–

Demokrácia gyerekeknek – könyvek a szabadságról és diktatúráról

Equipo Plantel: Milyen a demokrácia / Milyen a diktatúra

„A demokrácia olyan, mint egy játszótér, ahol mindenki játszhat mindennel.”

„Aki diktál, az parancsol. Mindenkit ő irányít, mert elérte, hogy MINDEN az övé legyen. Néhány ember támogatásával… És szinte mindenki akarata ellenére.”

Nincs kérdőjel a könyvek címének végén, és ez nem véletlen. 1977-ben jelent meg eredetileg ez a könyvsorozat Barcelonában, amely a gyerekek kedvéért született. Azóta sajnos igen keveset változott a világ. Majd’ negyven éve még negyven országban volt totális diktatúra, de még most is

36 olyan nemzet van a világon, ahol az emberek minden szabadságuktól megfosztva kénytelenek élni.

A demokráciát már gyerekkorban el kell kezdeni gyakorolni, leginkább azért, hogy később felnőttként felismerhessük, milyen az, amikor a demokráciát felváltja a diktatúra. Sajnos sok helyen tapasztalható, hogy a demokratikus működés sérülékeny – ezért különösen fontos, hogy a gyerekek is értsék az alapjait. Ha velük együtt végigolvassuk ezt a két – vizuálisan is rendkívül tetszetős – könyvet, akkor bízhatunk abban, hogy ők már jóval korábban felismerik a fenyegető előjeleket, és tesznek is azért, hogy ne kerüljenek abba a helyzetbe, amiben most vagyunk.

A Könyvek a holnapnak alcímet viselő sorozat első része a demokrácia működését, valamint a választási rendszert vizsgálja. A másodikban pedig a diktatúra pusztító következményeit ismerhetik meg a kisiskolások. A kötetek végén tesztkérdésekkel is ellenőrizhetik a tudásukat.

Aktuális, pontos, fontos olvasmány mindkettő, mert elindíthatják a párbeszédet a felnőttek és a gyerekek között arról, hogy miért olyan feszült mindenki a választások közeledtével.

(Scolar Kiadó, fordító: F. Joannovics Mária, illusztráció: Marta Pina és Mikel Casal)

Izgalmas gyerekkrimi időutazással

Fiala Borcsa: Gyilkosság a képtárban

„A festményben élők olyannak fogadják el a valóságukat, amilyen.”

Bár már számtalan gyerekkönyvajánlót írtam, de Borcsa most nekem is alaposan feladta a leckét: fogalmam sincs, hogy a fenébe lehet spoiler nélkül megúszni ezt a pár soros recenziót úgy, hogy kellőképp meghozhassam az olvasásához a kedveteket, de ne lőjem le előre a poénokat…

Lehet, hogy elég, ha csak annyit árulok el, hogy Borcsa egy olyan történetet írt, amelybe belesűrítette a gyerekkorában olvasott összes kedvencét?

Annyi bizonyos, hogy bennem is felidézte a régi emlékeket, amikor az iskolai szünetekben ki sem tudtam bújni az izgalmas Delfin könyvek fantáziadús birodalmából. Annyit talán elmondhatok, hogy a Vadnyugaton kezdődik a történet, méghozzá egy brutális gyilkossággal…

Ami igazán újszerű Borcsa könyvében a mostanában közkedvelt időutazós-nyomozós történetekhez képest, az az, hogy a két főhős, Ágoston, valamint az ő hihetetlenül vagány nagypapája, akit mindenki csak Kapitánynak hív, egy varázslat segítségével be tud lépni Kapitány Káprázatos Képtárába. A legkülönbözőbb országok, korszakok és emberek között kergetik Kapitány gyerekkorának megrontóját, az elvetemült Bersenyi Konrádot, aki Patkány néven ismert a képek birodalmában, és van némi átjárása a két világ között. Ágoston és Kapitány elképesztő kalandjaik során eljutnak egy indián táborba, ahol újabb feladat vár rájuk, mert meg kell menteniük Oyát, a törzsfőnök lányát, akit Patkány elrabolt. A képeken átutazva London a cél, de útba ejtenek egy kalózhajót is, járnak a boszorkányok birodalmában, sőt Chicagóba is tesznek egy kitérőt, méghozzá a szesztilalom idején.

Azzal talán nem árulok el nagy titkot, ha előrebocsátom, hogy Borcsa fantáziája és humora egészen lenyűgöző.

A fejezetek nyitóoldalán látható invenciózus grafikák pedig (szám szerint 27), amelyeket Szinvai Dániel rajzolt már létező ismert és ismeretlen régi alkotók művei alapján, egészen új dimenziót adnak a könyvnek, amelynek fejezetcímei ugyanazok, mint az átrajzolt képeké. Bernáth Aurél, Goya, Delacroix, Renoir, Schiele, Vincent van Gogh és az ismeretlen festők képeit is örömmel látjuk Szinvai mesteri tálalásában.

A történetet ugyan nagyon szépen lezárta Borcsa, ám mégis hagyott egy „titkos átjárót”, ezért bízom benne, hogy találkozunk még az immár felnőtt Ágostonnal, és talán Kapitánnyal is, aki a képek birodalmában sokkal tovább élhet, mint a valóságban…

A kiadó 11 éves kortól ajánlja a könyvet, én azonban azt is hozzáteszem, hogy nemcsak a gyerekeknek, unokáknak lesz lebilincselő olvasmány, hanem a szülők, nagyszülők számára is. (Lampion Könyvek, Szinvai Dániel illusztrációival, 11 éves kortól 111 éves korig.)

Dackorszakos mentőötlet…

Rikka Jäntti: Finci dacos napja

„Nem! Nem! Nem!”

Finci egy dacos egérke, aki feltűnően hasonlít egy „rettenetes kétéves” gyerekre. (Egy emlékezetes olvasói írásunkat is érdemes felidézni a dackorszak valóságáról.)

Szinte mindegy is, hogy mit kér tőle az anyukája, a lényeg az, hogy Finci ellenáll, legyen szó öltözködésről, játékról, evésről vagy alvásról, az öntudatos kisegérnek egyetlen, nagyon határozott és igen kategorikus válasza van az anyukája kéréseire: NEM!

Na de a mesék többek között arra valók, hogy elsimítsák ezeket a nehéz helyzeteket. Pszt! Többet nem árulok el!

Na jó, annyit még igen, hogy ideális esti mese, amit sokszor elő lehet venni, és a humorral teli képeknek, valamint a barátságos, kisgyerekek kezébe simuló méretének köszönhetően, remek feszültségoldó lehet a lehetetlennek tűnő helyzetekben is (Cerkabella Könyvkiadó, Kovács Ottilia fordítása, kétéves kortól bármeddig)

A család könyve tavaszra