Lássuk, mik azok a lózungok, amiket napról napra elénk sodor az internet szele, és miért nem kell nekik feltétlenül bedőlni – hacsak nem akarod magad az alapállapotodnál még pár fokkal pocsékabbul érezni.

1. „Senki kedvéért ne változz meg!” És: „Az emberek nem változnak”

Én speciel szentül hiszek abban, hogy mindenkinek sírig kellene fejlesztenie magát, nem kell az alap gyári beállításoddal végigbotladozni az előtted álló (remélhetőleg legalább) nyolc évtizeden.

Hogy egy példát említsek: 15 éves korom óta dohányoztam, mert így akartam lázadni, mert azt hittem, nőies, mert azt gondoltam, attól nem leszek stresszes, mert szent meggyőződésem volt, hogy ez a személyiségem része. Aztán egy éve letettem. Örökre. Mert rájöttem, hogy senki nem húzhat fel annyira, hogy emiatt magamat pusztítsam. Ha meg nőies akarok lenni, felhúzok egy szoknyát. De ugyanígy türelmesebb lettem, amióta gyerekeim vannak, lógósból sportolós lettem a kutya miatt, asszertívebb és határozottabb a WMN miatt, elégedett és büszke a könyvírás miatt. És még sorolhatnám.

Sokszor pedig azért változtam, mert a barátaimtól visszajelzést kaptam az ügyben, hogy talán nem ártana ezt vagy azt felülbírálni magamban.

Szóval nem kell beszarni a fejlődéstől. Ha az szolgálja a boldogságod, egészséged, elégedettséged, merj változtatni magadon. Útközben úgyis rá fogsz jönni, hogy annyira nem is nehéz, mint a pálya széléről tűnt.

2. „Ne feküdj le mérgesen!” És: „Engedd el!”

Persze, vannak olyan apró-cseprő bosszúságok, amiket az ember piszok hamar el tud intézni magában. Átgondolod, levonod a megfelelő következtetéseket, aztán lapozol. Ahogy vannak olyanok is, amiknek a feldolgozása akár hónapokba, netán évekbe is beletelhet. Mert még nem állsz készen rá, hogy gondosan becsomagolva eltedd az agyadban a megfelelő polcra. Még az is lehet, hogy az elengedéséhez, megemésztéséhez, feldolgozásához új képességeket, erényeket kell magadban kifejleszteni. Mondjuk, a megbocsátásét. Vagy beletelik egy kis időbe, amíg rájössz, hogy a picsamérges düh helyett egy kiadós futás mennyivel hasznosabb.

Az ilyen tanácsokkal épp az a bajom, hogy csak ahhoz segítenek hozzá, hogy még diszfunkcionálisabbnak érezd magad, amiért nem tudtad megemészteni a problémád határidőre.

De az, hogy ki mennyi idő alatt lendül túl dolgokon, abszolút személyiségfüggő.

3. „Csináld, amit szeretsz, és soha többé nem kell dolgoznod egy napot sem az életben!”

Imádok írni, és nagyon szeretem a jó társaságot, szóval gondolom, nem olyan nagy meglepetés, ha elárulom, imádom a munkám. De mindezzel együtt ez egy munka. Aminek fontos, hogy legyen eleje és legyen vége.

Nagy a kísértés egy ilyen helyzetben, ha az embernek a hobbija a munkája is, hogy éjt nappallá téve ezzel foglalkozzon.

De ha túltolod, és kiégsz attól, ami eredetileg a szenvedélyed volt, akkor mégis, honnan fogod nyerni a feltöltődést?

4. „Lehetne rosszabb is” És: „Másoknak sokkal rosszabb”

Ez körülbelül az „Afrikában éheznek a gyerekek” szenior kiadása. De ahogy egy gyereknek sem hozta meg a kedvét a finomfőzelékhez az együttérzés a másik kontinensen élő, felfújódott hasú vadidegenek kölkökkel, úgy ettől a vigasztalásnak szánt lózungtól sem fogod jobban érezni magad. Igen, mindig van lejjebb (csak hogy közhelyre közhelyt húzzak).

És biztos sokan vannak, voltak és lesznek, akiknek pár fokkal még ramatyabb a sorsa.

A Mari néni rákjától a Géza bácsi megözvegyülésétől vagy: mert a csinos munkatársnőt is elhagyta a férje, neked még mocskosul fájhat, amiért kirúgtak a munkahelyedről, megmakkant a macska vagy szakított veled a szerelmed.

5. „A középiskola lesz az életed legszebb időszaka!”

A múltkor beszélgettem egy tavaly érettségizett barátnőmmel, aki elmondta, őt ez a szöveg hosszú évekre a vad kétségbeesésbe hajszolta. Amúgy is nagyon nehezen boldogult a személyes problémáival, a családi drámáival, a testében és a lelkében beálló változásokkal, az osztálya közösségi életének hullámhegyeivel és völgyeivel, úgyhogy rettegve hallgatta, hogy elvileg ez a zűrzavar, ez a sötét lelki középkor, amiben épp érezte magát 16 évesen, kellene lennie az élete csúcsának, amikor minden felhőtlen és felelőtlen, és ennél már csak rosszabb lesz.

6. „Ami nem öl meg, az megerősít”

Egy nagy fenéket! Számos olyan mélypont van az ember életében, amiből ugyan tanulhat, jó esetben levonhatja a megfelelő következtetéseket, de egy picikét javíthatatlanul összetörik tőle. Még talán bizalmatlanabb, babonásabb, óvatosabb vagy kiábrándultabb is lesz. A következő sorscsapásnál meg még egy kicsit jobban. Igen, vannak olyan nehéz fordulatok, amiket, ha túlélsz, attól erősebb leszel.

De nem mind ilyen, és balgaság is lenne azt várni magadtól, hogy épp ezektől leszel a tragédiák Rambója.

Ráadásul az is egyénileg eltérő, ki hogyan reagál a balsors ócska kis húzásaira. Egyesek könnyedén talpra állnak és leporolják magukat, mások viszont pokolian megszenvedik. És minden árnyalatnak van létjogosultsága.

7. „Csak akarni kell!” És: „Soha ne add fel!”

Szép dolog, ha kitartásra nevelnek, ha beléd van plántálva, hogy minden csak rajtad múlik, ha igazán állhatatos vagy, mindenképp sikerülni fog, „és valóra válik a hollywoodi álom”. De azért megvannak ennek az akaratcentrikus hurráoptimizmus filozófiának a hátulütői. Csak hogy egy plasztikus példával szemléltessem, hadd meséljek el egy történetet, amit a múltkor olvastam egy blogon. Egy anyukának elmeséli a fia, hogy nagyon tetszik neki az osztálytársa, udvarolgatott is neki, de a lány visszautasította. Mire a mamája megkérdezi, hogy „akkor, ugye, tudja, hogy mi a teendője?” „Persze”, vágta rá a fiú csípőből, visszaböfögve az iskolától a sportpályán át a munkahelyekig szajkózott bölcsességet: „nem szabad feladni, tovább kell a lánynál próbálkozni”. A mamája azonban szigorúan megcsóválja a fejét. Ugyan, dehogy! Hiszen kosarat kapott. Ha a lány nemet mondott, akkor fáj, nem fáj, de ez van. El kell fogadnia a döntését.

8. „Minden okkal történik”

Mert megérdemelted. Mert Isten útjai kifürkészhetetlenek. Mert a karma egy büdös kurva. Mert előző életedben anyagyilkos voltál. Mert bevonzottad. Mert majd ez visszajön a pozitív oldalon. Mert a sors tanítani akar valamire. Mert valakiről rosszat gondoltál.

Vagy… csak simán peched volt. Mert olyan is van. Hogy hiába tartod be a szabályokat, élsz a becsületkódexed szerint, áldozol az egészségednek, szereted a felebarátaidat és befizeted időben az adód, mégis beüt a krach. És nincs oka, egyszerűen megtörténik.

Kivéve ezt a cikket. Mert ez, kérlek alássan, okkal íródott. Méghozzá azért, hogy legyen alkalmam beszuszakolni ide ezt, ni:

 

Fiala Borcsa

 GIF: ITT