–

„Diploma nélkül semmit sem érsz”

„Értem én, hogy mit akart ezzel, ő viszont nem érti, hogy milyen komplexusokat ültetett belém. Diplomám azóta sincs – talán dacból, vagy csak felismertem, hogy igenis értékes vagyok diploma nélkül is. Ápolónő lettem.”

Nem nagy durranás

„Végzős főiskolásként a következő mondattal minősített a gyakorlatvezetőm: »Hát, nem egy nagy durranás, nem lesz sokáig a pályán!« Huszonhét éve vagyok tanítónő, ugyanabban az intézményben. Szalagavatókra hívnak a volt apróságaim, rendszeresen elküldik a gyerekeik képeit. Jó sok évbe telt, mire a »savanyú uborka« hölgy szavait legyűrtem, és rájöttem: igenis nagy durranás vagyok! Én tanítónak születtem!”

Mit is jelent valójában az: mindent elveszteni?

„Sok volt, a legfrissebbet épp a napokban mondta egy lány: »Te majdnem mindent elvesztettél!« Arra értette, hogy tizenhárom éve egy baleset miatt kerekesszékes lettem. Azóta a második diplomámat csinálom – épp most –, férjhez mentem, rengeteg barátom van, normális munkahelyem. Nem értem, mi a majdnem minden, de fáj, hogy valaki az alapján ítél meg, hogy nem lábon, hanem kerekesszékkel közlekedem.”

Az ok, ami miatt nincs testvéred

„Óvodás voltam, nagyon szerettem volna egy kistestvért – persze tudtam, hogy már két alkalommal nem sikerült. Valaki azt mondta, azért nincs még mindig, mert rossz vagyok. Aztán hét-nyolc hónapig egyedül jártam oviba és boltba a kisebb-könnyebb dolgokért, mert anyukámnak végig feküdnie kellett, apu meg hatra járt dolgozni. Végül megszületett a kisöcsém, akkora boldogságot – már nem vagyok rossz gyerek! Azóta is imádjuk egymást, lehet, hogy rá kellett várnom.”

A „nem viszed semmire” évekre beleég az emberbe

„Egészen kicsi koromban hangzott el először, de végigkísérte az iskoláséveimet: »Majd vécés néni leszel!« Ez mindig elhangzott, amikor nem az elvárásoknak megfelelően teljesítettem. Lett is miatta masszív megfelelési kényszerem, ami velem tartott jó negyvenöt évig. Már elmúlt, abban a korban vagyok, amikor már senkinek nem akarok megfelelni többé.”

„Neked könnyű, hiszen csak szerencséd volt” 

„Nem szerencséről van szó, kőkemény munka van minden mögött. Sokat dolgoztam azon, hogy így alakuljanak a dolgok legyen szó akár a munkámról, akár a párkapcsolatomról, akár a gyerekemről.”

Bírálat helyett

„Tizenhárom óra alatt száztizenöt hozzászólás és történet arról, hogyan erősödtünk meg a »csak azért is« által. Erősek vagyunk külön-külön is, és ha támogatjuk egymást, még erősebbek lehetünk! Hiszek abban, hogy inspirálnunk és fejlődésre kell ösztönöznünk egymást, nem pedig bírálni.”

„Milyen anya az ilyen” és „olyan vagy, mint az anyád”

„Ezek visszatérő mondatok az életemben. Az előbbit általában idegenek mondják, és tíz évembe telt rávágni, hogy: jó anya vagyok. Az utóbbit pedig családtagoktól kapom, és harminc évembe telt bóknak venni, pedig nyilvánvalóan nem annak szánják.”

„Olyan béna vagy” vagy „hagyj már a hülyeségeiddel”

„Néha még előjönnek a régi sémák: zavarom a másikat a gondolataimmal, béna, ügyetlen vagyok mindenhez. De szerencsére vannak szerető barátaim, akik ezeket a sérüléseket befoltozták.”

Amikor az exed egy igazi „úriember”

„A húgod szebb, mint te.”

„Nem olyanok a képességeid”

„A második diplomámat két gyerek és munka mellett csináltam, igaz, csak azért, hogy magamnak is bizonyítsam, még azt is meg tudom tanulni, ami egyáltalán nem érdekel. Elvesztegetett energia és évek. Sosem a diplomáimból éltem.”

„Magának természetes úton soha nem lesz gyereke. Nem képes rá.”

„Hónapokig mindennap eszembe jutott ez a megsemmisítő mondat, amely egy neves orvos száját hagyta el. Két gyermekünk lett. Természetes úton.”

Túl kevés a pozitív visszajelzés, pedig rettentően fontos

„Én is megkaptam a fent felsorolt megsemmisítő mondatok nagy részét, és mind a mai napig küzdök velük. De, hogy legyen pozitív történet is: huszonpár évesen már a második munkahelyemen dolgoztam, és épp egy kollégával beszélgettünk, akinek a reakciója belém égett: »Ne viccelj, de hát te jó ember vagy!« Rájöttem, hogy életemben először hallottam valakitől azt, hogy jó ember vagyok. Ugyan nem tudom, merre sodorta az élet ezt a kollégát, de örökre hálával gondolok rá. Túl kevés pozitív visszajelzést kapunk és adunk, pedig balzsam tud lenni.”

A „legrosszabb kombó”

„Lilla, az a legrosszabb kombó, ha a tehetségtelenség kitartó szorgalommal párosul.”

Amire nem lehet másképp reagálni

„A volt munkahelyemen egy törzsvendég azt mondta, hogy ugyan kedves vagyok, aranyos és jól végzem a munkám, de ő sohasem alkalmazna, mert túl ronda vagyok ahhoz, hogy egy étteremben szolgáljam ki az embereket. Anyád!”

A legpusztítóbb mondat mind közül

„Neked már nem kellett volna megszületned!”

Van, hogy épp egy mérgező mondat terel a saját utadra

„Ha férfiként hozzászólhatok: elégtelen vizsga után kaptam meg, hogy nem akarok-e inkább zenét tanulni. Építészmérnöknek tanultam, ott is hagytam négy év után. Tanító diplomás könyvtáros vagyok tizenhárom éve. Lehet, hogy ez a mondat lökött a helyes útra.” 

Ami erőt ad

„Én is kaptam hasonló mondatokat az életemben, de mondanék egy szuper jót: nem egészen tizenkilenc évesen gyakornok voltam egy szálloda igazgatóságán. Behívott az igazgató, hogy állítsak össze egy táblázatot egy gép amortizációjáról. A végén megkérdezte, hogy menni fog-e. Magabiztosan rávágtam, hogy persze! Aztán falfehéren huppantam a székembe, mert baromira nem tudtam, hogyan fogjak neki. Az idős titkárnő, Erzsike, megkérdezte, mi a baj. Elmondtam neki, hogy tanultam én erről, de fogalmam sincs, hogy kezdjem el. Azt válaszolta, hogy tudja, hogy meg tudom csinálni, majd odaült mellém, megkérdezte, hogy miben nem vagyok biztos, és segített elkezdeni. A mai napig ez a csodálatos, belém vetett feltétlen bizalom hajt, és amikor magam alatt vagyok, vagy amikor úgy érzem, hogy valamire nem vagyok képes, akkor az anyukám és Erzsike arca van előttem, és tudom, hogy csak bíznom kell magamban (és persze elszántan dolgozni, vagy ha kell, tanulni és újratanulni), és akkor sikerül. E miatt a kezdés miatt tudtam a mások szerint durva kritikát is a másik oldal szemével nézni mindig, és a saját fejlődésemre fordítani. Ez ad erőt akkor is, amikor mások erőteljesebben fogalmaznak a kelleténél. Minden gyakornoknak szeretettel kívánok egy Erzsikét az életébe!”

Filákovity Radojka

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images