wmn - bioderma - atoderm

Brezsnyevék

Brüsszelben egyik reggel arra ébredtünk, hogy a nyolc hetes gyerekünk úgy néz ki, mint Leonyid Brezsnyev. Azon WMN-olvasók kedvéért, akik 1989 után születtek, mutatom, ő az:

Leonyid Brezsnyev (kép: Wikipedia commons)

Na, jó, Lola szerencsére azért a szovjet kommunista pártfőtitkár elvtársnak nem minden arcvonását hozta, csak a szemöldökét. Csak épp nem feketében, hanem fehérben. Higgyetek nekem, az is épp elég.

Emlékszem, álltam a bölcsője fölött, és szememet egy pillanatra sem tudtam levenni a lányunk homlokáról.

Friss anyukaként hozzászoktam már addigra ahhoz, hogy egy baba napi szinten képes olyan meglepetést okozni, aminek hatására az egyszeri szülő teljes addigi tudástárának újragondolására kényszerül. De az a reggeli látvány mindent felülmúlt. Egyszeriben választ kaptam az annak idején engem is élénken foglalkoztató kérdésre, hogy tudniillik: Vajon a szülők látják-e tisztán, ha a kisbabájuk nem szép, vagy igaz a mondás, hogy minden anyukának és apukának a saját gyereke a legszebb? A válasz: igen, látják, én legalábbis megijedtem a saját gyerekem látványától aznap reggel. Oda, ahol előző este a pihe-puha, alig látható szőke szemöldöke volt, másnap reggel két sűrűn hámló, bőrpikkelyekből álló 3D-s csík nőtt. Vastagon. Hirtelen azt sem tudtam, hova kapjak, lázat mértem, pulzust ellenőriztem, lekaptam a gyerekről az összes ruhát, és végignéztem a bőrét, hogy vajon meddig tart a „brezsnyevség” – de csak a szemöldöke hámlott. Az viszont nagyon.

Végül a gyerekorvos – miután kedvesen „kimulatta” magát a túlzó „elsőgyerekes” pánikomon – föltette nekem a kérdést, ami megvilágosított – és nemcsak a gyerekkel, hanem magammal kapcsolatban is: „Van a családban, a baba közvetlen felmenőinél atópiás bőrbetegségre példa?” Mint egy gyors családi körkérdés után kiderült: van. És, basszuskulcs, én vagyok az egyik! Az évtizedek óta kihívást jelentő rettenetesen száraz bőröm, meg az a nagyjából egy centiméter átmérőjű, a nyakamon éktelenkedő piros, száraz pötty, ami a terhességem idején jött ki, és azóta nem múlik, ugyanarról a tőről ered, mint a kisbabám hámló szemöldöke.

Emberek, én is Brezsnyev vagyok!

Amiről eddig egyáltalán nem is tudtam, mert, bevallom, kisebb gondom is nagyobb volt annál, mint hogy az idegesítően száraz bőrömet a tüneti kezelésen kívül (értsd extrán rendszeres és tudatos testápolás, puhítás, vízpótlás) mással is ellássam. Ráadásul, mire saját testem „kisfelnőtt” koromra, eszméletre ébredt, és elkezdett magával foglalkozni, mint annyi érintett, én is tünetmentessé váltam. Elintéztem tehát annyival a dolgot, hogy „jól van, hát száraz a bőröm, és akkor mi van?”.

Majd kinövi… vagy nem

A gyerekorvos diagnózisa után alaposan kiokosítottam magam a kérdésben. Mert kiderült, hogy ez nem valami olyasmi, amit az ember „majd kinő”.

Tünetmentessé lehet válni, de kinőni soha.

Az atópiás dermatitisz egy gyakori, krónikus, gyulladásos bőrbetegség. A száraz, vízhiányos bőr állandó, a kellemetlenebb tünetek (apró, elkülönült, vagy súlyosabb esetekben akár nagyobb felületen összefüggő égő, viszkető, akár hámló foltok) időről-időre fordulhatnak elő, amikor különböző külső vagy belső hatások károsítják a bőr barrier funkcióját. Én valószínűleg anyukámtól örököltem a hajlamot, de hogy nála pontosan hogyan jelentkezett, már sajnos nem tudom tőle megkérdezni. Azt viszont azóta a „brezsnyeves” reggel óta tudom, hogy sok minden más mellett, a lányomnak ezt is továbbadtam.

A betegség a gyerekek csaknem ötödét érinti, a felnőttkori atópiás bőrtünetek pedig a 18+ éves populáció mintegy 15–30 százalékában megtalálhatók. Nem túl jó hír, hogy a nők hajlamosabbak rá, és hogy nemcsak örökölni lehet a hajlamot, hanem – különböző stresszhatásoknak, az immunsejtállomány megváltozásának köszönhetően – szerezni is.

Szándékosan nem azt írom: elkapni, mert ha kezet fogsz egy ekcémás emberrel, nem leszel tőle te is ekcémás. Ezt fontos leírni.

Atópiás bőrrel élni egy külön életforma.

Brüsszelben Lola megkapta a szükséges bőrpuhító, bőrnyugtató krémeket, megtanultuk, hogyan érdemes tisztítani a bőrét, és hogyan építsük bele a család alapműködésébe az odafigyelést, hogy ha fel-fellángolnak a tünetei, a megfelelő módon tudjunk rá reagálni. A szemöldökén azóta sem jöttek ki a hámló foltok, két–háromévesen megjelentek viszont a combján, törzsén, amelyeket azonnal tudtunk kezelni. Most 13 éves, és nagyon rég nem volt ilyen tünete.

Élet a bőrömben

Nekem viszont annál inkább. Kiderült ugyanis, hogy a korom előrehaladtával, a homonháztartásom változásaival és a megnövekedett stresszterhelésem hatására a tünetek újra előjönnek, felerősödnek. Most 43 éves vagyok, mindjárt itt a tél (az atópiás bőrűek pontosan tudják, hogy ez mit jelent…), és jelen pillanatban nyolc darab apró, körülbelül fél centis száraz, viszkető foltocskám van, többnyire a derekamon és a lábamon. Tisztában vagyok vele, hogy ez messze nem az ekcéma szélsőséges esete, hogy emberek tömegei élnek ennél sokkal keményebb, sokszor összefüggő, teljes testrészeket takaró bőrtünetekkel. De higgyétek el, ez a nyolc pici folt is meglehetősen kellemetlen, pláne, hogy az a bizonyos, a terhességem idején megjelenő, majd kábé fél évvel később eltűnő kis folt a nyakamon néhány hónapja, a megnövekedett stresszterhelésnek és a hűvösebb időjárásnak köszönhetően újra kijött rajtam, egy igencsak jól látható helyen…

Mégsem panaszkodni akarok.

Mert ez az egész atópiás őrület valójában hasznos dolog számomra. Megtanított kommunikálni a bőrömmel, odafigyelni rá akkor is, ha épp nincsenek tüneteim, megfelelően tisztítani és táplálni. Nem vártam meg például az első ráncokat a rendszeres arckrémezéssel, mert nem élem meg időpocsékolásnak a reggeli-esti bőrápolási rutint. Megszoktam, hogy minden tettemnek, minden görbe estének, minden túlhajszolt, kialvatlan, szétstresszelt időszaknak megvan a böjtje, hogy nem lehet megúszni a „számonkérést”.

A bőröm nem felejt, a bőröm büntet, ha nem figyelek magamra, a bőröm vigyáz rám, én meg hálás vagyok neki, rám szól, ha elhajlok. 

Az élet egy krónikus betegséggel elsősorban alázatra tanít. És önelfogadásra. Senkinek a teste nem működik tökéletesen. A világon semmi szégyellnivaló nincs azon, hogy az enyém sem. 

D. Tóth Kriszta