A halott szomszéd esete a rohadt reteklevéllel

–

Még mielőtt belevágnánk az olvasóim rémtörténeteibe, jöjjön egy felsorolás tőlem. Nehogy bárki azt gondolja, kárörvendeni gyűltünk ma össze: ritkán, de velem is előfordul, hogy valami elfelejtődik a hűtőben. Utálok pocsékolni, és oda is figyelek, hogy a lehető legkevesebb hulladékot állítsam elő, ennek ellenére több emlékezetes esetet is fel tudok idézni.

Például amikor

• a koliban a hűtőben (értsd: a két ablaktábla közt) felejtettük a sulikakaót tavaszi szünetre, és hirtelen 20 fok lett (a kakaó meg felrobbant);
• egy év közben kiköltöző társunk cucca közt végre megtaláltuk, mi volt olyan gusztustalanul büdös a szekrényben: egy kiló poshadt krumpli (mit keresett ott? És miért?!);
• megrepedt az egyik tojás a húsvéti asztaldíszemben, és mire a kéthetes vidéki szabadságról hazatértünk, konkrétan majdnem magától mozgott már.

És akkor következzenek a ti történeteitek!

„Három hónap külföld után, november végén tértem vissza a lakásba, amiben az egyetemista gyereket magára hagytam. A lakás tele volt muslincával, de számítottam rá, hogy nagytakarítással fogom kezdeni a hazatérést. Nagy nehezen meglett a forrás is: a szomszéd néni kedveskedett a nyuszinak egy adag reteklevéllel, amit egy nagy, tőlünk kölcsön kapott IKEA-s táskában akasztott a bejárati kilincsre, mert épp senki nem volt otthon. Gyerek hazajött, konstatálta, hogy szomszéd visszahozta a táskát, nem nézett bele, bevágta a többi közé az előszobai szekrénybe. Mindenre is ráfolyt a rohadt lé, és rendesen lárvatanya volt a szatyorban…” (Judit)

„Egy kiló csirkemájat a kihúzott hűtő fagyasztórekeszében felejtettem, aztán elutaztunk két hétre. Egy élmény volt megérkezni, a lakást kiszellőztetni is eltartott egy darabig, de a hűtőnek külön terápia kellett, hogy elfelejtse.” (Marcell)

„A mai napig sikerül önálló életformákat létrehoznom a hűtőben és/vagy a kamrában. Sajnos rendszeresen felejtek bent mindenfélét, és aztán hetekkel később jövök rá, amikor valami rám kacsint. Simán előfordulhat, hogy már rég felfedeztem a rák ellenszerét, csak nem tudok róla. De mind közül a legrettenetesebb a két hétre az ablakban felejtett sajttekercs volt, és nyilván a rohadt krumpli.” (Mariann)

„A családi legendáriumunkban ez a »Halott szomszéd« esete. Pár éve a lakásban időről időre iszonyú bűzt éreztünk, de nem tudtunk rájönni az okára.

Amikor minden ötletünk elfogyott, arra gondoltunk, hogy talán az alattunk lakó szomszéd halálozott el sajnálatosan, és valamiképp onnan jön fel a szag. Konkrétan figyelni kezdtük a lakását, látunk-e mozgást. Aztán kiderült, hogy a gyerek óvodában készített húsvéti tojása (igazi tojás, rizsszemekkel dekorálva, kis tartóban) zápult meg, és az árasztotta a penetrát.

Hogy miért csak időzített illatosítóként és nem állandóan, arra nem sikerült rájönni. A szomszéd meg túlélte szerencsére.” (Irén)

Ó, kollégium! Ó, berohadt kaják!

„A koliszobában egyik napról a másikra egyre büdösebb lett, de nem tudtuk beazonosítani a forrását, még az irányát sem. Kitakarítottunk, kidobtunk mindent, a hűtőben is előre elvégeztünk vagy tízévnyi takarítást, a Domestost pedig úgy locsoltuk, mintha nem lenne holnap. A szag viszont – még ha tompult is a takarítás idejére – velünk maradt hetekig. Arra persze nem volt eszünk, hogy a hűtőt is kiszedjük a helyéről és megnézzük, mi van alatta, mert hát körülötte minden patika volt. Arra már nem emlékszem, hogy egyikünk lett hirtelen okos, vagy valami miatt, de végül kihúztuk. Mint kiderült, valamikor begurult alá egy virsli, amire aztán valamilyen élőlény is szemet vetett – amellett persze, hogy a cucc elkezdett rohadni. Vidéki srácként már láttam ezt-azt, de ilyen és ekkora férgeket még soha azelőtt. Aztán kitört a pánik, amikor ezek a valamik elkezdtek irreálisan nagy sebességgel az ajtó felé iszkolni. Abba pedig rossz belegondolni, hogy mióta élhettek a fejünk mellett. +1. Az tudtátok, hogy az illatos-omlós krumpli x idő után olyan nyomokat hagy a műanyag dobozon, mintha gyújtóval égettük volna meg?” (József)

„A kolis legendárium szerint volt egy lábas a közös hűtőben, amin átrágta magát a benne található sóskafőzelék, és aztán kifolyt a hűtő belsejébe…” (Zsuzsa)

„Szilvesztereste, házibuli, haver hozott egy citromot a forralt borhoz. A bor végül nem jutott el a forralásig, Ám a citromot még érkezéskor egy laza mozdulattal zacskóstul feltettem egy fejmagasságban lévő polcra. Úgy másfél évvel később, egy nagytakarításkor gondolkodtunk rajta, mi lehet az a fekete zacskós gombóc.…” (Anett) 

„Vannak kamrában rejtegetett kajakincseim, amelyeket túl sokáig nagy becsben őrizgetek. Az egyik polcon hátul furcsa, fekete (!) , sűrű, ragadós cucc (nagymamám kulimásznak mondta volna) volt mindenen: polcon, falon, és az ott lévő élelmiszerek csomagolásán. Amikor a második polcon is felfedeztem, előrehoztam az éves kamratakarítást. Valamelyik archaikus, fémdobozos, különleges gyümölcskonzerv adta meg magát a felső polcon, diszkrét nyomással kiszivároghatott a dobozból, és hátul lemászott a kamrapolc aljáig megjelölve az összes polcot. Nem volt könnyű kivakarni a kamrát a ragacsból. 

Nem sokkal később történt, hogy nem pakoltam be azonnal a sültpaprika-krémmel teli üvegeket dunsztolás után a kamrába, így idejében kiszúrtam, hogy az egyik üveg tetejét nem szippantotta be a vákuum. A ragacs után el sem akartam képzelni, hogy mi lett volna, ha a paprikakrémvulkán tört volna ki a kamrában.” (Ági)

„Ötkilós fagyasztott csuka a mélyhűtőben, amelyet tavasszal véletlenül lekapcsolt a takarító. A mélyhűtő nagyon jól szigetel ám! Az augusztusi nagy melegekben jöttünk rá, honnan egyre erősebb a szag. Konkrétan folyadék lett a zacskóban lévő halból…” (Tibor)

„Pár éve egyszer linzert sütöttem karácsonyra, még december elején. Megsütöttem, betöltöttem lekvárral, a fém sütisdobozban eltettem a polcra, és állati büszke voltam magamra, hogy milyen kis előrelátó vagyok. Szenteste délutánján készítettem a süteményes tálakat, elővettem a linzert – és a következő pillanatban nem tudtam, hogy sírva fakadjak vagy elhányjam magam. Három hét alatt egy tömbbe összepenészedett az egész, a dobozzal együtt kellett kivágni a szemétbe, mert abból sem tudtam kivakarni a penészszagot.” (Zsuzsanna)

„Megesik, hogy nem kell heteket-hónapokat várni az apokalipszisre. Például amikor a szobatársad nem hiszi el, hogy egy kiló rizsből és egy liter tejből még intenzív kavargatással sem lehet létrehozni Közép-Európa legjobb tejberizsét, ami aztán három napra megoldja az élelmezésünket, de a folyosó végén magára hagyva aztán végképp nem. Így jön létre az anyag, ahol nem tudod megállapítani, hol ér véget a rozsdamentes acél, és hol kezdődik a szén, ami egykor Tesco gazdaságos B rizs volt.” (Gábor)

Régészeti leleteink

„A gimiben a tanév végén/utolsó napon a padban felejtettem a tízórai szendvicsemet felvágottal, sajttal stb., és a szeptemberi sulikezdéskor még ott volt.” (Sándor)

„Találtunk egy lezárt műanyag dobozt a tesómmal az albérletünkben, a kamraszekrény mélyén. Amikor kinyitottuk, biztosak voltunk benne, hogy egy új vegyi fegyvert szabadítottunk a világra. Pedig csak anyukám csomagolt nekünk pirított zsemlemorzsát, már nem emlékszem, mihez, biztosan túrógombóchoz. Legalább fél évvel korábban.” (Éva)

„Van egy nagyon gizda hátizsákom, még Amerikában vettem húsz éve, örök darab. Millió zseb, rejtekhely. Egy időben feltűnt, hogy rettenet büdös volt a táska. Kimostam, öblítőillat, isteni. Másnapra megint a bűz. Kifordít kiráz, a táska üres. Bevágtuk a spájz mélyére, kidobni ugye mégse lehet a zamerikai álmot. Egyszer valahogy elővettem, és ahogy megfogtam, éreztem, hogy valami van így a varráson belül. Egy nyilásban egy csomagolt sajt árválkodott, és rohadt a hátizsákban. Kimosva, legalább fél éve. Megfejtettem, hogy amikor hazamentem egyszer a gyermekkel Magyarországra, az útra vettem, hogy majd jó lesz snacknek…” ( Vica) 

„Egyszer egy kis darab fokhagyma beesett a hűtő egy eldugott kis hátsó zugába. Majdnem kidobtam a hűtőt miatta, mert nem bírtam rájönni, honnan jön, és mi bűzlik.” (Judit)

„Amikor egy húszkilós krumpliszsákot kell átbogarászni egyesével, hogy megtaláld azt az egy rohadt kolompért…” (Anett)

„A fogyókúrás karalábé a szekrényben: két hét után gyanúsított lettem, mert halottember-szag terjengett…” (Tünde)

„Én csak egyet tudok ajánlani: NE KAPCSOLD LE AZ ÁRAMOT, ha nyaralni mész! Iszonyú szaga van a fagyasztóban felolvadó pipifasírtnak!” (Éva)

„Az ér, amikor kaptam egy zacskó almát, amit egy pillanatra letettem a zöldséges kosárba, de aztán véletlenül rátettem valamit, és legközelebb fél év múlva jutott eszembe, amikor nem tudtam, miért lepték el a lakást a muslicák?” (Kata)

„Saját tapasztalatból: kevés olyan büdös dolog van a világon, mint a zacskóba berohadt reteklevél.” (Zsuzsa)

„Egy nyáron át szagoltuk, hogy mi bűzlik a folyosón. A legkisebb még pelenkás volt, azt kerestük, hogy hátha valahova kifolyt a cucc. Nyár végén, táskamosáskor derült ki, hogy néhány tízórai szendvics úszik saját levében…” (Erzsébet)

Bónuszként pedig egy figyelmeztetés

Az se mindegy, ezek után hogy állsz neki a hűtőtakarításnak.

Így ne!

„A beépített hűtő aljában állt a víz, és ideje volt kitakarítani. Anyu mondta, hogy ronggyal kell itatni, és sokszor kicsavarni, de mondom, én újítok.

Vödröt tettem a hűtő alá, kerestem egy szilikoncsövet, és gondoltam, majd a benzinleszívás módszerével leeresztem én ezt a vizet. Cső vége az állott vízbe, megszívom… és sajnos első ijedtemben le is nyeltem.

Azon nyomban fordult is vissza, úgyhogy a lelkemet is kihánytam a vödörbe. Férjem döbbenten: te mit csinálsz? Mondom, hűtőt takarítok, miért, minek néz ki?!” (Nikoletta)

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Prostock-Studio

Csepelyi Adrienn