Molnár Csillát megalázták a nemzetközi szépségversenyen

–

Több mint negyven év után rendeztek újra Magyarország Szépe választást 1985-ben Magyarországon. Akkor, a hanyatló szocializmus idején a megmérettetés nagyon nyugati, csillogó és izgalmasan kapitalizmusszagú dolognak tűnt – a pártállamban ugyanis gyakorlatilag be volt tiltva a műfaj: a szépségipar nem fért össze a hivatalos nőképpel, sem a „szocialista erkölcsiséggel”. 

A versenyt a Magyar Média Reklám és Propaganda Szolgáltató Leányvállalat rendezte osztrák és német partnerek közreműködésével – sokak véleménye szerint meglehetősen amatőr módon. A finálé napján például ételt sem kaptak a résztvevők. „A szervezők biztosan sok mindenre gondoltak, csak arra nem, hogy a szépségkirálynő-jelöltek enni is szoktak. Reggel fél tíztől éjfélig egyetlen morzsa ennivalóhoz sem tudtunk hozzájutni” – mesélte az egyik résztvevő. Ha a versenyzők megéheztek, háromszáz forintért – ez akkoriban igencsak magas összegnek számított – juthattak valami harapnivalóhoz, amit öt perc alatt kellett behabzsolniuk, mert összesen fél órát kaptak az evésre, öltözésre és a sminkelésre. 

Gipszbe öntött szépség

A Magyar Média – amely a szépségversenyen tiltott dohányreklámok becsempészésével is próbálkozott – gátlástalanul kihasználta a lányokat: az elődöntőbe jutottakkal olyan reklámszerződéseket írattak alá, amelyekben nem volt feltüntetve a díjazás és a kijelölt cégek egy része sem.

A finálé dobogósainak egyik „nyereménye” pedig az volt, hogy Pauer Gyula szobrász aktszobrot készített róluk: beolajozták a meztelen testüket, majd tetőtől talpig gipsszel kenték be, és gézzel borították őket. A száradás után nyert gipszlenyomatba agyagot öntöttek, így jöttek létre a szobrok.

Dér András és Hartai László Szépleányok című dokumentumfilme megmutatja, hogy a folyamat a modellek számára mennyire gyötrelmes és megalázó volt: előfordult, hogy rosszul lettek, vagy alig kaptak levegőt, miközben több férfi pakolta a gipszet pucér testük minden porcikájára – az intim részekre is.

A meztelen lányokról – a szervezők ígéreteivel ellentétben – két fotós fényképeket készített, mondván, dokumentálni kívánják a munkálatokat, majd a fotókat – a modellek tudta nélkül – eladták egy osztrák erotikus magazinnak, amelyben meg is jelentek. (Később sokan megjegyezték, hogy sajnálják, ami a versenyzőkkel történt, de nem volt kötelező belemenniük ezekbe a megállapodásokba. Ezekre a véleményekre Hartai így reagált:  „Mindenhonnan érkező kislányok voltak, mindenfajta tapasztalat nélkül. Szerintem senkiben fel sem merült, hogy lehetne nemet is mondani minderre. Egyszerűen nem volt opció, hogy nemet is lehetne mondani.”)

Az újdonsült magyar szépségkirálynő, Molnár Csilla képeit viszont nem küldték el a lapnak a szervezők, ugyanis szerették volna, hogy induljon a Máltán megrendezendő Miss Europe International 1986 versenyen, és ennek az volt az egyik feltétele, hogy nem jelenhettek meg róla erotikus fotók. 

Miután Magyarország Szépe lett, az 1986-os év tehát új kihívást állított Molnár Csilla elé: a lány februárban útnak indult, hogy Európa legszebbnek kikiáltott lányai között képviselje hazáját. A Tárogató című lap 1986. januári számából kiderül, hogy nagy várakozással tekintett a megméretés elé: „Örülök, hogy ott lehetek, de hát itthon is sok nálam szebb lány található, akkor Európában mennyivel több létezhet” – nyilatkozta a lapnak.

Újabb csalódás

Mint kiderült, a máltai verseny szervezői sem álltak a helyzet magaslatán, és a magyar kollégáikhoz hasonlóan kihasználták és megvezették a résztvevőket – főleg Molnár Csillát. 

A versenytársak először Münchenben találkoztak egymással, úgy tudták, egy felkészítő táborban vesznek majd részt. Ehelyett különféle divatbemutatókra és fotózásokra vitték őket – amelyekért nem kaptak díjazást. Egy tévéshow-ban is felléptek, ahol a műsorvezető „Andrea Molnárként” szólította színpadra a szépségkirálynőt. (A műsor felvételén megfigyelhető, hogy a magyar lány a többi versenyzővel ellentétben nem mosolygott, amikor színpadra lépett.) Miután véget értek – az előzetesen be nem jelentett –bemutatók és egyéb kötelezettségek, a versenyzők elindultak Máltára. Viszont Rómáig autóbusszal kellett megtenniük az utat, mert a máltai légitársaság elfeledkezett a foglalásukról. Az utazás Münchenből a döntő helyszínére tehát meglehetősen hosszúra nyúlt, a szervezők ráadásul enni- és innivalót sem biztosítottak a buszra a versenyzőknek.

A Miss Europe International 1986 döntőjére február 28-án került sor. A versenyzőknek népviseletben, estélyiben és egyrészes fürdőruhában kellett a zsűri elé vonulniuk. Molnár Csilla ruháinak beszerzése több nehézségbe is ütközött. „Külön cirkusz volt a Máltára vitt ruhákkal, bár (a magyar szervezők) előzetesen égre-földre esküdöztek, hogy ők fogják felszerelni a gyereket. Végül is úgy szerelték föl, hogy a Divatintézettől szereztek egy, azaz egyetlen estélyi ruhát. Na nem azt, amelyik igazán csinos volt rajta, mert az kellett egy manökennek a divatbemutatóra. Néhány napon belül ezt elmondtuk egy rádióműsorban, mire pár ismeretlen pesti ember jelentkezett, és felajánlott több tízezer forint értékű ruhát, hogy méltón tudja képviselni Magyarországot a magyar szépségkirálynő a máltai versenyen [...] (A filmgyárban dogozók) hallva nehéz helyzetünket, kicsempésztek néhány igazán nagyon dekoratív ruhát a lányomnak erre a máltai versenyre a filmgyárból” – olvasható Molnár Csilla édesanyjának nyilatkozata Friderikusz Sándor Isten óvd a királynőt című könyvében.

Molnár Csilla minden zsűritagtól a maximális pontszámot kapta, így hatvan ponttal végzett az élen. A második és a harmadik helyen holtverseny alakult ki: a svéd és a spanyol lány ötvenhat, a francia és az osztrák ötvenöt pontot kapott. Az eredmény ismertetése után a zsűri – mindenki meglepetésére – újra kihívta az első három helyen osztozó öt lányt, akik körülbelül két percig álltak a színpadon, majd kihirdették a végeredményt. Mindenki meglepetésére az addig második svéd lány lett az első helyezett, az első udvarhölgy a harmadik helyen álló francia, a második udvarhölgy pedig a korábban maximális pontszámot kapó Molnár Csilla lett. A zsűri az előzetesen be nem jelentett „második fordulóban” már nem pontozta a versenyzőket.

Arról, hogy végül miért a dobogó alsó fokára állhatott fel Molnár Csilla – annak ellenére, hogy a pontozást megnyerte – több feltételezés is napvilágot látot. A legtöbben úgy vélték, a szervezők nem szerették volna, hogy egy szocialista országból érkező lány legyen Európa szépe. 

A végeredményen kívül az is elszomorította a magyar szépségkirálynőt, hogy a győztes svéd Raquel Bruhn fejére az a korona került fel, amit még a magyar szépségkirálynő-választáson nyert.

Ugyanis arra kötelezték, hogy vigye magával Máltára az akkor hetvenezer forintot érő ereklyét, mondván, minden résztvevő a sajátjával fog érkezni a versenyre.

Viszont a helyszínen kiderült, Molnár Csillán kívül senki sem vitte magával a koronáját. Később kitudódott: a magyar szervező a máltai verseny lebonyolítását elvállaló céggel tudatta, hogy fölösleges koronát készíttetniük, majd a magyar győztessel küldenek egyet. Egyébként az összes versenyzőt lefényképezték a magyar lány koronájában, hogy a győztes kihirdetése után azonnal küldhessenek egy fotót a sajtónak.

Molnár Csilla – teljesen érthető módon – csalódottan tért haza Máltáról: „Nem számítottam ilyen helyezésre, most mégis bosszankodom. A zsűri szavazatai alapján én lettem az első. Amikor az első öt helyezettet dobogóra kérték, már csak harmadiknak szólítottak” – nyilatkozta a Somogyi Néplap március 17-én megjelent számában.

Az ünnepelt lányt családi konfliktusok – apja már a magyar versenyen való indulását is ellenezte –, szerelmi zűrök, alaptalan rágalmak és a szépségkirálynői kötelezettségeivel járó nyomás várták itthon.

Nem akart meghalni

„Véget ért a gyerekkorom. Váratlanul jött ez az egész. Nem is tudom igazán megemészteni azóta se. Akárhová megyek, akármit csinálok, én már nem Molnár Csilla vagyok, hanem A Szépségkirálynő. Elvárják tőlem, hogy minden percben azt a formát nyújtsam, olyan szép és üde legyek, mint akkor ott, a kifutón. Nem megy. Idegileg, lelkileg teljesen kikészültem. Néha már azt mondom: elég a telefonokból, levelekből, ajánlatokból – abbahagyom, nem csinálom tovább. De a következő percben tudom: úgysem lehet. Kaptam az élettől egy szerepet, és ennek meg kell felelnem” – nyilatkozta nem sokkal azelőtt, hogy július 10-én a szobájában bevett harminc darabot az apja szívgyógyszereiből. Sápadtan és szédelegve letámolygott a lépcsőn, majd azt mondta a szüleinek: „Nem akarok meghalni”. De hiába hívták rögtön a mentőket, Molnár Csillát már nem lehetett megmenteni. Feltehetően csak segélykiáltásnak szánta tettét a tizenhét éves lány, aki játékként fogta fel a szépségversenyt, de ő maga lett a játékszer – haszonlesők és gátlástalan emberek kihasznált, majd eldobott játékszere.

Ha Ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőket segítő, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! 24 éves korig a Kék Vonal telefonszáma is hívható: 116-111. Amennyiben másért aggódik, ajánljuk az Alapítvány az Öngyilkosság ellen honlapját, amelyet ITT ér el. További tájékoztató, illetve – szakember segítségével igénybe vehető – önsegítő eszközt pedig ITT talál.

Nádudvari Péter