Ötvenmillió árnyalat

Ahány ember, annyi karácsony. Sőt, mivel minden évben egy kicsit másként éljük át ezeket a különleges napokat, az egészet érdemes az éveink számával megszorozni.

Karácsonynak nem csupán egy, de nem is 50, hanem 50 millió árnyalata van, minimum.

És bár az első, eredeti karácsony alkalmával minden figyelem, fényár és várakozás az újszülött felé irányult, a kisded csupán tétlen átélője volt a csodának.

Kik is karácsony igazi hősei, főszereplői?

Ott van rögtön a kamaszkorból épp csak kilépő Mária, aki már az angyali üdvözlet környékén megkapja a maga világra szóló szereposztását: Istent fog szülni. Férfi közreműködése nélkül. Hogy tetézzük az egészet: egy férfi jegyeseként. Hőstett, csoda és – a kor körülményeihez képest – botrány egyszerre. Vajon mi lehetett ennek a lánynak a lelkében? És mi adott neki erőt, hogy méhében Jézussal több napon át gyalogoljon unokatestvéréhez, a Keresztelő Szent Jánossal várandós Erzsébethez, majd vissza? Mi adott neki erőt, hogy kibírja „mindenórás” kismamaként egy csacsi hátán döcögve a szintén mai szemmel végtelennek ható utat Betlehembe? A megaláztatást, hogy egy istállóban/barlangban kell a gyermekét világra szülnie?

Nála is kevesebb figyelmet kap egy másik hős: József. Róla még a Biblia is rettentően keveset szól, de van egy nyomatékos kijelentés a személyét illetően: igaz ember volt. Pont. És ez az „igaz”-ság öltött testet abban, ahogy nem a bírák elé vitte megköveztetni a mástól, máshonnan várandóssá vált jegyesét – az akkori törvény szerint ezt kellett volna tennie –, ahogy ezerszer is vállán vitte a családja sorsát, pedig sokan biztosan többször feladták volna a helyében. Szerető férj, családfenntartó, ha kellett, biztonsági őr, menekítő, nevelő... látszólag „szürke” karakter, mégis a szeretet egyik méltatlanul kevés említést kapó harcosa.

Beszélhetnénk még az egyszerű pásztorokról, a világot átutazó napkeleti bölcsekről, de talán Mária és József alakja épp elegendő ahhoz, hogy két évezredet utazva az időben meglássunk valami újat, valami nagyon személyeset a saját karácsonyunkban. Mert a mostani karácsonynak a betlehemi történet ugyanúgy mellékszereplője, ahogy a fa, az ajándékok, a csillagszóró is csupán díszlet.

A főszereplők mi vagyunk. Igen, te is!

A konyhában tüsténkedők, a fagyos időben is szeretet-leveleket, jókívánságokat kézbesítő postások, a végeláthatatlan sor ellenére ugyanolyan kitartóan, sőt: kedvesen kiszolgáló boltosok, pultosok, pénztárosok, benzinkutasok. Az ünnepek alatt is értünk fáradozó buszsofőrök, kalauzok, ápolók, orvosok. A csillagot az égről családjuk öröméért lehozó anyukák, apukák, nagymamák, nagypapák, testvérek, rokonok, barátok. És azok is, akik látszólag egyedül, magányosan töltik az ünnepi napokat.

Karácsony arról is szól, hogy soha nem vagy igazán egyedül. Mindig van valaki, aki gondol rád, még akkor is, ha nem látod.

Mert valaki téged is életre szült, áldozatokat vállalt érted, valaki segített már neked biztosan, és te is segítettél már másokon. Körülötted is számtalan hős építi fel évről-évre a karácsonyt, te is lehetsz ilyen hős mások számára. Kitüntetést nem osztanak érte, de ott, a szíved mélyén fel tudod fedezni azt a valamit, azt a ragyogásfélét, amit senki nem vehet el tőled.

Ez az a jel – ha úgy tetszik, betlehemi csillag –, amit követve megtalálhatod a saját boldogságodat, a saját utadon járva.

Gégény István

A SZEMlélek blog további írásait IDE KATTINTVA tudod elolvasni.