Amikor a nő „férfiül” tanul, avagy: így szorongd végig magad az életen, hogy elég jó vagy-e
Hogyan szerezd és tartsd meg a pasit, hogyan legyél izgalmasabb, kívánatosabb, háziasabb, hogyan legyél egyszerre büszke szingli és odaadó szerelmes nő? Julcsi ezt a rejtvényt igyekszik megfejteni kiskamasz kora óta. Hogy mennyire sikerül neki? Fenyvesi Zsófi írása.
–
A tökéletes nő – papíron
Egy jó nő – a magazinok szerint – szingliként is nagyszerű, párkapcsolatban pedig odaadó társ, de csak annyira, amennyire szükség van rá. Nem ragaszkodik túlzottan, de nem is rideg. Önálló, ám értékeli a férfi munkáját és segítségét. Egyszerre esendő és amazon, az ágyban meg egy tigris – legalábbis papíron. Képes megszerezni és megtartani (ez a két legfontosabb szó egy magára valamit is adó nő életében) a férfit. Amikor Julcsi 12 évesen a kézfején gyakorolta a csókolózást – az eszement tipp persze tinimagazinból származott – nem arra figyelt, neki mennyire esik ez jól, hanem azon lamentált, mit fog ehhez szólni álmai lovagja, Józsi. Ahogy telt az idő, a nőiségében bizonytalan Julcsi elhatározta, hogy kitanulja az egész témakör csínját-bínját, filmes jeleneteket pörgetett vissza, pózolt a tükör előtt, és előbb volt tisztában a férfiak anatómiájának minden apró részletével, mint maga Józsi.
Megtanult öltözködni, flörtölni, elutasítani, főzni, vigasztalni, szakítani, újrakezdeni, értelmesen társalogni sportról és autókról is, mert hátha... párkapcsolati analíziseket végzett, zakkant teszteket töltögetett ki, kiszolgálva egy egész iparágat, és mindeközben...
...vessünk egy pillantást a kamaszodó Józsira, aki Julcsi osztálytársa és padtársa – no és persze első szerelme – volt. Miközben Julcsi szabadidejében a soha véget nem érő tanulmányútját végezte a férfi körül, Józsi autót és motort szerelt az apjával, meccsekre és bulikba járt, elkezdett borotválkozni, és időnként benézett a haverjával az edzőterembe. Arról visszont nem beszéltek, hogy mi lakik a női lélekben, mit kell tenni ahhoz, hogy valakit meghódítson, mik az egyéjszakás kapcsolatok aranyszabályai, hogyan feleljen meg minden létező elvárásnak az ágyban, vagy hogyan tartsa életben a lángot egy hosszú távú párkapcsolatban. Józsi nem bújta a magazinokat este tíz után a paplan alatt azon izgulva, hogy vajon érdekesnek találja-e majd a kiszemelt lány, nem nevezte el jövendőbeli gyerekeit, nem találta ki előre, hogyan fog reagálni az első veszekedésre, vagy mitől lesz majd egy évnél tovább tartó kapcsolata. Józsi egészen másfajta magazinokkal bújt ágyba, és egészen másról álmodozott.
Tizenöt év múlva
Julcsi mára felnőtt, és bár Józsival végül tényleg összejött a dolog, kétévnyi „se veled-se nélküled” kapcsolat után egy zivataros nyári estén végleg szakítottak. Julcsi viszont azóta is folyamatosan keresi az okot, a magyarázatot, ha nem Józsin agyal, akkor az azóta elszenvedett párkapcsolati kudarcokon, elemzi a „vant, a voltot és a leszt”, őrlődik az „igazi”, a „majdnem”, a „mintha”, és a „mindegy” között. Folyamatosan át- és átlépte a határait „a férfi” érdekében, igyekezett leküzdeni a gátlásait, lejjebb vinni az elvárásait, őrült tanfolyamokon próbálta felszabadítani a belsejében rejtőző hetérát, kozmetikusánál és az edzőteremben szenvedett a szépségért, vagyonokat költött tulajdonképpen bármire, amire az volt írva, hogy „hódító”.
Aztán eljött a nagy nap, egy szép tavaszi délelőtt, amikor egyszer csak újra összefutott Józsival.
Hogy leszek jó neked?
Ez volt az a pillanat, amire Julcsi lélekben régóta készült, hiszen minden esély megvolt rá, hogy találkoznak. Tudta azt is, hogy Józsinak még nincs családja, és hogy még senkivel nem alakított ki nagyon komoly kapcsolatot. Könnyű volt hát magabiztos nőnek mutatkoznia, aki kiválóan érzi magát pasi nélkül is, egy olyan nőnek, aki nem azzal töltötte az utóbbi tíz-húsz évét, hogy kétségbeesetten próbált rájönni, mi kell a férfinak. Idegességét széles mosoly mögé rejtette, amikor gyomra görcsbe rándult, kihúzta magát, hogy érvényesüljön a dekoltázsa, és azon gondolkodott, hogyan mondja le az esti programját, valamint mit mesél majd erről a barátnőjének.
Végigpörgette, mikor gyantáztatott utoljára, nyitómondatokon agyalt kétségbeesetten, meg azon, vajon elveszi-e Józsi önbizalmát, ha elmeséli, hogy neki már egyszer megkérték a kezét, és külföldön dolgozott két hónapot.
Miközben azon gondolkodott, mennyire tűnjön sebezhetőnek, elérhetőnek, kívánatosnak és magabiztosnak egyszerre, vajon tetszik-e még a férfinak, és ha igen, nem késő-e Józsinak is rendelni egy jegyet a nyári hétvégére Horvátországba, vagy azért az mégiscsak túlzás lenne így elsőre, megkukulva futtatta végig a szemét az előtte álló férfin.
Hát így, ahogy vagy
Józsi bizony megváltozott. Az utóbbi évei kellemesen és nyugodtan teltek, kicsit elhízott, amióta sofőrként dolgozott, apjához hasonlóan korán kezdett kopaszodni, a régi izmoknak csak nyomait lehetett felfedezni még Julcsi megértő szemein keresztül is. Józsi mégsem aggódott, soha nem félt attól, hogy a barátnője elhagyja egy fiatalabbért, magasabbért vagy vadabbért, egyszerűen csak élt, és menet közben levonta a következtetéseket. Most is csak az jutott eszébe, milyen jól érezte magát Julcsival, aki időnként ugyan túl sokat várt tőle, és hajlamos volt mindenen idegeskedni, de azért egész szépen megvoltak. Rámosolygott, és megkérdezte, meghívhatja-e egy kávéra.
Fenyvesi Zsófi
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Sophie Filippova