Jogtalan volt, mégis sokan fizettek: A Péterfy Kórház ügye csak a jéghegy csúcsa a hazai idősellátásban
Havi 160 ezer forintot is elkérhettek a Péterfy Sándor Utcai Kórház Szövetség utcai telephelyén, a III. Krónikus belgyógyászati osztályon a betegek ápolásáért – írta meg a Telex még szeptember közepén. Cikkük szerint fix napidíjat és alapítványi hozzájárulást kértek a betegektől az ellátásért, és mint kiderült, a rendőrség már két éve nyomozott az ügyben: október elején két orvost letartóztattak, náluk több százmillió forintot találtak. Az eset rendszerszintű problémákról árulkodik, amiről szintén a Telex jelentkezett Halász Nikolett átfogó írássával vasárnap: a hozzátartozók kiszolgáltatott helyzetben vannak, és még azoknak sem könnyű megoldaniuk idős hozzátartozóik ápolását, akiknek van pénzük, hiszen sokszor milliós összegeket kell kifizetniük. Szemle.
–
Ugyan a Péterfy Sándor Utcai Kórház gyakorlata jogtalan volt, de sokak számára ez jelentett megoldást, mert máshol nem tudták elhelyezni ápolásra szoruló hozzátartozóikat. A Telexnek több hasonló helyzetben lévő család is arról számolt be, hogy beszűkültek a lehetőségek azok számára, akik nem gyógyíthatók, de tartós gondozásra szorulnak.
A hazai ellátórendszer úgy működik, hogy ha egy beteg már nem igényel akut kezelést (tehát javítani már nem lehet az állapotán), az aktív ágyat el kell hagynia.
Ez viszont nem jelenti, hogy a beteg meg is gyógyult: sokaknak ápolásra, ellátásra lenne továbbra is szükségük.
Ilyenkor papíron több lehetőség is van: hospice-ellátás, ápolási osztály vagy idősotthon. A hospice-ellátás ingyenes, de mindössze 24 intézmény működik, 358 ággyal. Krónikus osztályokon lévő ágyból közel tízezer, ápolási osztályokon lévőből kétezer van – ezek beutalóval térítésmentesek, de kérhetnek napi pár ezer forintos díjat. Az idősotthonokban 55 ezer államilag finanszírozott férőhely van, miközben háromszor ennyi ember szeretne bekerülni. A várólista jellemzően 3–5 év, a magánintézményekben pedig milliós belépési díjat és havi 130–300 ezer forintot kérhetnek.
Benyó Gábor, a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület elnöke a lapnak elmondta: azoknak is kevés a lehetősége, akiknek van pénze, mert nincs elég intézmény.
Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász szerint az alternatívák hiánya és a hosszú várólisták miatt még a tehetősebbek is nehezen találnak ellátást.
Sokan az információhiányt is súlyos gondnak tartják. Egy, a lapnak nyilatkozó nő például hónapokig keresett idősotthont barátnőjének, akit több kórházból is kitettek. „Hetekig kell telefonálgatni, nincs átlátható betegút” – mondta. Végül egy szeretetotthonban találtak helyet, négymillió forintos belépési díjjal és napi tízezer forintos ápolási költséggel.
Az intézményi ápolás mellett az otthonápolás lehetne még megoldás, de erre sincs kiépítve jól működő rendszer, a magán segítség pedig nagyon drága. A Telexnek nyilatkozó szakértő szerint a napi 25-30 ezer forintos díj reális, ami havonta közel milliós kiadást jelenthet az érintett családjának.
Ráadásul a demográfiai előrejelzések szerint a helyzet csak romlani fog: egyre több lesz a beteg, idős ember, miközben az ellátórendszer már most is túlterhelt.
Szakértők szerint a hosszú távú gondozási kiadások Magyarországon a GDP 1 százaléka körül mozognak, szemben az OECD-átlag 1,7 százalékával. Ez a finanszírozás főként intézményi ellátásokra irányul, míg az otthoni és közösségi szolgáltatások háttérbe szorulnak.
Sokan az ápolásbiztosítási rendszer bevezetését tartják megoldásnak, amilyen több nyugat-európai országban is működik. Ez a biztosítás az ápolási szükséglet szerint különböző szintű ellátást és támogatást nyújtana, enyhítve a családokra nehezedő terheket.
A Telex kérdéseket küldött a Belügyminisztériumnak arról, problémának látják-e az idős, beteg, kórházi ápolást már nem igénylő emberek elhelyezését, és terveznek-e intézkedéseket az ápolásra szorulók támogatására, de válasz a cikkük megjelenéséig nem érkezett.
A kiemelt kép illusztráció, Forrás: Getty Images/ cyano66, Unsplash/ Kiwihug, Krakograff Textures