Repült a betlehem, letört József feje – Karácsonyi macskatasztrófák, amik örökre emlékezetessé teszik az ünnepet

–

A vérbeli fenyőgyilkosok

Macska vs. karácsonyfa, az örök harc, ami az ünnepek alatt hág a tetőfokára. Ilyenkor a szőrös imposztorok mindent bevetnek, hogy leigázzák, elpusztítsák az ellenséget. Viktor tavaly gyanútlanul hagyta egyedül a macskát a fával, csupán annyi időre, hogy a feleségét elvigye dolgozni. Nem sejtette, hogy cicájuk vérbeli fenyőpusztító, aki egész idő alatt csak arra várt, hogy a gazdái kitegyék a lábukat a szobából. Pedig voltak jelei annak, hogy mire készülhet.

Sokak szerint nem a méret a lényeg. Nos, Borbála cicája ezzel teljes mértékben egyetért: csak a kisméretű fát képes ugyanis elviselni.

Az igazi fenyőt megeszi – a szobafenyőt is.

Anita macskája – idézem – kefefetisiszta. Legyen szó körömkeféről, üvegmosóról, kis seprűről vagy vécékeféről – jaj! –, mindenféle kefét imád megrágni. Nem csoda, hogy a karácsonyfa is csábító számára a tüskéivel. „Állandóan az ágakat rágcsálta. Én meg utánaolvastam, ezt hogyan lehetne megakadályozni. Találtam is egy cikket, amiben azt javasolták, hogy fújjam be citrommal a fát, mert azt utálják a macskák. Körbefújtam vagy hatszor mindennap, de semmit nem ért, ugyanúgy rágta tovább. Mondjuk, legalább minden ragadt a fa körül a citromtól” – tette hozzá.

Persze ilyenkor a szerkesztőség tagjainak virgonc macskái sem pihennek. Dián Dóriék még elő sem vették a fát (egy megörökölt műfenyővel operálnak), Artúr, a kis „gecicæ” bemászott hozzá a szekrénybe, és megrágcsálta az ágait. De képszerkesztőnk, Kerepeczki Anna cicája, Tigra is megőrül az ünnepért: „Az idei karácsonyi fotózásunk – és itt még fa sem volt.”

Az enyveskezű Whiskas-rablók

Az, aki macskát tart, megszokta, hogy néha köddé válnak dolgai. Vagyis, pontosítanék, visszakerülnek jogos gazdájukhoz – mert ha egy macskával élsz együtt, ott bizony minden az övé. Valéria egyik éjszaka arra ébredt, hogy Aslan szinte kirobbant mellőle az ágyból. A gazdi félkómában követte a macskát a nappaliba a fához. „Tapicskolt az elosztón, hogy kapcsoljam fel neki a fényeket, majd elfeküdt, és gyönyörködött. Az csak az elpakolásnál tűnt fel, hogy pár díszt elcsórt, és bepakolt magának a szekrény mögé ínségesebb időkre. Az ünnepi asztalról a terítőt bevitte magával a fekhelyére. Az adventi koszorú gyertyáit szintén” – mesélte Valéria.

Bianka cicája ezzel szemben már nagyobb zsákmányra vadászott. „Anyukám hatalmas töltött húst készített karácsonyra. Amikor az unokatesómmal beléptünk a konyhába, furcsa dologra lettünk figyelmesek: feltűnt, hogy nincs ott a hús – ami legalább akkora volt, mint egy felnőtt macska” – mondta. Aztán persze megtalálták az ünnepi fogást a földön, amint a cica marcangolta éppen. Szerencsére Biankáék szemfülesek voltak, és mintha mi sem történt volna, az unokatesójával visszatették a húst az asztalra, és kivágták késsel a harapásnyomokat. Sosem derült ki az incidens.

Hulljanak az izzók, üveggömbök – jöhet minden, ami fényes és csillog

A macska néha olyan, mint egy szarka – ezt persze sose hangoztassuk előttük. A lényeg, hogy rajonganak a csillogó, fényes dolgokért, épp ezért a karácsonyfa és az ünnepi dekor úgy vonzza őket, mint boltkórost a leárazások. Réka cicája, Müri nem ölte meg a karácsonyfát, amit a gazdája roppantmód értékel is. „Mint minden valamirevaló elmerozzant, természetesen nekem is a benti macskás életmódom kezdetén kellett elkezdenem kézzel festett, egyedi díszekkel halmozni a fát. Tényleg kegyes volt, egyetlen gömböt sem tört össze. De…

Az öntapadós zselés hópelyheket lebuzerálta az üvegről, az öntapadós szilikon jégvirágot megzabálta – két napig dekorációt hányt.

A LED-es, csillag alakúra hajtogatott girlandot az ablakról mindennap levakarta, ami aztán egyszer felakadt rá, és a felborzolt farkán egy boacsillaggal, a padlón csattogó elemtartóval vágtatott át a lakáson… Notórius szaloncukortolvaj lett, amit általában hajnalban kellett őrjöngve a lakáson végigpofoznia” – mesélte Réka. Ha ez még nem lenne elég, Müri természetesen ilyenkor nem hajlandó máshonnan inni, csakis a fa tartójában lévő vízből.

Anna egy hónapja szerelte fel a karácsonyi égősort a lépcső korlátjára. Ali tegnap este vette észre (jobb később, mint soha), és egyből nekiesett: szopogatni, rágni kezdte az izzókat. A cselekedet után pedig ilyen ártatlan pofát vágott, mintha mi sem történt volna.

Amikor a Szent Család bánta

Van, hogy épp az ünnepeltek esnek egy-egy merénylet áldozatául. Viki Guzmi nevű cicája például nem lacafacázott, rögtön az események sűrűjébe vetette magát, és a betlehemet támadta meg. „Lelökte a betlehemet, és letört József feje.”

Az Ágneséknél történtek azonban még ennél is félelmetesebbek voltak. „Gyermekkorom első cicája, és az első karácsony a kis befogadottal: szenteste a szokásos habzsi-dőzsi után épp jóllakottan piheg a család a fa körül, és gyűjti az energiát az ajándékbontáshoz, amikor félelmetes morgások és recsegések közepette váratlanul kitör a karácsonyfa alól a cicusunk, Tigris.

Büszkén felugrik az asztalra, és leteszi anyukám elé a kis Jézuskát elég durván megcsócsált állapotban.

Mint kiderült, a családunkat évek óta szolgáló Dörmögő Dömötörből kivágott papírbethlemnek esett neki, lemészárolta a Szent Családot és a három királyt, csak a pásztor úszta meg a jászol körül békésen figyelő jószágokkal” – mesélte Ágnes. Az anyukája dühösen koppintott a macska fejére egy becsomagolt dobozzal – hiszen tényleg nagyon szép volt az a betlehem –, erre a macska sértődötten kivonult a szobából, és mivel nem értékelték a zsákmányászerző tudását, illetve az ünnepi ajándékát, bosszúból levert egy cserepes virágot a konyhaablakból. „Mindenki odacsődült megnézni, mi történt. Tigris anyu kedvenc virágát taszította a mélybe a párkányról úgy, hogy a szomszédos cserepek egy millimétert sem mozdultak el. A macska mélyen lesújtó pillantással nyugtázta a meglepetést az arcunkon. Ennek már húsz éve, de mindig felemlegetjük.”

Az álcázás nagymesterei

A macskarácsony persze sokszor csaphat át egy előre hozott farsangba is, a galád jószágok ugyanis gyakran álcázzák magukat gonosz tervük véghez vitele céljából. Míg Tímea macskája, Ágnes néha mókusnak képzeli magát, és belül mászik felfelé a fán, aztán keresztben elfekszik az ágakon, addig Barbara cicája díszként igyekszik elterelni magáról a figyelmet. De az álcázás igazi nagymestere mind közül Orsolya kutyusa, aki két évvel ezelőtt jámbor cicának tettette magát.

Filákovity Radojka