Hitvallásuk: kihozni magunkból a legjobbat

–

„Az álmaimat élem”

Anna átlagos, szorgalmas, jó tanuló kislányként írja le magát, nem vágyott arra, hogy pilóta legyen, asztronauta vagy felfedező. Amikor elindult a TestAir360, akkor érezte először, hogy kikerült abból a skatulyából, amelyben addig élt.

Ezt írta Kriszta beszámolójában Anna csodálatos projektjéről:

„Jegyezzétek meg ezt a nevet: TestAir360. A korábbi Wizz Air-alkalmazott, Kovács Anna által alapított vállalkozásban ugyanis olyan elképesztő potenciál van, hogy simán el tudom képzelni, hogy néhány éven belül Magyarország egyik legsikeresebb »exportcikke« lesz a légi közlekedési szegmensben. Nem véletlen, hogy a Visa She’s Next egyik fődíja mellett Anna az OTP Bank Digitális jelenlét különdíját is elnyerte.”

Anna a Corvinusra jelentkezett érettségi után, ott persze kellettek a reáltárgyak, de szerencsére nem okoztak neki problémát, viszont leginkább a nyelvek érdekelték.

Édesanyja főállású anyaként gondoskodott a három Kovács lányról, Anna a legidősebb. Az édesapja építőmérnök, aki sikeres saját vállalkozást vezetett már akkor is, de minden délben hazajárt ebédelni: a családi élet mindig nagyon fontos volt mindnyájuknak.

Anna szorgalmához és kiváló tanulmányi eredményeihez szorosan hozzátartozott, hogy a kereteket eléggé megszabták a szülők. Már májusban tudták, hogyan töltik ki a nyarat értelmes foglalkozásokkal, amibe beletartozott a sport, a nyelvtanfolyam és a különböző táborok is. Később persze nagy hasznát vette ennek a tudatosságnak, hiszen Erasmus-ösztöndíjjal Berlinben is eltöltött egy hosszabb időt az egyetem alatt, majd a mesterdiplomáját Angliában szerezte meg.

„Most, hogy már én is anyuka vagyok, látom, erős kérdés, hogy mennyire adjunk a gyereknek szabadságot, és mennyire irányíthatjuk. Valahogy ennek a két szemléletnek az egyvelege alakult ki nálam, amiért nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hisz engedtek ugyan, de azért megvoltak az elvárások is”

– meséli Anna.

A Wizz Airnél az airport development (reptéri fejlesztés) osztályon dolgozott, a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséért volt felelős. Öt évet töltött náluk, ami az egyetem után egy következő nagy iskola volt. „Megtanultam dolgozni, komplexen nézni az ügyeket, nagyon sokféle kultúrával találkoztam, és ebből mindig igyekeztem a legjobbat kihozni” – mondja.

Szülés után mély víz

A kisgyerekes létbe robbant be az ötlet, ami egy nagyon jó családi baráttól, Rozgonyi Lászlótól származott, aki a diplomamunkáját pályaalkalmassági vizsgákból írta. Rozgonyi oktatópilóta volt a Wizz Airnél és a Trener Flight Academynél, ami Magyarországon a legnagyobb pilótaképző akadémia.

„Arról beszélgettünk, hogy az akkoriban használt tesztek milyen kevéssé alkalmasak arra, hogy kiszűrjék az igazán alkalmas diákokat, mert folyamatosan lemorzsolódtak a jelentkezők. Laci azt mondta, hogy a jelenlegi teszteknél ő sokkal jobbakat tudna összeállítani, csak nincs olyan, akivel megcsinálja. A húgom épp előtte pár évvel váltott át pénzügyi területről a programozásra, fejlesztőként dolgozott. Megkérdeztem tőle, hogy lenne-e kedve ehhez a projekthez, és belevágtunk a Covid-szezon kezdetén, amikor mindenkinek több ideje volt, majd összeraktuk az első verziót hárman” – idézi fel Anna a kezdeteket.

„A TestAir360 egy olyan vizsgaszoftver, amely egyedi, kompetenciaalapú pilótaalkalmassági teszteket kínál légitársaságoknak és pilótakiképző szervezeteknek. Azaz: segít előszűrni a jelentkezőket, még a pilótaképzés megkezdése előtt. A 2020-ban alapított vállalkozás által fejlesztett online vizsgaplatformot a hazai és nemzetközi pilótaképzésben is használják”

– írta DTK a beszámolójában.

Persze jóval nagyobb munka volt, mint mire számítottak, de ahogy Anna mondja: „Jókor, jó helyen voltunk, és jó emberekkel voltunk körbevéve.”

És hogy mik voltak a legnehezebb helyzetek?

„A legnehezebb az első pár éles vizsga volt. Szakmailag biztosak voltunk magunkban, de a technológiai háttér megteremtése nem volt könnyű. Fél év alatt fejlesztettük azt a programot, amire más szakemberek azt mondták, hogy három évig tart. Ha három évet vártunk volna, senkit nem érdekelt volna már. A kapcsolatainkat kiaknázva, Nyíregyházán megcsináltuk az első teszteket. Ez volt az első tűzkeresztség, de átmentünk, pedig voltak malőrök is.

Az első éles teszten nemcsak a vizsgázók izzadtak, hanem mi is”

– idézte fel ma már nevetve Anna.

Ebben a világban a nemi sztereotípiák nem okoznak gondot

Bár kívülről ez egy férfiak által uralt területnek tűnik, Anna viszont soha nem érzett nehézségeket amiatt, hogy nő.

„Annyira haladó gondolkodású emberek dolgoznak ebben a modern iparágban, hogy én soha nem éreztem magam hátrányban. Nagyon örülök annak, hogy hamarosan sok fiatalnak, lányoknak és fiúknak egyaránt meg tudjuk adni a lehetőséget, hogy megismerjék ezt az iparágat, hiszen nemsokára debütálnak az e-learning anyagaink, amikkel a tanulók könnyen megismerhetik ezt a világot, és a vizsgákra is egyszerűen fel tudnak majd készülni” – mondja Anna.

Ami jóval nehezebb számára, az inkább az anyaság és a munka összeegyeztetése. De ez szerinte nem feltétlenül szakmafüggő.

Amúgy pedig élvezi a szerepeit, mert úgy érzi, mind a kettőben töltődik arra, hogy a másikban jó legyen. Ez pedig elég jó hozzáállás ahhoz, hogy ne folyton csak a hiányokra koncentráljon.

„Persze nem minden reggelünk indul úgy, hogy békésen és »full zen állapotban« érünk az óvodába, de azért rendben vagyunk. Most már három- és ötévesek a gyerekeim. Tényleg sok minőségi időt töltünk együtt. Persze a családom nagyon sokat segít, nélkülük ez nem menne.”

A cégvezetés rengeteg kihívással jár

Nagy Dáviddal együtt most már két szuper fejlesztője van a cégnek, mindent ők csinálnak, ami a technológiai háttérhez kell. Anna pedig közvetíti a feladatokat:

„Bele kellett tanulnom, hogy ez az egész fejlesztői világ miről szól. Ma már értem a terminológia egy részét, egy techcég vezetőjének ez kötelessége. Én vagyok a sales és minden egyéb, van egy marketinges kollégánk, és lesz egy PR-os is. A »szakmai agyunk« Rozgonyi Laci, a pilóta. Nagyon fontos a folyamatos fejlesztés szakmailag is, ez nem egy kész termék. Óriási hangsúlyt helyezünk arra, hogy az eredményeinket is elemezzük a beválási vizsgálatokkal, hogy azok valóban jól mérik a diákokat. Amikor látunk a visszajelzésekben kis eltéréseket, folyamatosan korrigálunk, és új vizsgákat állítunk össze a megrendelők igényeihez igazodva.”

A Visa a legjobbkor érkezett meg a cég életébe

„A Visa segítsége nagyon jókor jött, mert így végre részt tudunk venni egy nemzetközi konferencián Portugáliában kiállítóként, ami az egyik legfontosabb rendezvény. Irreálisan drága a részvétel, de a Visa díjához járó anyagi támogatás ezt szerencsére megoldotta. Az összes európai pilótaképző szervezet és a versenytársaink is ott lesznek.”

A Visa She’s Next pályázat győztesei az anyagi támogatás mellett egyéves mentori segítséget is kaptak, bár még csak az út elején járnak, de Anna máris igen hasznosnak érzi az együttműködést.

„A mentorunkkal, P. Tóth Andrással nagyon érdekes dolgokról beszélgetünk, új platformokat mutatott, amikkel a fejlődésünk támogatható, gyorsítható, egyszerűsíthető.

Dancsné Engler Bernadett, az OTP Bank Mikro- és Kisvállalkozói területének igazgatója külön felhívott, és felajánlotta a segítségét, vannak közös projektek kilátásban. Nagyra értékelem, hogy nemcsak a nevüket adták, hanem lelkesen támogatnak bennünket.

Nagyon jól tudunk együtt dolgozni Adéllal, a húgommal, aki az egyéb munkáiban is igen sikeres, de a csapatunk igazi egységben dolgozik. Teljesen mást hozunk mi, hárman, alapítók: Adél a pénzügyes, szoftveres vonal, én a menedzsment, és ott van Laci meg a pilótaság… Hát az egy teljesen másik világ. Nem mondom, hogy nincsenek ebből kommunikációs aszimmetriák, ez kihívás, de jó is, mert van egy szenzitív balansz a csapatban. Nekem az a feladatom, hogy mediáljak, ami persze nem mindig egyszerű” – nevet Anna.

Épp azon a napon beszélgettem vele, amikor egy olasz iskola is elkezdte használni a TestAir360-at:

„Ez is egy piros betűs ünnep – mondta. – Nem kevés munka van benne, szerencsére Rómába kell járni hozzájuk, ami külön öröm.

Élem az álmaimat, de néha meg kell állni, és örülni. Egy csomó minden nem jön össze persze, de dolgozunk szépen, és haladunk előre.”

„Mindig azt éreztem, hogy az állatok a barátaim”

„Dr. Kiss Gerda kolléganőivel a nagyközönség számára kevésbé látható, nagyüzemi állattartás területén dolgozik, haszonállatokkal. A Győr-Moson-Sopron megyei Beleden működő Kharisz-Vetnél csak női állatorvosok dolgoznak” – írta D. Tóth Kriszta.

Gerda már négyévesen tudta, hogy állatorvos akar lenni:

„Már egyéves koromban hisztiztem, ha nem vittek oda a lóhoz. Mindig volt egy erős vonzalmam az állatokhoz” – kezdte Gerda a történetét.

Sokat volt gyerekkorában a nagybátyjáéknál a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Mesterszálláson, nekik mindenféle állatuk volt és van is. Rengeteg nyarat töltött azzal, hogy etette, itatta az állataikat, trágyázott, és mindenben segédkezett.

„Kicsit visszahúzódó, zárkózott voltam elvált szülők gyerekeként, és mindig azt éreztem, hogy az állatok a barátaim. Nekik el tudom mondani a problémáimat, nem bántanak és megértenek. Igazi közelségbe kerültem velük.”

Édesapja az Állategészségügyi Főiskolán végzett, tehát volt előtte valamiféle minta, de hároméves korában, a válás után keveset találkoztak, tizenéves volt, amikor újra egymásra találtak.

„Miután soha nem akartam mást, nem is volt más alternatívám, mentem előre, mint a buldózer. De szerencsém is volt, mert mindig érdekelt minden. Úgy mentem iskolába, hogy tudtam írni-olvasni, ismertem a szorzótáblát. Nagyon érdeklődő gyerek voltam. A mai napig is azt szeretem az állatorvoslásban, hogy lehetek bármi. Polihisztor szakma, rengeteg lehetőséggel” – mondja lelkesen.

Az irodalom, a film, a költészet és a színház is nagyon érdekelte egész életében, széles spektrumon gondolkodott, és nagyon szeretett tudni. Ez egy öngerjesztő folyamat volt, mert minél több dolgot ismert meg, annál nagyobb lett benne a tudásszomj. 

Nem volt könnyű a kezdeteknél

„Hódmezővásárhelyen laktam, de kitűnő tanulóként a szegedi Radnóti Gimnáziumot néztem ki magamnak, mert bíztam abban, hogy onnan majd biztosan felvesznek az Állatorvostudományi Egyetemre.

Három hónapig minden este összevesztünk anyukámmal, amikor a továbbtanulásról volt szó.

Volt egy filmklub az általános iskolában, és az egyik barátnőmmel megnéztük a Holt költők társaságát. Ebben az állapotomban egy órán keresztül vigasztalhatatlanul zokogtam a film után, a tanárnő pedig, aki a filmklubot tartotta, megkérdezte, tud-e segíteni valamiben. Elmeséltem neki, hogy milyen helyzetben vagyok, ő pedig figyelmembe ajánlotta az Arany János Tehetséggondozó Programot, ez segített abban, hogy a szülőknek ne okozzon akkora anyagi megterhelést a továbbtanulás.

Az életemben mindig a legjobbkor volt ott egy pedagógus, aki segíteni tudott. Anyukám elengedett, de még nagyon sokáig szkeptikus volt azzal kapcsolatban, hogy belőlem állatorvos lesz valaha. Most már két éve az én cégemben dolgozik, és minden bizonnyal fényesebben látja a dolgokat, mint akkor, egyedülálló anyaként, két gyerekkel. Végre megtaláltuk a módját, hogyan tudunk egymásnak segíteni.

Mégis ez az akadályozottság és a magamra utaltság érzése adta a legnagyobb erőt a nehéz időszakaimban. Úgyhogy ebből is csak a jót tettem el.”

Vállalkozni csak nőkkel

„A »csak nőkkel« nem volt direkt, mindössze így alakult. Az volt az oka, hogy majdnem belecsúsztam egy pánikrohamba, és a kiégés szélén álltam” – mondja.

Nagyon kemény tapasztalás volt számára ez az egyetem elvégzése utáni majdnem három év. Visszaütött az, hogy minden érdekelte, mindent tudni akart, és mindent elvállalt. Megörökölt egy akkoriban még létező állatorvosi körzetet három településsel, közben gyakorlatosokat tanított. „Elkezdtem a PhD-t, amit sajnos elengedtem két évvel ezelőtt, de lehet, hogy újraindítom a folyamatot. Reggel hattól este tízig folyamatosan dolgoztam. És másnap hajnalban, a kávé mellett azon gondolkodtam, hogy mi is történt este. Mert nem emlékeztem rá” – meséli.

2019. november elején Olaszországban nyaralt, akkor jött egy olyan megkeresés, ami az utolsó csepp volt a pohárban, ott sem hagyták békén a munkával, miközben tudták, hogy nyaral.

„Ráébredtem arra, hogy nem jelölöm ki a határaimat. A hazaúton pedig eldöntöttem, hogy

ha szeretnék még élni, változtatnom kell” 

– idézte fel a kezdeteket.

Három hallgató volt nála akkoriban gyakorlaton, és velük kezdett el beszélgetni arról, hogy mi volna, ha csinálnának egy vállalkozást. „Az indulásnál a saját cégemmel körülbelül negyedannyit kerestem, mint egyedül, de nem bántam, mert cserébe visszakaptam az életemet. Így tudok azokra a területekre fókuszálni, amikben tényleg jobb akarok lenni. Évről évre egyre könnyebb, összeszedettebb vagyok, és egy csomó egyéb dolog is belefér az életbe a munkán túl. Amióta felszabadultabb vagyok, a cég is sokkal jobban működik. Megérte, bár el kellett fogadni, hogy ez hosszú távú befektetés. De ez egy jó válasz volt a kiégésre.”

Én kívülről azt látom, hogy ez egy férfiak által uralt terület, és ő is nyugtázza, hogy abszolút az volt. Főleg vidéken még mindig az él az emberek fejében, hogy az állatorvos férfi. Sokszor megkérdezik tőle telefonon, hogy „mikor tudnak beszélni a doktor úrral”. 

„Vagy úgy kezdik az üzeneteket, hogy »Tisztelt Doktor Úr!« Ám az az igazság, hogy ma már a végzett állatorvosok körülbelül nyolcvan százaléka nő – mondja Gerda.

– Mindig azt mondtam, hogy a haszonállatokkal és marhákkal való foglalkozáshoz ész kell, nem pedig erő. Mert soha nem leszek erősebb a marhánál, ahogy egyetlen férfi sem tud egy hat-nyolcszáz kilós állatot arrébb rakni egyedül.” 

Nőként vajon hogyan lehet tiszteletet kivívni egy telepen a fizikai dolgozó férfiak között?

Ez a kérdés erősen foglalkoztatott, és Gerdának erre is kész válasza volt:

„Azt szoktam mondani, hogy nem árt, ha az ember meg is tudja csinálni azt a munkát, amit a dolgozóktól elvár” – mondja határozottan.

És hogy mit szeretne még elérni ezzel a munkával?

„Jó kérdés, a Visa-mentorom, Attila is feltette az elején. Erre azért nehéz válaszolni, mert rengeteg lehetőség van ezen a területen. Az egyensúlyt szeretném megtartani. Fontos, hogy olyanok legyenek a körülmények, amik között még mindenki jól érzi magát, becsülettel el tudja végezni a munkáját.

Sínre került a magánéletem is, két és fél éve egy állásinterjún ismertem meg életem szerelmét. Ennél stílszerűbb történet nem is eshetett volna meg velem. Gyakorlatilag a munkámba is szerelmes vagyok, és az, hogy épp a munka kapcsán ismertem meg a páromat, nekem nagyon fontos. Szeretünk és tudunk is együtt dolgozni. Úgy néz ki, hogy a közös otthon is elérhető közelségbe került” – sorolja az elmúlt időszak fontos eseményeit.

A következő egy évben szeretné úgy átalakítani a céget, hogy távollétében is gördülékenyen menjen minden. A kollégák erre abszolút képesek és alkalmasak, egy jó rendszert kell csak kiépíteni ennek érdekében. 

A Visa díja is támogatja a menedzsmenttel kapcsolatos világlátását

Mindeközben Gerda két egyetemre jár párhuzamosan: a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen agrárdiplomáciai menedzserképzésben vesz részt, az Állatorvostudományi Egyetemen pedig alternatív állatgyógyászati szakállatorvosnak tanul. Utóbbi szakon a hagyományos kínai orvoslástól a homeopátiáig, a gyógynövényekkel való gyógyításon át sok mindenben képződik. A holisztikus megközelítés nagy reveláció volt számára, teljesen másként néz a világra.

„Látom ebben a jövőt.

Az állattartók új generációja is próbál az alternatív megoldások irányába fordulni. A jogi szabályozási környezet is az antibiotikumfelhasználás csökkentését irányozza elő.

Csak nagyon kevesen látják sajnos a big picture-t” – sommázza Gerda.

***

Minden említett márkanév, logó és védjegy az adott jogtulajdonosok tulajdona. Ezeket csupán az azonosításukra használjuk, nem jelentik a termék ajánlását, vagy azt, hogy Visával bármilyen kapcsolatban állnának.

Both Gabi