–

Szóval a kérdés, ami a Redditen ezúttal elhangzott, így szól: „Férjek és feleségek, akik 20 év után váltak el – mi volt az a dolog, ami miatt meggondoltátok magatokat ennyi idő elteltével?”

A válaszok pedig… hol hajmeresztők, hol viszont igen tanulságosak.

1. Illetlenségből elkövetett

Megpróbált megölni, amit én roppant udvariatlannak tartottam.

2. Sosem késő

Nem én, hanem a férjem szülei. Régóta nem voltak már boldogok együtt. Megpróbálkoztak párterápiával is, de végül, amikor a legkisebbik gyerekük is elköltözött otthonról, elváltak, majd mindketten megházasodtak mással. Képtelenek voltak egy légtérben megmaradni, zsigerileg gyűlölték egymást. Az esküvőnkön külön kellett fényképezkednünk az apósommal és az új feleségével, aztán az anyósommal és a lányával… Kész elmebaj volt!

Két évvel később egyszer csak telefonon keres az apósom addigra már egy évtizede új felesége. Egészen ki van fordulva magából. Mint kiderült, rajtakapta a férjét az ágyban az anyósommal. A férjem el sem akarta hinni, mi történt, amíg nem beszélt az apjával.

Ez tíz éve esett meg.

Az apósom és az anyósom azóta mindketten felbontották a házasságukat a partnereikkel, majd újra összeházasodtak egymással.

Az anyósom a lakás minden elképzelhető pontjára régi fotókat tett ki magukról, és úgy csinál, mintha sohasem váltak volna el, hanem négy évtizede élnének egymás mellett boldogságban, békességben. Hahaha.

3. A jó hír!

Huszonhárom év. Nagyon sokat hazudoztam a feleségemnek a házasságunk alatt, és ő mindig megbocsátott. A legutolsó alkalommal egy óriási felhalmozódott adósság miatt füllentettem, amit a játékfüggőségem okozott. Azt hiszem, a hazugságot talán megbocsátotta volna, de azt, hogy újra visszaestem, már nem tudta. Utána elkezdtem kezeltetni magam, de már késő volt. A jó hír viszont, hogy három éve nem játszom.

4. Mély érzelmek

A negyvenes éveimben ébredtem rá, hogy valójában meleg vagyok. Nagyon szigorú vallásos rendszerben nevelkedtem, és rettentő fiatalon házasodtam. A férjemmel jól kijöttünk a házasságunk java részében, bár nem volt kettőnk között nagyon mély érzelmi kapocs. Amikor azonban a gyerekeink már mind felnőttek, fel kellett tennem magamnak a kérdést: boldogan élnék-e ezzel a férfival a következő harminc évben is, amikor már csak mi ketten vagyunk? Terápia és sok-sok beszélgetés után rájöttem, hogy a válasz: nem.

Mindig is volt bennem egy olyasmi érzés, hogy valójában a nőkhöz vonzódom, így hát elkezdtem randizgatni.

Az első kapcsolatom egy nővel egészen hihetetlen volt – olyasfajta érzelmi kapcsolat alakult ki kettőnk között, amiről nem is hittem, hogy létezik. Most egyedülálló vagyok ugyan, de soha többé nem szándékozom férfiakkal randizni. A volt férjemmel viszont jó barátok tudtunk maradni.

5. Szenvedélyek fogságában

A férjem elkezdett titokban sztriptízbárokat látogatni. Hetente kétszáz dollárt lopott el különböző számláinkról és az általam üzemeltetett üzletből is, hogy hódolhasson a szenvedélyének. Még a munkáját is elveszítette, miután az ebédidőket is elkezdte a bárban tölteni, aztán ott ragadt. Kicsi gyerekeink voltak, úgyhogy mellette maradtam, miután elkezdett terápiára járni. De a pszichológusával sem volt őszinte. Egy évvel ezelőtt megtudtam, hogy újra visszaesett. Plusz most már üzeneteket is küldözget a táncoslányoknak. A legkisebbik gyerekünk most fog érettségizni.

Az elmúlt húsz évben azt csináltam, ami hitem szerint a legjobb volt mindenki másnak. Most szeptemberben ünnepeltük a huszonegyedik házassági évfordulónkat. Nem hiszem, hogy lesz huszonkettedik.

Ijesztő belegondolni, milyen lesz majd egyedül. De nem utálom őt. Inkább sajnálom. Tudom, hogy szomorú és magányos lesz, amikor én már nem vagyok. De mellette lenni olyan érzés, mintha minden egyes nap kitépnék a testemből a lelkemet.

6. Türelem, türelem

Végül nem váltunk el, de huszonöt év után megindítottuk a válási folyamatot. Aztán a gyerekek kedvéért még pár évig együtt maradtunk, és én egy idő után újra beleszerettem, miután a gyerekek kirepültek a fészekből. A kapcsolatoknak megvan a maguk dinamikája. Örülök, hogy maradtam.

7. A botlás

Huszonhét évig voltam egy csodálatos nő férje. Van egy közös lányunk, tökéletes kis családunk volt. Aztán belebonyolódtam egy kapcsolatba, ami összetörte a szívét. Még mindig jó barátok vagyunk, hetente legalább egyszer szoktunk találkozni. Bárcsak visszamehetnék az időben, és meg nem történtté tehetném azt a sok kárt, amit okoztam!

Hatvanéves vagyok, egyedül élek, és nincs másom, mint az emlékeim és a megbánásaim.

8. Gimis szerelem

Vicces eset… A szüleim még a középsuliban szerettek egymásba, és huszonkét évig voltak házasok. Hatéves voltam, amikor elváltak. Apám újraházasodott, született még egy gyereke, majd megint elvált. Anyukám sosem házasodott újra.

Ugorjunk előre harminc évet, az én esküvőmig. A szüleim, akik nem találkoztak három évtizede, úgy flörtöltek egymással, mint a tinik. Komolyan, még videófelvételem is van róla! Egészen bájos nézni őket – amíg be nem ugrik, hogy hiszen ezek az én szüleim!

Az esküvőm óta randizgatnak egymással. Öt éve. Gyakorlatilag együtt élnek, és mindketten viccesnek találják, ha a jelenlétemben a szexuális életükre utalgatnak, hátha azzal majd zavarba hozhatnak. Ami persze így is történik – a korom ellenére.

Anyukám úgy gondolja, apám sokat szelídült az évek folyamán, már nem az az egykori „rosszfiú”. Apukám azt mondja, az anyám ugyanolyan, mint fiatalon volt, a derékbőségét kivéve.

Azt hiszem, egyikük sem talált olyat magának, akit annyira szerethettek volna, mint egymást. Vagy annyira utálhattak volna. És ha nem ez a házasság, akkor nem tudom, micsoda.

9. Hosszú idő

Az emberek néha csak úgy elfejlődnek egymástól. Húsz év elteltével két egészen más ember vagytok. Nehéz munka együtt maradni.

 

Fiala Borcsa