bosch - wmn

–

Szeretek főzni, de nem vagyok mártír: szívesen rendelek ételt, megvannak a bevált helyeim. Gyakran viszont egyszerűen nem fér bele, hogy a rendeléshez igazodjam, és a főzés mint tevékenység nagyszerűen kikapcsol, ha kedvvel látok hozzá.

Csakhogy a konyhám olyan miniatűr (3 négyzetméter), hogy már a tervezés is jókora logisztikai feladat volt – a tárolásról nem is beszélve. Épp ezért nagyon átgondoltan vásárolok, precízen rendszerezek, és mindig igyekszem előre átgondolni, mit szeretnék főzni az előttem álló napokban. (Valójában a lakás többi része még mindig szalad a költözés óta, de a konyhám parádésan fest!)

Nekem az vált be, hogy az alapanyagokból (lisztek, rizs, tészta, búzadara stb.) mindig tartok itthon kevésbé evidens dolgokat is (kuszkusz, rizottó rizs, kókusztej, polenta, salátába használható magok stb.), így akkor sem kell pánikolnom, ha megkívánok valamit.

Mivel szinte alig eszem húst, az sem probléma, hogy picike a fagyasztóm: remekül elvagyok szárított húspótlókkal és tofuval, ami jó sokáig eláll a sima hűtőrészben, így a fagyasztóban tárolhatok inkább zöldségeket és például sütésre kész levelestészta-lapokat, amiket akkor szoktam bevetni mindenféle feltétekkel, ha gyorsan kell valami laktatóhoz jutnom (azaz elég gyakran). Senki se idegenkedjen a vegán húsoktól: pici rutinnal olyan szuperül készíthetjük el őket, hogy a legkisebb hiányérzetünk sem marad utánuk, sőt!

És a legfontosabb: a konyhám méretéhez képest szinte aránytalanul sok fűszert tárolok.

Ezek jelentős része fűszerkeverék, de nem ízfokozós műcucc, hanem a világ különböző konyháiban használt tradicionális keverék, mint például a kínai öt fűszer vagy épp a marokkói ras el hanout. Így bármikor, de tényleg bármikor képes vagyok összeütni valami extrát is. Ételízesítőt vagy tizenöt éve nem használok, egy cseppet sem hiányzik.

Korábban jóval nagyobb konyhákban főztem, akadt, ahol a kamra is nagyobb volt, mint a jelenlegi konyhám, így volt lehetőségem megtapasztalni, hogy miben nem érdemes kompromisszumot kötni. Sokaknál tapasztalom, hogy csak azért tartanak valamit otthon, mert „az kell” – miközben ha a kedvenc kajájukat szeretnék megfőzni, akkor boltba kell rohangálniuk érte. (Ezért gyakran hagyják is a fenébe.)

Szóval, ami nekem bevált:

  • A számodra kedves alapanyagokból mindig tarts otthon, még ha luxusnak tűnik is (így szívesebben főzöl, hiszen a kedvenc ételeidet készíted).
  • Tarts sok fűszert, így nem válik unalmassá a menü.
  • Mindent, de tényleg mindent tarts légmentesen lezárva, felcímkézve vagy áttetsző tárolókban – ez kissé kényszeres nálam, de egy molytámadás óta tudom, hogy ennél jobb tippet nem adhatok senkinek. Átlátható, és frissen tart mindent, plusz gyönyörködtet. Csodájára fognak járni, hidd el.
  • Ne rettegj a félkész alapanyagoktól: ne mondj le azért a sütés-főzésről, mert kevés a helyed! A bolti nokedli, tésztalap, gnocchi is lehet isteni és egészséges, ha mered továbbgondolni és magad készíted hozzá a feltétet!
  • A kevesebb több: nem kell 567 serpenyő és 2189 egyéb cucc a főzőcskézéshez. Kevés, de jó minőségű eszközzel dolgozz.
  • Légy kreatív a tárolásban: használd ki a belmagasságot, a plafont, a falakat, és ne spórolj a fiókokon. Csak első percben tűnnek drágának, de az, hogy mindent átlátsz, megfizethetetlen ilyen kis helyen. A szekrényeken belül legyen sok polcod, hogy ne ömlesztve tárold a dolgaidat!
  • Inkább egy drágább, de többfunkciós konyhai gép, mint külön-külön több, amit aztán nem tudsz hova rakni!

És persze a receptek – merj bátran kísérletezni, továbbgondolni, átalakítani. Az alábbi receptek közül egyiknek az elkészítése sem tart tovább 20-30 percnél. Íme, az én kedvenc gyors receptjeim.

 

Carbonara

Ez a felvágós receptem. Gyors, isteni. De komolyan: a tökéletes carbonaránál kevés jobb dolog létezik a világon, és ezzel a recepttel tutira nem fogsz mellé. Firenzében magyarázta el egy idős vendéglős, azóta így csinálom. (A recept egyszersmind állásfoglalás is a tejszín–nem tejszín örök vitában!)

30-40 dkg pancetta vagy jó minőségű füstölt, húsos szalonna (de legyen zsírja is!)

5 tojássárgája (a fehérjére nincs szükség egyáltalán)

100 g parmezán

frissen őrölt/tört fekete bors (igen: fontos, hogy ha nem tört borsot használsz, akkor frissen őröltet)

olívaolaj

spagettitészta

só a főzővízbe

 

Egy mély serpenyőben egy kis olívaolajat melegítesz, és megpirítod a szalonnát/pancettát, hogy kieressze a zsírját. Megszórod borssal ízlés szerint, és vigyázol, hogy ne égjen le. Ha megpirult a szalonna, vedd le a tűzről, és hűtsd ki kicsit.

Tedd oda a tésztát a forrásban lévő, sós vízbe, amibe raksz egy evőkanálnyi olívaolajat.

A tojások sárgáját óvatosan válaszd külön, és keverd bele a parmezánt. (Össze fog állni egy csomóba, ne aggódj, ez normális.) Borsozd meg ezt is kicsit.

Ha a tészta al dentére főtt, szűrd le, és kb. egy decit tegyél félre a főzővízből. A leszűrt tésztát rakd vissza a főzőedénybe, öntsd rá a félretett vizet.

Közben a szalonna kellőképp kihűlt, ebbe keverd bele a parmezános tojássárgáját. Össze fog állni szépen, mintha tészta lenne. Ezt a cuccot borítsd a tészta tetejére, és gyorsan, határozott mozdulatokkal keverd el a spagettivel és a főzővízzel, míg szép egyenletesen elborítja a szálakat, és csomómentes lesz. Kóstold meg, kell-e pici só bele (nem szokott, mert a szalonna és a sajt is sós), és őrölj még rá némi borsot.

Vigyázz! Ha túl forró a tészta vagy a szalonnazsír, akkor odakap a tojás, kicsapódik a sárgája. A zsír lehet langyos is, a tésztának olyan két-három perc hűlés kell a leszűrés után. De ennél több nem, mert akkor nyers marad a tojás.

 

Fehér piskóta

Mert annak sem kell süti nélkül maradnia, akinek mini a konyhája és/vagy a sütője! A carbonarából megmaradt tojásfehérjéket soha ne dobd ki, pöpec fehér piskótát süthetsz belőlük.

2 dkg cukor

1 db tojásfehérje

pici olaj vagy másfél dkg olvasztott vaj

3 dkg finomliszt

(Ahány tojásfehérjét használsz fel, annyival szorozd a hozzávalók mennyiségét.)

 

Robotgéppel verd habbá a fehérjéket, kanalanként adagolva hozzá a cukrot, közben folyamatosan verve. Szitáld bele a lisztet, aztán óvatosan az olvasztott vajat vagy olajat. Pikk-pakk összeáll szépen, ekkor simítsd formába. Rakhatsz bele gyümölcsöt sütés előtt, de akár utána is megpakolhatod mindenféle jóval a friss gyümölcstől a nagymama lekvárjáig.

Vagy épp a kedvenc pisztáciakrémemig:

 

Pisztáciakrém

Hozzávalók:

100 g tisztított, sózatlan pisztácia

1 teáskanál kókuszvaj

édesítő vagy cukor ízlés szerint

pici víz, hogy krémesebb legyen

A világ legegyszerűbb dolga: berakok minden hozzávalót egy aprítóba, és pépesre aprítom, aztán kikanalazom egy zárható edénybe

(ha darabos édesítőt használsz, például eritritet vagy kristálycukrot, érdemes pici vízben feloldani aprítás előtt, hogy ne maradjanak kristályok a krémben).

Bár a kókusz 24 fok alatt megdermed, én azért hűtőben szoktam tárolni a pici víz miatt – ha reggelire ennéd, lefekvés előtt érdemes kivenni, vagy (én nem használok mikrót) egy perc a meleg (nem forró!) sütőben, és kész is. Az extrudált kukorica vagy rizs is mennyei finomság ezzel a krémmel, készülj fel, hogy tolongani fognak érte a hűtő előtt!

 

Cukkinis rizottó

Ezt az ételt Rómában, egy eldugott kifőzdében kóstoltam először, és annyira, de annyira ízlett, hogy addig könyörögtem a pincérnek, amíg el nem árulta az összetevőket.

A világ legegyszerűbb receptje, nem tudod elrontani, hiszen csak az ízlésedtől függ, mennyi cukkinit vagy vajat teszel bele. A lényeg, hogy ne spórold ki belőle a rizottó rizst, sima rizzsel nem fog működni.

Hozzávalók:

egy közepes cukkini

egy bögre rizottó rizs

100 g vaj

pici olívaolaj

2 dl tejszín

pici só

A cukkinit meghámozom, és nagy lyukú reszelőn lereszelem, aztán megolvasztom a vajat egy serpenyőben, és megpirítom rajta a cukkinit. Ne ijedj meg, össze fog esni, megpuhulni – így a jó!

A pici olívaolajon megpirítom a rizst, aztán felöntöm vízzel, és majdnem készre főzöm. Beleöntöm a cukkinit, megsózom, és hozzáadom a tejszínt, majd néhány percig együtt főzöm az egészet. A végén ízlés szerint sózom még, és szoktam egy pici kocka vajat belekeverni még (van, aki többet is bír benne). Ági barátnőm szerint, aki évekig élt Olaszországban, minden rizottó egy deci fehérborral főzve a legjobb – én ettől eltekintek, mert nem tartok itthon alkoholt, de bátran próbáld ki, milyen az íze úgy!

Reggeli turmix

Az egészséges turmixoknak egyértelműen Szentesi a királynője, de azért nekem is megvannak a magam praktikái. De nem fogok álszenteskedni, nyugi: ilyen apró helyen nem jellemző, hogy többkilónyi alma vagy körte lenne a hűtőmben, ezért okosan oldom meg a dolgot.

Ha a hűtőm néha tök üresen tátong is, egyvalami biztosan van benne: jó minőségű, százszázalékos, hozzáadott cukor nélküli gyümölcslé (többnyire friss narancs vagy szűretlen alma). Van, hogy a rohanásban ez ment meg két étkezés között.

Ez pompás alapja egy mesés reggeli turmixnak, amihez újabban mindig tartok itthon különféle magokból és szárított gyümölcsökből készült (minden egyébtől mentes) superfood-porokat, illetve növényi fehérjeport. Ezekből rakok egy-egy kanállal a gyümölcslébe, amibe kerül egy banán és egy-két salátalevél (sima fejes saláta, alaposan megmosva), és ízlés meg szezon szerint bármilyen más gyümölcs is. Simán beledobálom a már kevésbé friss, de még bőven ehető almát, körtét, barackot, epret – tényleg bármi mehet bele.

Ezután jön a medzsik, a chia mag: egy evőkanál sűrűvé teszi a cuccot, sokszor dobok mellé még zabkorpát is, így a végén van, hogy ivás helyett kanalazom – de csak annál laktatóbb. Ha valaki utálja a szemes vitaminokat, ebbe a reggeli turmixba bátran csöpögtethet vitamincseppeket, rakhat bele kollagént, teljes a szabadság. A lényeg, hogy isteni az íze, és tutira jól indul vele a nap.

Csepelyi Adri

 Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images