–

Előszó

Mivel jelen pillanatban a tonik, a szérum, a fátyolmaszkok (háromféle) és az arckrém elérhető Magyarországon, a teljes, tíz lépéses koreai szépségápolási rutint rögtön az elején elengedtem. Méghozzá örömmel. Már az első pontból ki fog derülni, hogy ha mind a tíz lépést csináltam volna, akkor lehet, hogy három nap után feladom az egészet. Így hát kompromisszumot kötöttem: a koreaiak mellett megtartottam a saját arctisztítómat, és azokon a napokon, amikor szükségét éreztem, akkor a szokásos, napvédelmet is biztosító BB-krémemet is. Mondhatni, az arcomon kelet és nyugat találkozott. De hatóanyagok tekintetében bőven a kelet vitte a prímet.

És akkor most jöjjenek a tanulságok:

1. Az idő

Azt javaslom, essünk túl a nehezén rögtön a legelején. Az semmiképp ne vágjon bele a koreai szépségápolási rutinba, aki nem hajlandó naponta legalább 15-20 percet a saját arcára áldozni.

Talán ez a legszűkebb keresztmetszet, és nekem is ez ment a legnehezebben. Egyszerűen el kell fogadni, hogy itt rétegezni kell, és ahhoz, hogy a különböző termékek hatóanyagait a bőröd beszívja, időre van szükség.

Még akkor is, ha olyan „szomjas” a bőröd, mint az enyém. Ezt nem lehet megúszni.

Én korábban nagyjából három percet töltöttem arcápolással naponta (este és reggel összesen). Az új rendszerben ennek minimum ötszörösére volt szükség. Az első napokban kifejezetten megszenvedtem a saját türelmetlenségemmel. Tisztítás után fölvittem a tonikot, amit még viszonylag gyorsan felszippantott az arcbőröm. Utána a szérummal már meg kellett dolgoznom, még akkor is, ha meglepően könnyed és finom anyagról van szó. A maszkot meg aztán egyáltalán nem lehet sürgetni, úgyhogy amikor végképp nem volt időm (mert igen, ilyen is előfordult, év végi hajtás van, helló!), akkor ezt voltam kénytelen kihagyni. És ezután még a krémet is masszírozni kellett jó sokat, mielőtt továbbmegyek a napvédelemmel, és amikor az élethelyzet úgy kívánta, akkor a sminkeléssel.

A triumvirátus: tonik, szérum, krém. A fátyolmaszkokat külön mutatom lent.

Szóval, igen, át kellett programoznom a napjaimat egy picit. Az én megoldásom végül az lett, hogy tíz perccel korábban kelek. A tiéd lehet, hogy más lesz. A lényeg: időt kell szánni rá, akkor is, ha nincs. 

2. A rendszer

Ha megfogadom, akkor csinálom. Ez a stréberek első számú törvénye. Igaz, kedves lelkiismeretes barátaim? Ha pedig koreai szépségápolásról van szó, akkor: akkurátus stréberek előnyben!

Miután lemeccseltem a határidőnaplómmal, hogy igenis kell az a napi plusz húsz perc saját magamra, én is meglepődtem azon, hogy mennyire élveztem az új rendszer szertartásosságát.

A szép kis üvegek, tégelyek és maszkos tasakok külön sarkot kaptak a fürdőszobában, és néha azon kaptam magam, hogy ugyanolyan élvezettel rendezgetem őket naponta kétszer, mint gyerekkoromban az írószereimet az asztalomon. Azt mondod: kényszeres? Én meg azt mondom: meditáció. Flow. Rákészülés. Esküszöm, hogy a csomagolás gusztálása és rendezgetése fontos része lett az egész szépségápolási rutinnak. Mint az előjáték a szexnek. 

3. Az érintés

És ha már szexanalógia. Talán legfontosabb tapasztalatom az lett, hogy micsoda fontos funkciója van annak, hogy az ember rendszeresen hozzányúl a saját bőréhez. Ha bőr a bőrrel érintkezik. Ezen a ponton lépjünk is ki az erotikus narratívából, és térjünk vissza az arcápoláshoz.

Az a helyzet, hogy számomra a legeslegnagyobb ajándéka e hat hétnek talán az volt, hogy újra megszerettem és megtanultam hozzáérni az arcomhoz. Tapintani. Masszírozni. Simítani.

Ne röhögj! Inkább próbáld ki. Odafigyelve, érezve az ujjaidon a bőrödet (a hibáival együtt), tapintani a napi változásait, megérteni, ahogy beszél hozzád. Az első néhány napon nekem is furcsa volt, az elején azt sem tudtam, hirtelen mit kezdjek a feladattal. Mit simogassam magam, amikor lenne jobb (hasznosabb?) dolgom? Fölkenni az anyagot, az még oké, de minek ezt cifrázni?? Aztán végül rávettem magam, hogy legalább a tükör előtt hagyjam már a szégyenlősködést és csináljam. Nézzek szépen magamra, nyúljak hozzá az arcomhoz, ismerkedjek újra a bőrömmel. Halljam meg, ahogy egyik nap megköszöni, hogy előző nap sok vizet ittam és eleget aludtam, a másik nap pedig panaszkodik a két pohár bor, a kocában elszívott stresszcigaretta és a rossz alvás miatt. Felszabadító volt!

4. A természet

Az egyik legvonzóbb motivációm ebben az egészben az volt, hogy szegény, szerencsétlen, 44 éve sminkkel, stresszel, környezettel nyúzott bőrömet végre jól megetessem-megitassam. Elméletben pontosan tudom például, hogy mi mindennel kellett volna már táplálnom zsenge felnőttkorom óta ahhoz, hogy az „én igazán mindent megtettem az egészséges, jóllakott arcbőrért”  nyugalmával dőlhessek hátra most. De nem tettem meg mindent. És – bár kiválóan hangzana egy WMN alapítótól – nem elsősorban azért, mert teszek a patriarchális reklámipar szegény, elnyomott lényemre oktrojált idealizált nőképére, „olyan vagyok, amilyen vagyok, és mindenki tehet egy szívességet”. Hanem azért, mert lusta voltam. Viszonylag szerencsés, bár kétségkívül érzékeny bőrben születtem, és egészen néhány évvel ezelőttig jól elvoltam a bőrápolási minimálprogramommal.

Az utóbbi négy-öt évben viszont változóban van a bőröm (is). Amit a szépiparban eufemisztikusan „érett bőrnek” neveznek, az a valóságban vízhiányt, ráncokat, karikákat, itt-ott foltokat jelent. És sokkal hosszabb regenerálódási időt.

Úgyhogy a koreai tesztelés közben extra nagy örömmel kezdtem tolni bele az indiai lótuszt, a gyógynövény- és rügykivonatokat, a nyugtató tigrisfű-esszenciát és a többi csodaizgalmasan hangzó ilyen-olyan hatóanyagot. 

Nincs mese, az ok-okozat törvénye a bőrre is érvényes. Az eredményt belül szinte azonnal éreztem. Már attól jobb volt, hogy foglalkoztam magammal. Néhány napon belül pedig elkezdett selymesebbnek és rugalmasabbnak tűnni az arcom érintése. Illúziói senkinek ne legyenek, továbbra is 44 vagyok, a ráncaim maradtak (és maradnak is), de egy-egy nehezebb nap után az új, akkurátus rutinomnak és a sokkal több bemasszírozott aktív hatóanyagnak köszönhetően a bőröm regenerálódási ideje a töredékére csökkent.

Oxigéndús Jeju vizes élénkítő (kék); nyugtató teafa kivonatos (zöld) és hidratáló damaszkuszi rózsás (rózsaszín) fátyolmaszkok

Azokon a napokon, amikor maszkra is volt időm, ez a szűk fél óra látható és tapintható volt javulást hozott. A keddi SzuperWMN-gálánkra kapott bomba estélyi sminkem például normális esetben komoly következményekkel járt volna, másnap vöröslöttem, húzódtam és hámlottam volna arcban.

A plusztörődés eredménye ezen a másnapon mutatkozott meg talán legjobban az elmúlt hat hétben: az alapos tisztítás és teljes körű ápolási rutin után másnap úgy néztem ki, mint újkoromban (+ négy évtized).

Lásd a kiemelt előtte-utána képen.

Arra pedig villámgyorsan rájöttem, hogy maszkkal az arcomon kiválóan lehet olyan házimunkákat végezni, mint például a mosogatás, a főzés vagy a vasalás, úgyhogy a hatékonyság jegyében rendszeresen felejtettem magamon, aminek köszönhetően egy csomagkézbesítőt és egy vízóra-leolvasót is sikerült halálra ijesztenem, amikor fátyolmaszkban nyitottam ajtót.

5. A pénztárca

Őszinteséget ígértem, hát, tessék: ezek a termékek nem a legolcsóbbak közül valók. A hidratáló tonik és az arckrém egyenként 12.800, a tápláló szérum 11.800 forint. A fátyolmaszk ötdarabos pakkban érkezik, egy maszk nagyjából 1200 forintra jön ki. Az a kezdőcsomag, amit a teszteléshez kaptam, nagyjából 55.000 forintba kerül. Ezt nyilván sokan nem engedhetik meg maguknak. Viszont másfél hónapos, napi kétszeri használat mellett a toniknak nem egészen a negyede, az arckrémnek a harmada, a szérumnak pedig a kétharmada fogyott el. A maszkokat (összesen 15 db-ot) mind felhasználtam. Némi osztás-szorzás után kiszámoltam, hogy az én vízhiányos (tehát nagyon szomjas) bőrömre ez a koreai rutin nagyjából 5.500 forintba kerül hetente.

Természetesen mindenki maga dönti el, hogy mire mennyit költ. Én nem járok kozmetikushoz (tudom, tudom…), így indokoltnak tartom, hogy ennyit elköltsek az arcomra (ami ráadásul valahol az egyik munkaeszközöm). De készséggel elfogadom, ha ezt valaki túl soknak tartja. Számukra két jó hírem van: az egyik, hogy rendszeresen vannak kedvezmények (most például pár napig még Black Friday-akció). A másik pedig az, hogy sehol sincs előírva, hogy mindenkinek mindig mindent kell használnia a koreai szépségtermékek közül. Szerintem már azzal komoly ajándékot adsz a bőrödnek, ha kétnaponta fölteszel, mondjuk, egy maszkot. 

Bónusztipp: miután kivetted a fátyolmaszkot a tasakból, nehogy kidobd, ugyanis tele van maradék szérummal! Én ezt a plusz anyagot volt, hogy a kezemre kentem, volt, hogy az arcomra, és volt, hogy a… hajamra. Komolyan. Próbáld ki!

6. A jövő

És, hogy mi lesz ezután? Két dolog biztosan: 1. örökké és visszavonhatatlanul fátyolmaszk-rajongó lettem. Fogalmam sincs, hogyan élhettem mostanáig fátyolmaszk nélkül, emberek?! De tényleg. A damaszkuszi rózsakivonatot tartalmazó hidratáló lett a kedvencem, ha fölteszem, úgy érzem, emancipált Disney-hercegnő vagyok. 2. A napi rutinomnak természetes részévé vált az, hogy többet foglalkozom az arcbőrömmel. Ezt a plusz 15 percet én már többet oda nem adom senkinek. Ez az enyém.

D. Tóth Kriszta