–

Megnyitom az appot, ki se tudom kerülni a fickók képeit, muszáj nyomni rá valamit. De mi a szart kell nyomni? Whatsappolok kisbarinőmnek, bejelentem a nagy hírt, arra készülök, hogy beveszem az online szerelem fellegvárát. Sok szeretettel köszönt a pokol legmélyebb bugyrában. Teli szájjal vigyorogva – mááár gyanús. Reménykedve, hogy tán mégsem olyan mély az a bugyor, mondom, állítson már irányba!

Jobbra, balra, iksz, szívecske, jó napot. De muszáj? És ha egyik se? Akkor nyomjál csillagot. Jó, kösz.

Feltöltök egy képet. Közben elszaladok összedobni valami kaját. Mire visszaérek, 99+ lájk. Háhh, itt ilyen gyorsan történnek a dolgok? Mondjuk, ebből a 99+-ból egyet se látok, csak homályosan, mert nem fizetek havi tízezret. De ha fizetnék, nagylelkűen megmutatnák. Jól van, persze. Engem nem húztok csőbe! Asszem, tízet lehet látni, de ez se bizti. Dobja fel a srácokat. Húzok. Nyomok. Opasztmek, nem jót nyomtam. Remélem, nem lájkol. De amúgy nem jó kiikszelni senkit, végül is még meg se szólalt. Aztán belülről jön a sugallat, hogy sötét utcán összefosnám magam tőle. Meggyőztem magam, iksz. Ez meg csillag. 

Rövid ujjú pólóban, de kötött sapkában, klottgatyában krumplit pucol a havas utca közepén. Imádom. Hát de nem? Mit kell itt szépíteni? Nem parázik rá a nőzésre. Házias, nem fázós, úgyhogy télen hozzá lehet nyomni a hideg lábat a takaró alatt. Kéne egy kép nekem is, miközben nokedlit szaggatok. De halál komolyan. 

Feszít, mint az állat, szörfdeszkával, napbarnított tökéletes testtel. Vagy öt képen keresztül. Aztán meg ötön pózol, szintén ruha nélkül vagy alig ruhában. Nem ő az egyetlen, akiért aggódom, hogy még megfázik szegény. A férfimellbimbó-sűrűség pár perc alatt az egekben. Életemben nem láttam összesen ennyit, mint most három perc alatt. Ők különben mit szednek? Nekem nincs ilyen jó mellem, pedig nő vagyok.

Újfent whatsappolok: Te figyelj, itt csupa ilyen tökéletesek vannak.

Tényleg? Akkor ideje nekem is ránéznem az appra újra. De hallod, ezek repülnek vagy hol közlekednek a városban? Egy ilyet se láttam még sehol. Esküszöm, veszek már egy fitneszbérletet.

X. Y. szuperlájkolt. Hát oké, ez új. Ezt még nem beszéltük át. Ez már valami haladó szint lehet. Ó, király, ruhában van, normálisnak tűnik. Legyen szívecske. Párok lettünk: lehet írni egymásnak. Akkor majd ír X. Y. Mégis csak ő a férfi… 

Öltönyben, napsütésben, a haja tart, szeme a távolba réved, dossziéval a kezében fél lábbal véletlenül feltámaszkodik valami kőre, menő karóra, az örök státuszszimbólum, és sejtheted, hogy nem a Hortobágyi Nemzeti Park közepén, háttérben a gémeskúttal. Csakis Amerikában vagy valamelyik luxusszálloda előtt, és hogy, hogy nem, pont látszik a cégtábla is. Meg a százezer csillag. Tök spontán. Tök kíváncsi vagyok, hogy ilyenkor ki az, aki fényképez, de tényleg.

Én üzleti úton ritkán voltam valakivel. Többnyire egyedül járok. Vajon odaszólt a kollégájának, hogy te, Józsi, nyomjunk már pár képet a társkeresőre? Esetleg, Mr. Walter, if I may. Do you mind taking some pictures to my dating app please? I would highly appreciate your prescious contribution to my love life. A teát meg eltartott kisujjal issza. Sose jönne el velem egy szabadstrandra lángosozni. 

„Azt hittem, mi, férfiak vagyunk a bunkóbbak, de mióta itt vagyok, látom, hogy tévedtem.” Na, hát mi lehetne ennél jobb csajozós szöveg? Frappáns. Nem uncsi sablonos. Nem kiszámítható. Kell ennél több? A nők szeretik a meglepetéseket. Ki az, aki ne vetné le a bugyiját azon nyomban erre a hívószóra? Ugye, hogy? 

Nem éled fel a buksisimogatós, gyere, mondd el, mi bánt! típusú ösztön bennem, úgyhogy én is csak a bunkók táborát növelem tovább. Gondolom. Szegény.

A fák fájdalmat is érző, egymással kommunikáló, csodálatos lények! – Valóban eltűnik a tölgy, a bükk Magyarországról?

WMN Life – 2020. október 24. – kn

„Aki csak szórakozik, az lécci, balra el. Köszike. Meg a túlsúlyos nagyik is, de sürgősen.” Nyílik a bugyor, érzem. Egy nyakleves kéne neked, fiam, meg némi jó modor, nem nő. De komolyan, van, akinek ez a stílus bejön? Hány éves vagy, tizennégy? Ja, nem, harminckilenc. Akkor már értem. Spórolgassál, mert még jó pár évig fogod fizetni a gold csomagot vagy a platinumot, vagy mi a jóistent. Ami amúgy ötpercenként felugrik, hogy vegyem már meg, mert enélkül ember boldog még nem volt!

Srác képpel, semmi polgárpukkasztó, néz. Simán. Szemmel. Kettő darab emojit rakott összvissz bemutatkozásképpen. Nem tudom, mit jelenthetnek, valahogy nem vagyok rutinos, talán nem dohányzó-alkoholista? Vagy nem dohányzó, de alkoholistát keres. Még ez lehet.

Amúgy mennyi mindenki borozik! Konkrétan minden másodiknak van szőlőbirtokon készült, poharat tartó, merengős fotója. Ezt csak úgy mondom. Váratlan. 

Faszi, arcát elfordítva pózol a lakás folyosóján, egyik keze magasban, egyik lába feltámasztva a falra. Egy szál tangában. Mondom, tangában. Na, EZ a váratlan! Meglepetésemben ráköpöm a rizst a telefonra. Baszki! Most merre töröljem le?! Szolidan fuldoklom, mert a maradék rizst meg félrenyelem. De nem ítélkezem, nem egy az érdeklődésünk. Vagy lehet, hogy pont ugyanaz. Egyébként a szexuális orientációnál felsorolt lehetőségek felét nem is értem. Mi az, hogy megkérdőjelező? És nem ez az egyetlen, ami totál homály. 

Hú, ha még egyszer meglátom, hogy „EQ, IQ van”, lehet, hogy a dugámba dőlök. Ez kicsit olyan, mint amikor valaki háromszor leírja, hogy mennyire jó a humora ahelyett, hogy valóban írna valami vicceset. 

Jó kötésű, nyílt tekintetű harmincas-negyvenes, bejárati ajtó előtt. Szimpatikus különben. A szívem csordultig telik. Férfiként bevállalni, hogy társat keresel, ne adj’ isten hosszú távra, és ezért otthon belebújsz valami cuccba, hogy lefényképezd magad az appra. Netán két szettbe is. Van ebben valami, nem is tudom… Megható.

Nekem most esett le, hogy milyen iszonyatosan nehéz lehet társat találni. Milyen sokan vannak egyedül! Férfiak és nők is. És hogy milyen bátor már ez! Bárkibe belefuthatsz, bármikor, és láthatja a privát szférád egy darabját, hogy nincs senkid és hogy kéne, és hogy online. Pár éve még szánalmasnak tartotta ezt a közvélemény, ma meg már teljesen természetes. Bár még mindig kicsit szégyellik. 

Ha elteszem a naivságot, és azt mondom, hogy a felének van valakije, és az appon a titkos kis útjait intézi, akkor, mondjuk, szomorú, hogy kapcsolatban élők sunyizva keresnek partnereket, mert amúgy magányosak, mint a fene. Vagy vágynak valami újra, izgalmasra, de otthon nem tudnak, netán félnek erről beszélni. Vagy túl gyávák kilépni. Pedig annyira megkönnyítenék mindenki életét. 

Bárhogy is, igazán tanulságos kis pokol ez. És különben egész szórakoztató. Rövid távon. 

Na, vár a nokedli, aztán megyek az edzőterembe bérletért. Ugyanitt repülőleckéket és túrafelszerelést is vennék.

Noémi

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images