Az idei Artúr első karácsonya. Februárban született, májusban érkezett hozzánk, nem látott még karácsonyfát. Meg sem próbálom abba a hiú reménybe ringatni magamat, hogy majd talán, esetleg, lehetséges, hogy nem fogja érdekelni a világító, mindenféle színes lógókkal teleaggatott fenyő. Egyrészt, mert az erkélyről télre a lakásba költöztetett jukkát a növény kisszobába való száműzése előtt kaparófának használta, másrészt pedig ezért:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Dóra Dián (@doridian) által megosztott bejegyzés

Az pedig nem opció, hogy ne legyen karácsonyfánk, így megkérdeztem a WMN szerkesztőségének tagjait, hogy ők milyen trükkökkel tartják egyben a kedvencüket, a lakást és az idegrendszerünket az ünnepek végéig.

A cicás szekció praktikái

Kerepeczki Annáék az évek során sokféle fával, elrendezéssel próbálkoztak, végül az jött be nekik, hogy a cicának is lett saját helye a karácsonyfa közelében.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Kerepeczki Anna (@annamasni) által megosztott bejegyzés

„Nekünk Tigra első évében kis cserepes fenyőnk volt, amit mozdíthattunk, ha gáz van, de nem érdekelte, mert nála picit magasabb szekrényre raktuk. Na, aztán a második évben kipróbáltuk az igazi karácsonyfát. Előrelátóan csak műanyag díszeket vettünk – nem csak Tigra miatt, én is mindig összetörök mindent. Volt olyan, hogy reggelre a földön volt néhány, de aztán nem érdekelte a fa, lehet hogy azért, mert nem reagáltunk durván, meg nem tiltottuk különösebben tőle. Persze az ágak végeiről néha-néha lecsipkedte a leveleket és azokkal játszott inkább. Ez idegesítő volt, mert hiába vettünk olyanfajta fenyőt, aminek nem hullik a levele, a macska elintézte, hogy mindig legyen a földön néhány tűlevél.

Aztán tavaly azt a tippet kaptam, hogy tegyünk a fa közelébe valamit, ami csak az övé és ott hentereghet, úgy nem fogja cseszegetni. Meg nyugodtan lehet a fa aljára tenni olyan díszeket, amikkel játszhat. Ez az igazából, ami bevált.

Van egy kis kaparófája, amit idén is a fa közelébe teszünk, ott fekszik és szemléli a fát ilyenkor. A díszeket már nem bántja, de azért néha megkóstolja a fát. Kíváncsi vagyok, az idén hogyan viselkedik majd.”

Filákovity Radojka és fotós férje tulajdonképpen maguknak keresik a bajt, de a végeredményt elnézve totál megéri.

„Grúber és Csipike imádják a karácsonyt, leginkább a karácsonyfát, persze. Hogy mi is sokáig gyönyörködhessünk benne, kötegelővel rögzítjük a megfelelő dolgokhoz – már nem a két macskát, a fát. A fenyő mellett pedig néha a cicákat is feldíszítjük, csak hogy igazán átérezzék az ünnep szellemét. Ezeket az alkalmakat különösen élvezik (nem), és olyan jó arcok, hogy bosszút sem szoktak állni miattuk (de). Általában a fával próbálkoznak ilyenkor, de mivel bombabiztosan rögzítve van kötegelővel, így sosem járnak sikerrel (muhaha). Egy-két dísz persze minden évben járulékos veszteség, de hát nekik is jár egy kis szórakozás.”

Még nem tudtam eldönteni, hogy Szőcs Lilla alkalmazza a fordított pszichológiát a macskáján, vagy fordítva, mindenesetre bejáratott koreográfiájuk van az ünnepi készülődésre.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Szőcs Lilla (@lillaszocs) által megosztott bejegyzés

„A lucfenyőnek citrusillata van, amit nem szeret a macska, szóval challenge completed. A gömbök műanyagból vannak, szóval azt leverheti nyugodtan, a szaloncukrot már megettem, úgyhogy nem kap ételmérgezést, a falba fúrtam egy kampót, amihez ki lesz kötve a fa, ha mászni akarna, hadd másszon.

Az a tapasztalatom, ha stresszelek és rákészülök valamire, akkor az nem fogja érdekelni. Szóval valószínűleg a karácsonyfa az idén is totál hidegen hagyja majd Micsut.”

A kutyás részleg trükkjei

D. Tóth Kriszta kutyáját, Ringót, a gazdái helyett a karácsonyfa tanította meg arra, hogy nem érdemes vele packázni.

„Ringo egyszer rántotta magára a fát, amikor egyéves volt (tehát mindössze 50 kilót nyomott). De akkor nagyon. Egy órára maradt magára, mire hazaértünk, konkrétan úgy nézett ki a nappali, mintha felrobbantotta volna – fogalmam sincs, mit csinált, de keresztbe-kasul volt minden.

Ez viszont olyannyira traumatizálta, hogy onnantól fogva rettegett a karácsonyfától, nem ment a közelébe, és közben aggódott értünk, nehogy felzabáljon minket a szörny.

Miközben díszítettük, megpróbált megvédeni minket tőle. Zseniális buli volt – főleg, amikor elérte teljes méretét, a potom 80+ kilót. Végül aztán mindenki lenyugodott, ő meg leült a fa mellé őrizni.”

Más családokat általában a közös társasjátékozás, filmnézés vagy az ünnepi vacsora hoz közelebb egymáshoz, Marossy Krisztáéknál viszont a családi csapatépítésről Mázli kutyusuk gondoskodik.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Marossy Kriszta (@marossy.kriszta) által megosztott bejegyzés

„Mázli miatt, lévén hogy soha nem nő fel, évről évre magasabbra kellett tennünk a fát, és végleg le kellett szoknunk a szaloncukorról, mert az első két évében mind elfogyasztotta azokat a távollétünkben… akasztóval együtt. Szép családi ünnep volt hetekig turkálni este zseblámpával a kakiját, és keresni, hogy mind kijött-e. Összekovácsolta a családot. Amúgy különböző kötelekkel rögzítettem a fát, borulás nem volt, csak az alsó szakaszt mentesítette a gömbdíszektől, mert labdamániás. Néha egy-egy girland is jött vele, gondolom, az újévi koncertre készült teljes díszben. Pár kötött angyal és néhány csillámos csillag is fogyott, ami végképp ünnepivé turbózta az ellenőrizendő kakákat. Amúgy imád díszíteni… ezt nem kommentálnám.”

Csepelyi Adri kutyája pedig a bizonyíték arra, hogy a szeretet ünnepének szelleme nemcsak az embereket járja át, de az állatokat is összehozza.

„Winston kutyám (angol buldog) és apukám Mircella nevű macskája nem ápolt különösebben szoros viszonyt egymással év közben, ám egyszer azon kaptam őket, hogy kartellbe tömörülve fosztogatják a fát: a macska levadászta a szaloncukrokat, alul meg Winston bontogatta őket.

Közbeléptem, mielőtt valaki a csomagolást is felfalta volna…”

Kégl Ágiék pedig hozzám hasonlóan a karantén alatt váltak gazdivá, és az árgus szem fedőnevű taktikát fogják alkalmazni.

„Mi járunk tréningre és ott megtanították, hogy milyen vezényszóval lehet távol tartani a kutyát egyes nemkívánatos területektől. Ezzel együtt a legjobb módszer, hogy Covid miatt folyamatosan itthon vagyunk, és szemmel tartjuk Biscuit kutyát.”

A kutyát se érdekli… meg a macskát sem

Őszintén meglepődtem, mert nem találkoztam még olyan kutyával vagy cicával, akit ne érdekelt volna a színes gömbkavalkád a fán, de vannak olyan kedvencek, akik a szundikálást választják a megterhelő díszvadászat helyett. Ilyen Both Gabi kutyusa, Lujzi is, és Kurucz Adri macskájának és Bodza kutyájának sem éri meg az erőfeszítést egy-két zörgő zsákmány, amikor olyan jókat lehet durmolni a fa alatt.

Aztán akadnak olyan kedvencek is, akik néhány lepofozott dísz helyett másfajta ajándékot hagytak a fa alatt, mint például Böbi, Fiala Borcsa kutyusa:

„Nálunk a Böbi békén hagyja a fát, viszont kezdő kutyatartóként még nem tudtam hat éve, hogy a táplálékváltás milyen következményekkel jár… Hát, a gyerekek csodálkoztak, hogy miért szart annyit a Jézuska a fa alá.”

Molnár Erika pedig fekete öves gazdiként, az évek meg a rutin adta nyugalommal áll az ünnepek elé.

„Nekem sincs semmi extra történetem. Néha egy-egy dísz lepottyant, főleg akkor, ha Saci kutya a fa mellett örült valaminek (vágatlan hosszú farka van), vagy ha a macska, Cilike elslattyogott a fa mellett és csak úgy, just for fun lepofozott egy díszt. Részemről ez hozzátartozik az ünnephez.”

Ti hogyan teszitek borulásmentessé a karácsonyt? Esetleg van vicces történetetek arról, amikor a kedvencetek összetalálkozott a karácsonyfával? Meséljétek el nekünk kommentben!

Dián Dóri