–

„Azon szoktunk viccelődni, hogy még meg sem született a gyerek, de mi már tudtuk, hogy hová fog járni, mit fog csinálni, mit sportol majd és milyen étrendet követünk vele.” 

Kriszta egyébként is táblázatfüggő, azóta is vezet mindent. Mikor, kinél és hol lesz a gyerek, milyen kiadások merültek fel. Ez adja az elszámolás alapját is.

„Az a legfontosabb elv, hogy mindenből ötven százalék. Nemcsak anyagilag, hanem nevelésben és a kisfiunkkal töltött időben is. Mindent megbeszéltünk, iskoláztatás, óvoda, bölcsőde, nyelvek, utazások. Nagyon előre gondolkoztunk mindenben. Mindenről négyen döntünk” – mondja a vietnámi származású apuka. 

Son Magyarországon diplomázott és PHD-zett, egy ideig az MTA-nál dolgozott kutatóként, pár év után kollégáival alapítottak közös céget. A férje magyar, Dániában házasodtak össze. 

„Én korábban kaptam már lehetőséget, hogy apuka lehessek. Egy hölgy keresett meg személyesen, és azt mondta, szeretné, hogy én legyek a gyereke apja. Akkor nagyon sokat gondolkodtam.

Két gyerek volt a terv, egy gyerek az anyánál, egy pedig nálunk maradt volna. Közben ők kiköltöztek Angliába. Csak egy közös gyerekünk született, akit az édesanyja elvitt magával. Ezután láttam Krisztáék hirdetését a csoportban.”

Kriszta párjának van egy most már tizenéves lánya. Bár korábban nem gondolkozott saját gyerekben, néhány évvel ezelőtt elkezdett motoszkálni a fejében az anyaság gondolata.

„Én általában úgy vagyok ezzel, hogyha jön egy érzés, kicsit hagyom ülni. Ha nem múlik, akkor foglalkozom igazán a témával. Nem múlt. Úgyhogy feladtunk egy jól megfogalmazott hirdetést a Szivárványcsalád nevű zárt Facebook-csoportban, hogy társszülőt keresünk. Ez olyan egyszerűen működik, hogy valaki kitesz egy hirdetést, arra egy másik pár jelentkezik, hogy igen, ők is szeretnének gyereket, és innentől kezdve elindul a folyamat, amennyiben szimpatikusak egymásnak.”

A hirdetésre többen is jelentkeztek, köztük Son és a férje is