Lehetséges egyáltalán őszinte szerelmet találni a posztcovid, a randiappok, a végtelen analizálás és a félelmek sötét korában? Vagy ez olyasmi, amit már csak nagymamáik anekdotáiból ismerhetnek meg a fiatalok, miközben talán épp egy köddé vált lovag által okozott traumát próbálnak feldolgozni?
„Aki a »tökéletest« keresi, annak általában nem jut senki.”
Hogy legalább te ne vessz el a randik tengerében…
Miért olyan nehéz társat találni az online térben egy olyan pasinak is, akiről nagyon sok nő ábrándozik?
Egy szülinapi ebéd két kiskamasszal és egy hetvenhét éves nagypapával, aki belevetette magát az online randizás világába.
A pártalálás senkinek nem egyszerű, a világjárvány pedig finoman szólva sem segített a helyzeten. De akkor mit szóljon az, akinek tonnányi előítéleten, időnkénti lenézésen, és nem akadálymentesített tömegközlekedésen kell keresztülvágnia magát az első randiig? A nehézségekről, kihívásokról, lehetőségekről, tévinformációkról és egy frissen indult randiappról beszélgettünk az alapító Pásztor Balázzsal, a sportoló Bovier Györggyel és a színész Fenyvesi Zoltánnal.
Lehet-e a gyerekvállalás projekt, ha az ember lassan kifut az időből? Lehet-e baráti alapon családot alapítani? Van, ahol erre külön társkereső appok jöttek létre, de mi a helyzet nálunk?
Talán ha nyíltan leírnánk, mire vágyunk, és mit tudunk cserébe nyújtani, minden magányos szív hamarabb társra találna. Nem?
Alapvető szükségletünk, hogy közösségben éljünk, ennek ellenére sosem éreztük magunkat magányosabbnak, mint manapság. Vágyjuk a másik ember közelségét, de nem tudunk jól kapcsolódni. Hogyan kötnek gúzsba minket az elvárásaink a párkeresésben? Mit keresünk egymásban? Hogyan rombol a magány, és miért lenne mégis szükségünk időről időre egyedüllétre? Itt van D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi podcastja, a Beszélnünk kell! e heti epizódja:
Vannak olyan oldalak, ahová csak maximális mennyiségű humorral és minimális mennyiségű elvárással szabad regisztrálni…