Mi leszel, ha nagy leszel? Prompt engineer!

–

Egy ideje benne fel-fel merül a gondolat, miszerint most felnövő gyerekeink olyan szakmákat választanak majd maguknak, amik még nem is léteznek. Sokan, köztük (kétgyerekes anyaként) én is stresszelek ezen, hiszen ennek tudatában bajosnak tűnik őket felkészíteni a sikeres jövőre. Ezért is kérdeztem meg a legilletékesebbet, Frankó-Csuba Dea jövőkutatót, melyek azok a szakmák, amelyekről már most látható, hogy szükség lesz rájuk, és milyen készségekre van szükség az elsajátításukhoz. Dea kedvenc témája a jövő munkahelye és a munka jövője, és meglehetősen optimista.

„Igaz, hogy a gyerekeinknek olyan szakmákra kell felkészülni, amelyek még nem is léteznek. Mielőtt azonban szorongani kezdenénk ezen, érdemes átkeretezni ezt a tényt:

bár nem tudjuk, melyek lesznek ezek a szakmák, de nagy eséllyel épp a most tanuló fiatalok hozzák majd létre őket”

– mondja. Az az idő már elmúlt, amikor mindenki előre kitalálta, milyen szakmában szeretne sikeres lenni. Dea pályakezdő korában még az orvos, a jogász, a mérnök és a közgazdász számított sztárszakmának, aztán a technológia berobbanásával hirtelen mindenki informatikus jövőről álmodozott.

A jövőkutató szakember szerint nem az a kérdés, hogy milyen szakmák és munkakörök lesznek a boldogulás zálogai, sokkal inkább az, hogy milyen alapvető készségekre, diszciplínákra lesz szükség a boldoguláshoz. (A magyar oktatási rendszer nagyjából a kilencven százalékukat csírájában fojtja el a gyerekekben, de erről majd később.)

Versenyelőny lesz az értő olvasás

Rögtön az elsővel meg is lep, már csak azért is, mert ez kivételesen egybevág azzal, amit egész életünkben hallottunk: ez pedig az értő olvasás.

„Nemrég a Columbia Egyetem egyik professzora mesélt arról a megdöbbentő tapasztalatáról, hogy míg tíz éve az elit egyetemen a diákok átlagban hetente elolvastak egy könyvet, ma már a többségük képtelen végigolvasni bármit is, mert egyszerűen nem tud összpontosítani” – mondja Frankó-Csuba Dea. Hozzáteszi: óriási versenyelőnyhöz juttatja a gyerekét, aki az értő olvasást a kezébe adja, mert élénk fantáziája és szókincse lesz, ezáltal kreatív módon képes hozzáállni a problémákhoz, és hatékonyan fejezi ki magát. De ami ennél is fontosabb: alkalmassá válik arra, hogy nagy mennyiségű információt befogadjon, feldolgozzon, majd következtetéseket vonjon le belőlük.

Persze már alapnak számít a digitális térben való jártasság, Dea szerint ebben meglepően sokat segíthetnek a számítógépes játékok (amennyiben használatukhoz tudatosság is társul), amelyek szinte garantálják azt is, hogy a gyerekek megtanuljanak angolul. „Nem szabad elbagatellizálni a család és az iskola szerepét, de izgalmas látni, ahogy a virtuális térben a tinik egymás között, egymást húzva hogyan fejlődnek és építenek készségeket” – mondja.

„Sokat segít, hogy a technológia fejlődésével demokratizálódik a tudás: a filippínó vagy éppen borsodi gyerekek ugyanazokhoz az információkhoz jutnak hozzá, mint az amerikaiak, hiszen ugyanúgy ott van a zsebükben az okostelefon és az internet.

A kérdés csak az, hogy az illető gyerek találkozik-e olyan inspirációval, illetve kap-e olyan támogatást, ami továbblendíti a TikTok-videókról, és elkezdheti tudatosan építeni és használni a készségeit.”  

A jövő kihívásaira készülve erősíteni kellene az úgynevezett STEM-készségeket (ez a betűszó a tudomány, a technológia, a mérnöki tudományok és a matematika angol szavak kezdőbetűiből áll), azaz a természettudományos műveltséget. Az ezekhez a területekhez kapcsolódó tudás és képességek egyre többet érnek a munkaerőpiacon, mivel kritikus fontosságúak a technológiai és tudományos fejlődéshez.

Ahogy a kíváncsiság, a nyitottság és a kreatív problémamegoldás is, amire Dea a saját unokaöccse a legjobb példa.

„Ő több évvel ezelőtt, tizennégy évesen kapott karácsonyra egy olcsó, Kínából rendelt 3D-nyomtatót. Megvolt a technikai érdeklődése és a kíváncsisága, elkezdett vele egyre komolyabban foglalkozni. Először csak az osztálytársainak készített megrendelésre apróságokat, például egy elromlott joystick-alkatrészt, aztán csinált egy weboldalt, jöttek a kisebb-nagyobb céges megrendelések, nem sokkal később pedig, amikor még nagykorú sem volt, már nagyvállalatoknak szállított be.

Megvoltak a képességei, a megfelelő szemlélete, és »kikeverte« magának a neki ideális szakmát – ma egyetemistaként ebből él, és még végtelenül sok lehetőség áll előtte. Van rá esély, hogy egyre több ilyen esetet fogunk látni a jövőben”

 – jósolja a szakember.

Rengeteg múlik a vállalkozói tudáson

„Mindegy, hogy vezető leszel egy multinál vagy kertész; ha érted, hogyan működik egy vállalkozás, megsokszorozódnak a lehetőségeid. Nem kell többdiplomás üzletembernek lenned, hogy ezt kiaknázd, és kihozd a szakmádból, a tudásodból a legtöbbet. Ha képes vagy arra, hogy nyiss és felfuttass egy kézműves pékséget, akkor nem te leszel a névtelen hajnali négyes dagasztópék, aki kezdi a műszakot” – hoz egy példát a jövőkutató, aki egyébként mindenkinek tanítana pszichológiát is, hiszen a társadalom az emberek interakcióiból áll.

„Mindegy, hogy orvos vagy kőműves az ember, tisztában kellene lennie az emberi psziché működésével”

 – vallja. A sikeres szakmai életút alapja, hogy képesek vagyunk együttműködni, konfliktusokat kezelni, csapatként működőképes keretekbe szerveződni. Tapasztalatai szerint ugyanilyen alapvető a kommunikációs készség is. „Michael Steep, a Stanford Egyetem professzora mesélte nekem, hogy a legnagyobb kihívás számára az egyetemen az, hogy a fiatalok nem tudnak egymással beszélgetni, és szinte csak a csetelésre korlátozódik a kommunikációjuk. Ez hatalmas hátrány akkor, ha emberekkel dolgozik valaki, márpedig ez szinte minden területen és munkakörben elkerülhetetlen.” 

Frankó-Csuba Dea szerint ha ezek az alapok megvannak, az ad egy olyan mentális és lelki rugalmasságot, ami garantálja, hogy jól kezeljük a változásokat. Sajnos a hazai poroszos, frontális oktatási rendszer nemhogy nem fejleszti, de sokszor egyenesen bünteti a boldoguláshoz szükséges készségek, kompetenciák jelenlétét – gondoljunk csak a kritikai gondolkodásra vagy a kreatív, „dobozon kívüli” megoldásokra az órákon – márpedig ha a kíváncsiságnak és a nyitottságnak nincs táptalaja, kiszárad.

„Amilyen egy ország stratégiája, olyan az oktatási rendszere is. Magyarország stratégiájából sajnos teljesen kikerült az innováció.

Kína például húsz éve elhatározta, hogy nem akar a világ gyártószalagja lenni, és nagy hozzáadott értékű termékekkel szeretné újrapozicionálni magát a világpiacon. Ez hatalmas változást hozott, dübörög a tudásipar, támogatják az innovációt, és sorban jelennek meg a kínai csúcstechnológiás termékek, az elektromos autóktól a mobiltelefonokon át a napelemekig. Mi éppen ellenkezőleg döntöttünk úgy, hogy mi leszünk a nyolcvanas évek olcsó Hongkongja, de a világ már nem itt tart” – vázolja a helyzetet Frankó-Csuba Dea.           

Az biztos, hogy bármilyen területen is helyezkedünk el, az élethosszig tartó tanulás lesz a norma. Ehhez fejleszteni kell a mentális és érzelmi rugalmasságot, hogy ha változás jön, ne reccsenjünk bele, ne ragadjunk bele dolgokba, hanem azon kezdjünk el gondolkodni, kivel kell beszélnünk, mit kell tanulnunk, olvasnunk ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjunk.

A technológia fejlődésével felerősödtek a félelmek, hogy a robotok és a mesterséges intelligencia elveszi az emberek munkáját. Ez részben igaz is, Frankó-Csuba Dea szerint számos területen inkább kiegészítik a humánerőforrást – vagy fordítva.

„Sok szakma átalakul, de nem tűnik el. A mesterséges intelligencia mindenhova beszivárog és minden munkaterületen ott lesz, de ettől egyelőre nem kell kétségbeesni.

Gondoljunk csak bele: már most is természetes, hogy ha készítünk egy fotót a telefonunkkal, akkor a szoftver kijavítja a hibáit, élénkebbé teszi a színeket, vagy éppen rádob a szelfinkre egy filtert… Könnyebb dolga lesz a kertésznek, ha az AI segítségével tervezi meg a kertet, amit majd megépít. Egy adásvételi szerződés megírásához sem feltétlenül kell ma már ügyvéd, mégis szükség van az emberi kontrollra” – hoz néhány példát a jövőkutató.

Arra is figyelmeztet, hogy bár most a technológia van fókuszban, a hagyományos karrierutakat sem érdemes lebecsülni, hiszen a világ sokszínű, Európában például az elmúlt években rengeteget nőtt a kétkezi munka értéke.

„Aki a szakmája szolgálatába tudja állítani a technológiát és a mesterséges intelligenciát, az megtalálja a számítását.”

Differenciálni is tudnak a virtuális tanárok

S hogy milyen szakmák születhetnek a jövőben? Ezt csak megbecsülni lehet, mindenesetre már most több olyan foglalkozás van, amire csak pislogunk. Mint a drónpilóta, amire egyelőre szükség lesz a jövőben – az ipari és mezőgazdasági drónok terjedésével egyre többre –, vagy a mesterséges intelligenciának pontos és hatékony utasításokat létrehozó prompt engineer.

Mivel egyre több ember és robot együttműködésén alapuló szakma lesz, összeolvad a digitális és a fizikai világ, szükség lesz a robotokat tanító szakemberekre – ők lesznek a robotkoordinátorok.

A virtuális tanár, amely ötvözi a pedagógus emberi és szakmai képességeit a technológiával, a saját avatarját és annak tananyagát hozza majd létre. Ezzel akár ezer diákot oktathat vagy vizsgáztathat egyszerre, függetlenül attól, hogy Budán vagy Bátorterenyén vannak. Méghozzá személyre szabottan, hiszen képes a differenciálásra, azaz tudja, hogy melyik diáknak milyen módszerrel lehet hatékonyan átadni az anyagot.

Nagy jövő vár az egészségügyi mentorokra is: egy átfogó tudással rendelkező orvos lefuttatja a páciense összes leletét egy AI-alapú algoritmuson, hozzáteszi a saját tudását és tapasztalatát, majd egy teljesen személyre szabott, nagyon részletes életmód-programot tud ajánlani számára.

Új szakma lesz a körforgásos termékmenedzser is; ő abban ad tanácsot a cégeknek, vállalalatoknak, hogyan tudnak fenntarthatóvá tenni egy adott gyártási vagy üzleti folyamatot. Az innovatív, fenntartható termékeket pedig, mint a ma is létező, algából vagy kukoricából készülő lebomló csomagolóanyokat, körforgásos terméktervezők hozzák létre. 

Egyre nagyobb szükség lesz szintetikus biológusokra is, akik biológiai rendszerek és élő szervezetek tervezésével, módosításával foglalkoznak, hogy új biológiai funkciókat hozzanak létre, vagy optimalizálják a meglévőket. Ez a hasznos például baktériumok „tervezésében”, új gyógyszerek fejlesztésében vagy fenntartható bioüzemanyagok létrehozásában.

WMN szerkesztőség