D. Tóth Kriszta: Hogy mondják koreaiul, hogy szem alatti karikák?

–

Vasalás belülről, más néven: 2019

Nem könnyű év van (lassan, hála istennek) mögöttem. Tavaly decemberre telis-tele lett a tököm az életem ránccal, kipurcantam, megbetegedtem, elegem lett mindenből és mindenkiből. Akkor megfogadtam, hogy 2019 ezek kivasalásáról szól majd. Vagyis, a megfelelő arányok megtalálásáról és beállításáról.

Miután abban hiszek, hogy az arcom ráncaihoz, mint sorsom lenyomataihoz, nem közelíthet vasaló, rájöttem, hogy belül kell rendet tennem. Belülről vasalnom saját magamat.

Kemény folyamat ez, mert a ráncok egy részéről kiderült, hogy mélyek, mint a Mariana-árok, és nincs az a terápia, önreflexió és átalakítás, amely örökre, teljesen eltüntethetné őket, így aztán a békés együttélésig kell(ene) eljutnom velük. És van, amit keserves, de annál hasznosabb önvizsgálattal, átstrukturálással igenis simítani, puhítani lehet. Az más kérdés, hogy ezeket a folyamatokat nem lehet naptári évek eleje-vége közé beerőltetni, menni kell velük tovább, az idők végezetéig, ellenkező esetben visszajönnek. A belső ráncok, mármint.

A rendrakási Maslow-piramisom első és legfontosabb lépése: a rendszeres edzés visszaállítása az életembe. Ez nem is volt olyan nehéz, mint gondoltam – ebből is látszik, hogy mennyire hiányzott a sport, nemcsak a testemnek, hanem az idegrendszeremnek is. Emellett tavasszal-nyáron mindenféle nálam okosabb és e téren képzettebb ember bevonásával elkezdtem a rendrakást a szakmai életemben is. Be kellett látnom, hogy hiába szeretek annyira dolgozni és beletenni szívet-lelket mindenbe, ennyi kalapot egyszerre nem lehet viselni, ennyire vékonyan nem lehet kenni a vajat a kenyérre, ennyi lovat nem lehet megülni egy s.ggel, és a többi közhely. Magyarul: el kell döntenem, hogy mit engedek el, mert valamit el kell, különben tönkremegyek. Mindeközben zajlanak a folyamataim a magánéletemben is (múltbéli krízisek, traumák megfelelő feldolgozása, viszonyrendszerek átfésülése, saját magamhoz, testemhez-lelkemhez való hozzáállásom tisztázása… például), mint mindenkinek, de ha nem haragszotok, ezeket inkább megtartom magamnak, ahogy eddig is – ide csak annyi kívánkozik, hogy van vele(m) munka bőven.

Ebben a nagy munkában (jó, meg az elmúlt negyvennégy és fél évben) nem csoda, hogy megtáskásodott, megkarikásodott a szemem alja, na.

Őszre jutottam el odáig, hogy amikor a tükörbe nézek, nem kapom el a tekintetem, még akkor sem, ha nem annyira tetszik a látvány. Helyette eszembe jut a lassan öt (!) évvel ezelőtti #nosmink #nofilter sorozatom, amit negyvenévesen kezdtem.

És azon gondolkodom, hogy így, lassan 45 évesen, amellett hogy persze, szuper az önfelvállalás és a ráncaim tisztelete, meg a belülről vasalás… de talán, esetleg nem ártana kipróbálnom, milyen az, ha nem harminc másodpercet töltök el az arcbőrömmel naponta. Aztán ezen a felvetésen eddig általában a következő pillanatban elröhögtem magam; ja, persze, majd pont nekem lesznek hosszú fél óráim a bőrápolásra, amikor azokban a fél órákban annyi minden mással is foglalkozhatnék… pfff, arcápolás, ugyan, minek annyit pepecselni vele?!

(DT)K-Beauty, értitek…

Nagyjából ezen a ponton érkezett az említett felkérés az életembe, egy koreai bőrápolási márka, a Hayejin képviselőjétől. Miután tisztáztuk, hogy a levél nem tévedésből landolt nálam, és hogy egy állatkísérletektől mentes, az újrahasznosított csomagolóanyagokra odafigyelő cégről van szó, amely ráadásul olyan szépségesen hangzó nevet ad a szérumainak, mint „a rügy áldása”, lassan úgy éreztem, hogy ezt tényleg érdemes lenne átgondolnom.

Annál is inkább, mert jó ideje olvasgatok már a koreai szépségápolási módszerekről – nézegetem, vizsgálgatom, álmélkodom távol-keleti embertársaim tradícióin, akkurátusságán, természetközeliségén, de belevágni még nem volt merszem.

Meg időm sem. Mert, lássuk be, a dél-koreaiak nem kispályáznak, ha a bőrükről van szó.

Míg én esténként szinte már félálomban törölgetem le az arcomról a nap nyomát húsz másodperc alatt, majd nagyjából öt másodperc kell, hogy rákenjem a hidratáló krémet, oszt jó napot, addig ezek a lányok-fiúk (asszonyok-urak) kettő helyett vagy tíz lépésben nyomatják magukra a különböző lemosókat, tonikokat, maszkokat, szérumokat, krémeket és ki tudja, még mit, amit a természet és a technológia szerelmi házasságából a távol-keleti csodaország laboratóriumaiban kikevertek.

A K-Beauty az évtized derekán tört be a nyugati fürdőszobákba, és noha sokan azt várták, hogy elmúlik majd ez is, mint a legtöbb hóbortos szépségtrend, szép lassan meghódított magának egy immár szabad szemmel is jól látható közönséget. Még akkor is, ha az elkötelezett nyugati rajongók egy része nem minden alap nélkül méltatlankodik azon, hogy mennyire macerás ez a rutin, és hát kinek van erre ideje manapság, amikor annyi minden mással kellene foglalkoznunk magunk helyett.

No smink, no filter újratöltve

Ami meggyőzött végül, hogy vágjak bele, az két dolog: az önismeretem meg a koreai szépségfilozófia.

Az elmúlt évtizedekben az kiderült számomra magamról, hogy a bőrtisztításnál, -ápolásnál jobban csak a sminkelést unom… Ha a tisztítás plusz krémezés napi harminc másodperc, akkor az arcfestés, mondjuk, negyvenöt. Maximum. Ha egyáltalán nekiállok. De sokszor nem állok neki. Persze, vannak az életemnek olyan területei, ahol az a szabály, hogy sminkelni kell. Márpedig, ha az a szabály, akkor ahhoz tartom magam. És ez a jelenlegi helyzet egyik kulcsa:

ha szabályozott keretrendszerbe helyezem a dolgot, pláne ha még valamiféle megfogalmazott célt/kihívást is rakok mellé, akkor nagy valószínűséggel be fogom tartani. Mert egy stréber pedagógusgyerek betartja a szabályokat. A sajátjait is. 

A koreai módszer pedig épp ezt a szabályozottságot adja. És mögé egy olyan jolly joker filozófiát tesz, aminek nem tudok ellenállni. Nevezetesen: nem annyira a make-upra, mint inkább a bőr rendszeres, alapos, átgondolt ápolására helyezi a hangsúlyt. Magyarul, nem elfedni akarja a hibákat, hanem megelőzni. Olyan állapotba hozni (és tartani) a bőrt, hogy annak természetes regenerálódási folyamatai ne akadjanak el, hogy kellő mennyiségű és minőségű folyadékhoz, vitaminhoz, organikus táplálóanyaghoz jusson, vagyis éljen, ragyogjon magától (na jó, meg a nyolc-tíz lépésben bevitt bőrtápanyagoktól).

Úgyhogy eldöntöttem: belevágok.

Kipróbálom, milyen a dél-koreai nők bőrébe bújni, rászánom magamra azt az extra 30 (40? 45?) percet naponta. (Huh.) Ha belegondolsz, énidőnek sem utolsó… írnám ide, ha nem verne ki a víz az agyonkoptatott énidő kifejezéstől.

Quit bitchin’ and start layerin’

Azaz, szabad fordításban: nyomasd a rétegeket, ne sopánkodj! E kifinomult alcímet egy amerikai blogbejegyzésből vettem kölcsön, amely részletesen leírja azt a bizonyos tíz lépést. Én most csak vázlatosan fogom. 

A koreai szépségápolási szertartás tíz alaplépése a következő:

1. és 2. Kettős tisztítás

Olaj- és egy vízalapú arctisztítóval áttörölni a bőrt. Nem kell megijedni az olajtól, a zsíros bőrűeknek sem – a szennyeződések egy része csak ilyesmivel távolítható el hatékonyan. A kosz és izzadság maradéka ellen pedig jön az alacsony pH-értékű, vízalapú lemosó. A folyamathoz társul egy pár perces arcmasszázs is, nem kihagyni, fontos!

3. Tonik

Ez már nem tisztítás, hanem a hidratálás kezdete, a koreai arctonikok ugyanis másra szolgálnak, mint a nyugati világban e névvel illetett készítmények. Helyreállítja a pH-t, és egy vékony nedvréteget húz a bőrre. Ezt aztán megint be kell masszírozni, amelyhez a legjobb, ha a saját ujjaidat használod, nem vattakorongot. Ez nemcsak fenntarthatósági szempontból fontos, hanem azért is, mert a filozófia szerint az arcbőröd boldogan reagál arra, ha közvetlenül bőrrel érintkezik.

4. Esszencia

A második hidratáló réteg. Egy általában vízalapú, könnyed, ámde már önmagában is tápanyagokban gazdag folyadék, amely behatol a bőröd mélyebb rétegeibe, és segíti a következő lépésekben fölvitt anyagok felszívódását. Fölvisz, bemasszíroz… szóval, a szokásos.

5.  Emulzió

Még több, még gazdagabb, többnyire növényi eredetű tápanyagtartalom. Sűrűbb, mint az előző, nagyobb nedvtartalommal, ami a zsíros bőrűek számára lehet, hogy sok lesz (ők kihagyhatják), a hozzám hasonló vízhiányosok viszont imádni fogják. A bőrünk legalábbis. Nekem eddigre már tuti elegem lesz, és még csak most jön a:

6. Szérum

Más néven, a tápanyagrobbanás. A koreai szépségápolásról szóló anyagok ezen a ponton szokták bedobni azt a fontos információt, amit én már az előbbi pontban is említettem: nem istenkáromlás kihagyni egy-egy krémezős-hidratálós lépést.

Ennek az egésznek az a lényege, hogy ismerd jól a bőröd, tudd, mire van leginkább szüksége, és ha úgy érzed, hogy valami nem jó vagy sok, akkor ugord át (nyilván nem a tisztításra gondolok).

Fontos kitérő ez, szerintem a következő hetekben vissza-visszatérek majd hozzá, haha.

7. Fátyolmaszk

Már a szót is imádom. Fá-tyol-maszk. Ráadásul ez az igazi koronagyémántja az egész rutinnak. Mert tele van szérummal, nedvekkel, tápanyagokkal, könnyű felrakni, aztán hanyatt fekszel, és nyugton maradsz tizenöt-húsz percre, ami meg kifejezetten jót fog tenni egy hektikus nap végén. Hátha még a saját gondolataidat is meghallod végre! 

8. Szemkrém

Mit mondhatnék? Táskák, karikák, ráncok, pirosság, 45 év… itt az ideje. Ez van. Ha úgy érzed, te még túl fiatal vagy hozzá, meg egyébként is, kidurran a fejed a sok folyadéktól, amit mostanra bevittél az arcbőrödbe, akkor ugorj a következő pontra:

9. Hidratálókrém

Szóval, mindezek után a koreai bőrápoló mesterek még fölvitetnek veled egy réteg arckrémet is. Ám legyen! Nekem már úgyis mindegy. Igen, igen tudom: masszírozás, pár percig, ujjbegyekkel.

10. Napvédő krém

Igen. Az utcára. Meg az élethez. Akkor is, ha nem nyaralsz. Télen kihagyható. De ezt már csak én teszem hozzá. (Attól még így van.)

Na kérem szépen. Én ennek már a leírásától is elfáradtam. Szerintem már az is haladás, ha ebből a tíz lépésből a hozzám megérkezett néhány alapvető koreai csodaszert be tudom építeni a már meglévő napi rutinomba… Mi lesz itt egy hónap múlva? Majd megírom, oké?

Merthogy én akkor most ebbe belevágok, november végén pedig jelentkezem a tapasztalataimmal. Az Instagram-oldalamon néha megmutatom majd, hogy haladok. És addig is megpróbálom (tényleg) élvezni a magammal töltött pluszidőt. Mint egy előszülinapi ajándékot, a negyvenötödikre.

(Jézusmária.)

D. Tóth Kriszta