az ajándékozás teljes elhagyásával kezdődik. „Ezt egyetlenegyszer sikerült megvalósítanom az adománygyűjtő karácsonnyal, de sajnos nem lett belőle hagyomány a családban… Leginkább felhőtlen evésre, ivásra és együttlétre vágyom a szeretteimmel, és arra, hogy ne érezzük kényszerét annak, hogy bármi megvásárolhatóval fejezzük ki az érzelmeinket. Adri norvég házbérlését is remek ötletnek tartom, nekem még a főzéssel se lenne gondom, csak legyen hatalmas konyha, totál felszerelve, és az alapanyagok receptekkel együtt bekészítve az érkezésünkre.”

Tóth Flóra Dorkával ért egyet, csak pár „jelentéktelen apróságot” változtatna szíve szerint a jelenlegi körülményeken. „Én főzni is nagyon-nagyon szeretnék, igazából még többet és többfélét, mint a szokványos karácsonyainkban. Az lenne a legjobb, ha karácsony előtt egy héttel már csak az ünnepi menü kitalálásával és megvalósításával lehetnék elfoglalva. És ha mindezt egy hatalmas ház profin felszerelt, óriási, nappalival egy légtérben található konyhájában tehetném a családommal, akkor tényleg nem lenne semmi más vágyam. A nagy ház arra kell, hogy mindenki jöhessen hozzánk, legyen a közös terekben nyüzsgés, de el is lehessen vonulni. Én hadd főzzek egy hétig a szűk családom körében, aztán jöjjön mindenki a tág családból, meg barátok is, együnk egy hétig mindenféle felállásban, és legyen két mosogatógép.”

Irodavezetőnk és pótanyánk, Molnár Erika nemrégiben vesztette el az édesanyját.

„Ez lesz az első karácsonyom anyám nélkül. De jó lenne még ezt a mostanit átélni együtt, hogy aztán egy szép, meleg, nyári napon menjen el, és ne december 2-án, az ünnepek előtt…

De, ha reálisabb választ vársz, akkor azt mondom, az lenne a legjobb, ha Tibi, a párom, nem egy tonna kaját főzne, és nekem nem kellene öt kilót híznom (már megint!). Négy éve vagyunk együtt, ez lesz az ötödik karácsonyunk. Ki lehet számolni, hogy mennyi pluszsúlyt cipelek Tibi miatt, mert ugye ott van még a többi ünnep, és a szürke hétköznapok is, amikor ő főz, és nem tud keveset előállítani. Szakács!”

Iliás-Nagy Kati szuperkarácsonya egyszerűen szép és meghitt

„Korán kelek, még senki sincs ébren. Félhomály. Szemlélődéssel, merengéssel kezdem a napot. Reggelire bejglit eszem, kávéval. A kutyák türelmesen várják, hogy induljunk. Ahogy kilépünk az ajtón, fehéren illan a leheletünk. Éjjel esett. Hidegillat. Előttünk még senki nem járt az utakon, úgyhogy nyomot hagyunk a friss hóban. Mire visszaérünk, már világos van, a többiek is felébredtek. Jöhet a második kávé. Anyunál vagyunk. Várjuk a tesómékat ebédre. Nincs is más program mára. A közös ebéd után beszélgetünk, aztán mindenki megy a dolgára. Csendes pihenő. A tévé előtt ülök egy tál szaloncukorral, és filmet nézek. Valószínűleg a Harry Potter valamelyik részét. Szemben velem a színesen fénylő fenyőfa, alatta a kibontott ajándékok. Este együtt megyünk kutyát sétáltatni, nagy pelyhekben hull a hó, ropog a bakancsom alatt. Már este van, de nincs sötét, az égősorok ünnepi fénybe vonják a kertvárost. Az egyetlen nap az évben, amikor nem zavar a semmittevés. Nyugalom és elcsendesedés. És nem is vágyom másra.” 

 

És akkor következzenek az olvasói idézetek a szerzői oldalamról, amelyen szintén megfuttattam a kérdést: milyen a karácsony kompromisszumok nélkül?

„Sokszor macera a látogatás ide-oda, de mégis jó érzés, ha vendégül láthatunk valakit vagy vendégnek várnak valahol – ha szeretettel teszik. Márpedig minket mindenhol szeretettel várnak, és mi is boldogan várjuk az érkezőket. Persze, sok a munka a vendéglátással. De az se lenne jobb, ha itthon ülnénk három napig bekuckózva.

Addig megyünk, amíg mehetünk. Amíg van, aki várjon.” (Judit)

„Idén először úgy lesz, ahogy mindig is szerettem volna. Csak mi négyen, a kicsi család. Nincs vendég, nincs jópofizás, nincsenek kötelező körök. Már most imádom.” (Juci)

„Nálam nem az a gond, hogy meg kell látogatni a rokonságot, hanem pont az, hogy nincs lehetőségünk rá. Édesanyám már nem él, más meg nem vár minket karácsonyozni, mert messze vagyunk. Ezt leszámítva, pont olyan a karácsony, amilyennek szeretnénk, nincs benne idegeskedés, kényszer. Olyat eszünk, amit szeretünk, felesleges puccoskodni, ha a három kiskorú kosztos úgysem eszi meg, egyféle fullos torta lesz, együtt díszítés, éneklés, tánc, játék, mesenézés: ébren lehetnek, amíg bírják.” (Szabina)

„Az ideális az lenne, ha volna egy nagy-nagy házunk, ahova egyszerre tud eljönni a párom családja, az én családom, és az öcsém Angliából. Rendelnék sütit, anyuék hoznák a halászlevet és a töltött káposztát, anyósék a sült kacsát meg a diópálinkát, és mindenki együtt lenne.” (Anna)

„Én egyedül tölteném a karácsonyt. Elvonulnék egy extra csendes hegyvidékre, otthon hagynám mobiltelefonomat, hogy senki ne érjen el – internyet. Vinnék magammal egy laptopot zenékkel, filmekkel, könyvekkel.

Főzni szeretek, ezért a füstölt húsos töltött káposztát gazdagon locsolt tejföllel ki nem hagynám. Sokat lennék levegőn – csípje a hideg az arcomat. A szállásomtól nem messze lehetne egy fürdő, ahol teljesen véletlenül negyvenes éveikben járó vízilabdások edzőtáboroznának – én kifejezetten vizuális lélekmasszázs céljából tölteném ott az egyik délelőttöt, és közben lógatnám lábamat a medencébe.” (Ági)

„A karácsonyfát advent harmadik hétvégéjén beszerezzük, feldíszítjük az aprónépekkel! Szentestéig az összes mézeskalácsot lelegeljük a fáról... Csak mi, négyen, igen! Halászlét főzök, amiből csak én eszem, és talán a picim, mert még túl kicsi válogatni. Rántott húsok a fiacskámnak és a férjemnek, és ami számomra a lényeg: legyen valami kalács! Aztán eltakarítok, közben valami ünnepi vidám mesét kapcsolnak be a többiek, ami háttérzajként szól csak, mert inkább játszanak! Kész lettem, én is csatlakozom hozzájuk, és másnap indulhat a családlátogatás, de csak kényelmesen délután. Hála érte, hogy egy valós eseményt írhattam le. A férjem tudja, hogy ha anya boldog, mindenki boldog.” (Gerda)

„Mi a szeretett, jó emberekkel töltjük a karácsonyt, csak három (kisebb) gyerekkel fárasztó időre elkészülni, ott lenni, hazaérni. Rég vágyom egy olyan karácsonyra, hogy ötösben legyünk, egész nap együtt játsszunk, olvassunk, pihenjünk, dögönyözzünk, miközben nem nyűgös senki, nem kell főzni, mosni, takarítani. De mert kicsik a gyerekek, az egyik nem azt eszi, amit a másik, a harmadik még pici, hol álmos, hol pelenkát kell cserélni, de akár a hasa vagy a foga is fájhat, vagy csak simán hozzám tapadva alszik, és addig a többiek sem lehetnek velem. De jó ez így, nyüzsgéssel, szeretettel teli.” (Evelyn)

„Az enyém olyan lenne, mint régen, amikor még csak a két gyerekemmel karácsonyoztam: olyat ennénk, amit mindannyian szeretünk, és nincs sok dolog vele (mi rakletteztünk), és mindig volt a fa alatt olyan ajándék, amivel eljátszhattunk akár késő estig is.” (Ági)

„Az én karácsonyom kompromisszummentes. Sajnos már én vagyok a legöregebb aktív asszony, hozzánk jön haza mindenki, a lányaim, a húgom, az anyósom. Egyféle vegán és nem vegán kaja van, egy sós, egy édes süti, húgommal megosztjuk a munkát. Ötkor vacsi, aztán ajándék. Mi húzzuk egymást, csak egyvalakinek adunk ajándékot. (Kicsik még nincsenek.) 25-én vendégség a sógornőméknél, kétévente váltás.

26-án EGÉSZ nap hálóingben filmet bámulok, mindenki maradékot eszik, amikor akar. Imádom.” (Krisztina) 

„Tavaly majdnem sikerült… már a nyáron lefoglaltam egy ötnapos karácsonyi wellnesspihenést a családnak, gyereknek, férjnek persze, de anyumat és a tesómat is beleértve, hogy senkinek ne kelljen sütni-főzni, fát cibálni, vendégeket várni, takarítani, hanem tényleg mindenki pihenjen, szórakozzon egyszer úgy igazából… De hát a Covid keresztülhúzta, a szálloda nem fogadhatott vendégeket.” (Viktória)

„Gyerek lennék megint, egész nap olvasnék és várnám a csengő hangját. Utána az új könyvekkel heverésznék.” (Juli)

A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

„Visszatekerném az időgépet a fiaim gyermekkoráig. A sok fáradság ellenére 24-én este élvezném az örömüket, természetesen élne még a férjem is. 25-én reggel vanília- és fenyőillatban gyönyörködnék a boldogan játszó gyerekeimben. Most mindez már az övék az unokáimmal, és ez így van jól. Kicsi örömutánzat azért jut nekem is.” (Irén)

„Bárcsak be kellene osztanom az ünnepnapokat, hogy mikor rohanok le édesanyámékhoz feldíszíteni a fát, és ott is ünnepelni kicsit, majd Pesten sütni az oldalast, főzni a székely káposztát, megvenni a legszebb nordmann fenyőt, betuszkolni a kis kocsimba, csomagolni egyenként a sok apró ajándékot a két kislány unokámnak… Ez lesz a második karácsony nélkülük. Márciusban lesz két éve, hogy nem láttam őket. Várom türelmesen, hogy mikor utazhatok Sydney-be, addig interneten keresztül tanítom rajzolni őket. Áldott, békés karácsonyt mindenkinek.” (Edit)

Összegyűjtötte: Kurucz Adrienn

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Ryan McVay