A nyelvtanulás eléggé strapás tud lenni, legalábbis nekem biztosan az volt életem legnagyobb részében. Évekig tanultam a suliban németül, most meg már arra sem emlékszem, hogyan kellene mondjuk egy narancslevet kérni. Az angolra is viszonylag későn éreztem rá, viszont most már elképzelhetetlen nélküle az életem, és spanyolul is sikerült rekordidő alatt eljutni középszintre.

Hogyan? Így!

1. Kell egy igazi cél 

Sajnos ez van, ha az ember tojik bele, és csak muszájból járkál nyelvórára, akkor nem tud majd folyékonyan kommunikálni az adott nyelven, akkor sem, ha már két kocsi árát beleölte a tanfolyamokba és a segédeszközökbe. Egyszerűen kihagyhatatlan egy olyan motiváció megtalálása, ami átlök a nehezebb pillanatokon. Ez bármi lehet, kedvenc írónkat eredeti nyelven olvasni, kedvenc zenénk szövegét megérteni, jobbá tenni a nyaralásokat egy kedvelt országban, bármi. Majd tíz év eredménytelen angolul tanulás után nekem az hozta meg az áttörést, hogy rájöttem, utazni szeretnék és más kultúrákat megismerni, valamint nem akartam plusz egy évet várni mindig a szinkronra a sorozataimnál, úgyhogy hamar összekaptam magam és behoztam a lemaradásomat.

A spanyol pedig életbevágó volt, miután egyedül indultam stoppolni Argentínában. Mondanom sem kell, egy hónap után már beszéltem a nyelvet, még ha akadozva is.

 2. Vedd körbe magad a nyelvvel!

Egyértelmű, hogy az a legjobb, ha az adott nyelvet beszélő országban próbálunk nyelvet tanulni, nekem is bevált a mély víz, de a legtöbb ember valószínűleg nem teheti meg, hogy csak úgy kiruccanjon pár hónapra mondjuk Franciaországba. Hála a magasságosnak, az internet korában ez igazán nem jelenthet akadályt, hiszen minden adott online ahhoz, hogy teljesen ingyen megtanuljunk egy nyelvet.

Most Brazíliába készülök, és feltett szándékom legalább konyhanyelvi szinten beszélni a portugált, úgyhogy megállás nélkül dalokat hallgatok, portugál nyelvű filmeket nézek, brazil YouTube-csatornákat követek, nyelvtanulós találkozókra járok, Google translate-tel olvasok portugál cikkeket, regisztráltam a Mixxer-re (Skype-on lehet egymástól tanulni), és már szereztem egy online Tandem partnert is, akit a portugálért cserébe angolul korrepetálok majd.

3. Beszélj, beszélj, beszélj!

Minden egyes szót, amit megtanultunk (és még véletlenül sem magolva, hanem kontextusban, akár százszor lefordítva őket, mielőtt megmaradnak) élesben kell használni. Ezért a legjobb, ha az ember talál egy nyelvtanulós partnert, mondjuk egy barátot, akivel lehet poénból a célnyelven üzengetni, beszélgetni. Minél többször ajánlatos anyanyelviekkel is próbálkozni, szerencsére (ebből a szempontból legalábbis) Budapestet ellepték a külföldi turisták, akikkel lehet ismerkedni. (Ajánlom a Couchsurfing különböző találkozóit.) Ha ez nem nyert, akkor csinálhatjátok, amit én: amikor egyedül vagyok, én még magammal is beszélgetek, kitalált szituációkra válaszolok fennhangon, kommentálom életem eseményeit. Ha pedig valaki ezért őrültnek tart, hát tartson!

4. Appok, podcastek, online nyelvkönyvek

Az appok közül a legismertebb a Duolingo, aminek én abszolút nem vagyok a híve, mert nem hiszek a túlzásba vitt ismételgetésben, és nem szeretnék nettó 15 órát tölteni azzal, hogy megtanuljam az agua (víz) szót. Amit már amúgy elsőre is megjegyeztem. Ha már app, én a Babbelt használom, bár ezért egy minimális összeget fizetni kell, de még így is olcsóbb, mint a magántanár vagy a nyelvtanfolyam. Egyébként ez utóbbiak is jók persze, csak egyrészt drágábbak, másrészt helyhez kötöttek, ami miatt nekem nem jöhetnek szóba.

A könyvek és online anyagok nálam akkor következnek, amikor már alapszinten tudok és merek kommunikálni a nyelven, mert akkor már tudom mihez kötni a nyelvtani szerkezeteket, és motivált vagyok, hiszen akkor már visszafog, ha nem tudom a nyelvtant.

Imádom a nyelvtanulós ingyenes podcasteket is, spanyolból a kedvencem a News in Slow Spanish, ahol anyanyelvűek mesélnek az aktuális hírekről, lassan, artikulálva.

5. Maradj az érdeklődési körödön belül!

Rám sokkal jobban ragad a nyelv, ha azokkal a dolgokkal foglalkozom, amik amúgy is érdekelnek. Például mindig is utáltam az előre gyártott, unalmas és borzasztóan művi nyelvkönyves szövegeket, mert nem bírnak lekötni egy percig sem, ellentétben azokkal a könyvekkel és cikkekkel, amiket magyarul is szívesen elolvasnék. Csak olyan filmeket nézek más nyelven, amelyek érdekelnek, és olyan emberekkel marad fenn sokáig a kapcsolat egy adott országokból, akikkel őszintén bírjuk egymást, és nem csak a nyelv gyakorlása köt minket össze. Emlékszem, hogy gimiben milyen csúnyán néztem mindenkire, aki azt vallotta, hogy a nyelvtanulás lehet móka és kacagás, a traumatikus nyelvórák tükrében nevetségesnek tűnt ez az állítás.

Ma már tudom, hogy tényleg nagyon lehet élvezni a nyelvtanulást és elmondhatatlanul jó érzés, amikor először szerzel barátot egy új nyelven.

6. Kit érdekelnek a hibák?

A legnagyobb gondot hagytam a végére, az attól való rettegést, hogy hibákat vétünk majd, úgyhogy inkább bele se kezdünk egy párbeszédbe. Nyilván hibázunk, még magyarul is szoktunk. Amúgy meg szerintem teljesen oké, ha egy ideig csak hallgatózik és nagyon figyel valaki (mint egy gyerek, ki kell lesni, milyen szituációkban milyen szavakat és kifejezéseket használnak az emberek), nem kell elvárni magunktól, hogy rögtön meg merjünk szólalni. A hibáktól viszont nem félni kell, hanem imádni kell őket, mert belőlük lehet a legtöbbet tanulni. A gyerekek azért tanulnak meg gyorsabban egy-egy nyelvet, mert nincs bennük gátlás. Százszor elismételnek valamit rosszul, mi pedig biztatjuk őket, milyen kis cukik, és kedvesen kijavítjuk őket, milliószor. Bezzeg, ha felnőttként hibázgatunk, egyből nem lesz olyan édes egy félremondott szó, de nézzük a jó oldalát, legalább hamar kiderül, kiket kell messziről kerülni. (Segítek, azokat, akik kiröhögnek ilyenkor.) Ne adjuk meg nekik az elégtételt, hogy inkább nem szólunk egy szót sem, beszéljünk nyugodtan. A nyelvtanulás nem verseny!

Darányi Lea