Mi lesz a diszlexiás gyerekekkel a kötelező nyelvvizsgán?

–

Nem hülye, hanem „diszes”!

Másodikos volt a lányom az általánosban, amikor egyáltalán fény derült arra, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdenie nap mint nap az iskolában. A kiemelkedő intelligenciája sajnos épp hátráltatta abban, hogy ez már hamarabb is kiderüljön, mert annyira értelmes volt, hogy kiválóan kompenzálta a problémáit.

Az ezerféle vizsgálat után gyorsan kiderült, hogy agyféltekedominancia-zavara van, ez azt jelenti, hogy elvben jobbkezes volna, ő mégis a bal kezét használja, ráadásul talán pont emiatt figyelemzavaros, valamint diszkalkuliás.

Miközben minden teszt azt mutatta, hogy az absztrakciós képessége jelentősen meghaladja az életkorát, képtelen volt arra, hogy összeadjon két számot.

Gondolhatjátok, hogy érezte magát… Annyi kudarc érte gyerekként a tanulással kapcsolatban, amit felnőttként is nehéz lenne elviselni.

Szinte vakon és süketen ült másfél évig az iskolában. Nem látott el a tábláig, de soha senkinek nem szólt, azt hitte, mindenki így van ezzel. A hallása pedig a figyelemzavar miatt olykor csak huszonöt százalékos volt. Így egyáltalán nem tanulta meg az alapokat, amiket az első másfél évben kellett volna.

Ma sincs kialakult számfogalma, szerencsére kapott is felmentést az érettségi alól. Ettől függetlenül hetente háromszor jár fejlesztőórákra az iskolájában matematikából is, csak az osztályozás alól van felmentve, a tanulás alól nem.

Fejlesztés fejlesztés hátán

Éveken keresztül hordtuk a lányomat (rengeteg pénzért) különféle fejlesztésekre. Sajnos sokkal lassabban derült ki, hogy nemcsak a számokkal, hanem a betűkkel is nehezen boldogul. Ugyanis nagyon szeretett olvasni és írni is, csakhogy az írásképe és a helyesírása értékelhetetlen volt, amiért mindig iszonyúan leszidták az általános iskolában, noha tisztában voltak azzal, hogy tanulási nehézségei vannak.

Egy alternatív középiskolába ment hatodik után, ahol sokkal megértőbben fordultak felé, és a jóval támogatóbb közegben, ha nehezen is, de mindig teljesítette az elvárt minimumot.

Például azt a nyelvvizsgát, amit a nyelvi év után – szinte csodával határos módon – sikerült megugrania. Az utolsó félévben hetente háromszor járt Aradi Katalin nyelvtanár/fejlesztőpedagógushoz (korábban készítettem vele egy interjút, olvassátok el ITT), aki az egyetlen olyan nyelvstúdió alapítója, amelyik speciális módszerekkel segíti a diszlexiában érintett kamaszokat és felnőtteket. Minden nyelvtanár speciálisan képzett, többüknek fejlesztőpedagógusi képzettsége is van.

A diákok számára hatalmas sikerélmény, hogy – sajátosságaikat figyelembe véve – a saját tempójukban tanulhatnak és fejlődhetnek.

Ezt láttam a saját gyerekemen is, hogy lépésről lépésre lett egyre több önbizalma, hiszen életében először valóban megértette azokat a nyelvtani összefüggéseket, amik egy átlagembernek nevetségesen egyszerűnek tűnnek, számára eddig mégis leküzdhetetlen akadályokat jelentettek.

Bár a folyamat hosszabb ideig tart, sokan nyelvvizsgát is tesznek, mint például az én lányom.

Taigetoszra a „diszesekkel”!

Nagy port vert fel 2017 májusában – aztán szokás szerint el is ült a botrány –, amikor módosították a köznevelési törvényt,  megszületett a „Taigetosz-törvény”. Ez 2018-tól megszünteti annak a lehetőségét, hogy a BTMN- (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küszködő) kategóriába sorolt tanulók idegen nyelvből felmentést kapjanak az értékelés alól.

2014-ben egy kormányrendelettel módosították a felsőoktatási felvételi eljárást, e szerint 2020-tól a felsőoktatási felvételihez kötelező lesz egy B2 szintű, C típusú nyelvvizsga és egy emelt szintű érettségi vizsga.

Aki „diszes”, az értéktelen?

A BTMN-kategóriába sorolt tanulók között sok diszlexiás, diszgráfiás gyerek is lehet. Hosszas vizsgálati procedúra előzi meg azt, hogy meghatározzák, kinek milyen gondja van pontosan, ráadásul a kategorizálás sem teljesen egyértelmű. Így sok BTMN-tanuló számára a nyelvtanulás ugyanolyan nagy kihívást jelent, mint egy speciális nevelési igényű (SNI) tanulónak. Míg egy SNI-s tanuló mentesül az értékelés alól, addig egy BTMN-es tanuló 2018-tól osztályzatot is kap idegen nyelvből.

Ha egy ilyen gyerek nem kap szakszerű segítséget a nyelvtanuláshoz, annak hosszú távon is súlyos következményei lehetnek. Csökkenti az esélyét annak, hogy megfelelő közép- vagy felsőfokú oktatásba léphessen, és a rossz osztályzatok hosszú időre elvehetik a kedvét a nyelvtanulástól, ezzel pedig még sokkal hátrányosabb helyzetbe kerül.

Ezekre a kérdésekre nincsenek válaszok:

Kapnak-e felmentést vagy könnyítést a nyelvvizsga-kötelezettség alól az SNI-s tanulók?

Kapnak-e felmentést vagy könnyítést a nyelvvizsga-kötelezettség alól a BTMN-es tanulók?

Nem fognak-e kiszorulni a felsőoktatásból azok a tehetséges fiatalok, akik diszlexiájuk miatt nem tudják teljesíteni a nyelvvizsgát?

A helyzet zavaros, és a szakemberek sem jutnak megfelelő információhoz. Az Emmi válasza így szólt egy érintett anyukának: „Jelen törvény nem ad lehetőséget rá, hogy nyelvvizsga nélkül bárki is felvételt nyerhessen Egyetemre vagy Főiskolára (sic!) 2020-tól. De észlelték a problémát és szeptemberre elkészül a törvény kiegészítése.” (Az egyetem és a főiskola nagybetűvel volt a válaszban, no comment!)

Az a helyzet, hogy már szeptember van, és még mindig semmit nem lehet tudni a törvény kiegészítéséről.

A törvény bevezetésével kapcsolatban az az egyik legnagyobb probléma, hogy fel kellene készíteni az SNI-s/BTMN-es tanulókat erre a – számukra rendkívül nehéz – feladatra. A közoktatásban viszont finoman szólva sincs kapacitás és kompetencia a BTMN-es és SNI-s gyerekek nyelvoktatására.

Az új jogszabály úgy könnyít, hogy nehezít

A Civil Oktatási Platformon jelent meg a hír néhány napja:

„A jelenleg hatályos jogszabályok semmiféle könnyítést nem adnak azoknak, akiknek problémát jelent a nyelvi érettségi letétele. Nemcsak hogy a nyelvi értékelés – és így a nyelvi érettségi – alóli felmentés nem mentesít a továbbtanuláshoz előírt nyelvvizsga alól, az sem elég, ha valaki leteszi a nyelvi érettségit. Ha ugyanis igénybe veszi a neki járó könnyítéseket, érettségije nem számít nyelvvizsgának. Ez annál abszurdabb, mivel a nyelvvizsgaközpontokban a szakértői véleményben szereplő könnyítések igénybevételével lehet nyelvvizsgát szerezni. Az érettségi rendelet módosításának tervezete kedvező változtatásokat javasolt, de a végleges rendelet szerint minden maradt a régiben.”

Mi van most?

Ha, mondjuk, jövőre szeretne felvételizni a lányom, csak akkor lenne esélye, ha B2 szintű komplex nyelvvizsgát szerezne valamelyik nyelvvizsgaközpontban, vagy letenné a nyelvi érettségit a megfelelő eredménnyel, „a részletes követelményeknek megfelelően”.

Kíváncsiak vagytok, mik azok a részletes követelmények?

Az érettségi elnököknek szóló útmutatóban szerepel ez a vérlázító kitétel, ami semmilyen jogszabályban nincs előírva, mégis riasztó jövőképet fest:

„Ha a vizsgázó az érettségi jelentkezéskor kérelmezte az időhosszabbítást, és ezt a jelentkezését fogadó intézmény igazgatója engedélyezte számára, akkor a vizsgázónak azzal kell számolnia, hogy nyelvvizsga-egyenértékű dokumentumot nem szerezhet, függetlenül attól, hogy a vizsga teljesítése során ténylegesen élt-e az időhosszabbítás lehetőségével vagy sem.”

Mi van? De tényleg! Lefordítom.

Szóval, ha sikeresen leteszi az a szerencsétlen – amúgy is agyonstresszelt – gyerek a nyelvvizsgáját a megadott időn belül, de előtte jelezte, hogy neki esetleg több időre volna szüksége, akkor sem kaphatja meg a nyelvvizsgával egyenértékű érettségit, ha ugyanannyi idő alatt sikerült teljesítenie a feladatokat, mint egy olyan érettségizőnek, akinek nincsenek tanulási nehézségei.

Mi vár ránk, és még sok-sok érintett családra?

Ez az, amit jelen pillanatban senki nem tud. Annyit tehetünk, hogy a lehető legtöbb segítséget megadjuk a gyerekeinknek, támogatjuk őket mindenben, és bízunk abban, hogy ezt az eszement törvényt módosítani fogják. Meg hiszünk a vakszerencsében.

A lányom most tizenhat éves. Oké, elfogult vagyok, de akkor is: okos, érzékeny, tehetséges. Olyanokat rajzol, hogy leesett állal nézem, ahogy a kortársai és a tanárai is. Olyan slam szövegeket ír, hogy a nálam hozzáértőbbek is elismerik. Nyilvánvalóan nem lesz belőle matematikus. És nyelvész sem. De az, hogy a részképességzavara miatt a továbbtanulását megakadályozhatja egy esetlegesen hiányzó nyelvvizsga… ez jelen pillanatban azt jelenti, hogy nem valósíthatja meg az álmait.

Both Gabi