–

Zümmög, csíp, és mézet csinál. Nagyjából ennyit tudunk a méhekről, pedig létünk szempontjából baromi fontosak, ugyanis beporozzák, termőképessé teszik azokat a növényeket, amelyeket az ember és a táplálékául szolgáló állatok megesznek. Finoman szólva tehát nem merül ki számunkra abban a jelentőségük, hogy mézet tehetünk reggel a teánkba.

Lehet, hogy így a hosszú hétvégébe punnyadva épp nem zümmögő rovarokról van kedved olvasgatni, de gyere velem, hidd el, érdemes, elmondok egy csomó érdekes dolgot, amitől garantáltan másként fogsz nézni a méhekre mától, legalábbis nem fullánkos ellenségnek tekinted majd őket, az tuti.

Amit kihány, azt eszed

Ami számomra, akinek a kommunikáció körül forog az élete, a legelképesztőbb velük kapcsolatban az az, hogy mi mindent képesek egymással megtárgyalni ezek a kicsi, általában csak negyven napig élő (magukat voltaképpen halálra dolgozó) rovarok. Pedig nincsenek kevesen, egy-egy családban körülbelül hatvanezren élnek – szavak nélkül mégis szót értenek, bámulatosan szervezett az életük. 

Akiket a virágok közt látsz repkedni, mind nőstények. Szexuálisan nem érettek, mert kicsi korukban nem kaptak sok pempőt, mint az egy szem királynő, aki a herékkel, vagyis a hímekkel hetyeg – néha hússzal is párosodik egymás után – és annyi hímcsírasejtet táraz be magának, hogy abból két-három éven át rakosgathatja a petéit a viaszból épített pompás sejtrendszerbe. A bébik etetéséről a dolgozók gondoskodnak. A megtermékenyített petékből csupa lányutód fejlődik. Ők felnőtt életük első felében hatszögletű sejtekből álló lépet építenek a testükben termelődő viaszból, védik a kaptárt a betolakodóktól, ovis lárva-kistesókat pátyolgatnak, pempővel, virágporral, mézzel tömik őket, takarítanak, majd körülbelül húsz naposan elhagyják a kast, és elkezdik kis „kosárkájukba” (hátsó lábukon lévő pollenzsákjukba) gyűjteni a virágport és a nektárt (cukorszirupot) a mező virágainak kelyhéből. Ha nektárforrásra bukkannak, megörülnek, gyorsan visszarepülnek a bázisra, és eltáncolják, hogy buli van. Ekkor a többi méh is kirepül.

Ha veszel egy kiló mézet, tudd, hogy ekkora mennyiség előállításhoz 50-60 ezerszer kell fordulniuk. Nem csoda, hogy a repkedő dolgozók kábé két hét alatt kipurcannak.

Hogy minek a méz? Mivel a hideg évszakban virágok híján táplálék nélkül maradnak az akár öt évig is élő királynővel áttelelő cimbik, a gondos munkások nektárból a gyomruk speciális nedveinek segítségével mézet készítenek, ezt visszaöklendezik a kaptárba visszatérve, majd a viaszsejtekbe pakolják téli elemózsia gyanánt. (Ahhoz, hogy a méz ne romoljon meg, állandó hőmérsékletet, 32 C fokot, és páratartalmat kell biztosítaniuk a méheknek a kaptárban, ezért van egy speckó legyezőcsoportjuk: szárnyerővel oldják meg frankón a szellőztetést, télen meg összebújnak, ugye.) Ha valamilyen kártevő, élősködő jut a méz közelébe, akkor az őrszemek, mert ilyenek is vannak, propoliszt vagyis méhszurkot termelnek, és semlegesítik a támadót, lezárják a kaptár réseit.

Amazonok és herék

Ha a megtermékenyített petékből csak csajok lesznek, akkor hogyan jönnek létre a herék, a pasik? Nos, úgynevezett szűznemzéssel. A mi Máriánkhoz hasonlóan a nőstény méhek (nemcsak a királynő, hanem egyik-másik dolgozó is) képesek utódokat létrehozni hímivarsejt közreműködése nélkül, de ezekből a petékből csakis fiúk fejlődhetnek. A fiú méhek szerepe az a méhtársadalomban, hogy miközben a lányok széthajtják magukat a mezőn, ők röptében párosodnak a királynővel, viszont az aktusba belehalnak, úgyhogy mégsem irigyeljük annyira a befutókat.

Akik megússzák a királynőt, azokat meg télen elkergetik a kaptárból – hát, fene tudja, egyiknek se könnyű.

Miért táncolnak a méhek?

Na, és a már emlegetett briliáns kommunikáció, a tánc… 

A méhek mozgásos kommunikációját táncnak nevezik a méhtudorok. Sokféle tánctípus van, amellyel le tudják jelelni egymás közt, hogy merre és milyen távolságban van a táplálékforrás (a virágporból szagmintát és kóstolót is prezentálnak) a víz vagy rajzáskor az új fészek.

Van olyan tánc, amivel azt jelzik, hogy „passzolhatod a nektárt”, és van, amelyikkel azt közlik, „gyere már, kell a segítség” – új gyűjtőméheket toboroznak a fiatal belső munkások közül.

A felderítők se piskóták. Ők keresnek alkalmas lakóhelyet a családnak, ha kinőtték a régit (rajzás). A felderítők képesek konzultálni, letáncolni a paramétereket egymásnak, és ha a szemle után úgy ítélik meg, a másik alkalmasabb kéglit talált, akkor hallgatnak rá, nem golyózzák ki. Addig-addig egyezkednek, amíg már csak egyetlen lehetőség marad, és a raj útnak indulhat, élén a felderítőkkel, akik feromonokkal mutatják az utat.

Öngyilkos méhek

Sajnos ezek a csodás kis lények komoly veszélyben vannak – és nemcsak ők, hanem rajtuk kívül több ezer más, megporzó rovarfaj is, világszerte csökken a számuk.

Az okok sokfélék, és sokat vitatkoznak róluk a tudósok. Valószínű, hogy a globális felmelegedés, az egyre gyakoribb aszályok, a kártevők elleni vegyszerek, a monokultúrás gazdálkodás (egyféle növény termesztése egy nagyobb területen) és a természetes élőhelyek eltűnése együtt járul hozzá a tömeges pusztuláshoz.

Először Észak-Amerikában figyelték meg az azóta kaptárelhagyásnak nevezett rejtélyes jelenséget.

A méhek kirepülnek, de nem keresnek új lakhelyet, a kaptár kiürül, a távozó méhek elhullanak. Kollektív öngyilkosságuk oka ismeretlen.

De feltételezik, hogy a kaptárelhagyáshoz is köze lehet a főmumus neonikotinoid növényvédőszer-családnak, amely károsítja a méhek idegrendszerét és csökkentheti szaporodóképességüket valamint különféle betegségeket is okozhat bennük.

A méhállomány az utóbbi években világviszonylatban átlagosan 20 százalékkal csökkent. Pedig a növények 80 százaléka megporzást igényel. Nem bonyolult következtetés: ha nem állítjuk meg a folyamatot, éhínség várható és az élelmiszerárak drasztikus emelkedése. 

Méheknek méhlegelőt!

Mit tehetünk mi magunk, amíg a politikusok vitatkoznak a méhgyilkos vegyszerek kiiktatásáról, a gyártók meg lobbizgatnak, hogy ez ne történjen meg? (Friss jó hír: múlt pénteken az Európai Unió tagállamai úgy döntöttek, hogy az EU területén betiltják a méhgyilkos, neonikotinoid növényvédőszerek használatát. A Greenpeace Magyarország közleményéből megtudtuk, csupán négy ország, köztük Magyarország szavazott a tilalom ellen.

A környezetvédő szervezet ezért arra kéri a magyar kormányt, hogy  tartsa tiszteletben a tilalmat, és ne próbáljon meg speciális engedélyek szerzésével kibújni a korlátozás alól.)

Tehát a személyes teendőnk: mindenekelőtt ne bántsuk a méheket, inkább kedvezzünk nekik. (Félni nem kell tőlük, ha békén hagyjuk őket, nem támadnak, rajban sem.)

Ültessünk a kertünkbe különböző időpontokban virágzó növényeket, hogy legyen táplálékuk. A méhek különösen szeretik az akácot, a hársat, a szelídgesztenyét, a mézontófüvet, a bíborherét, a fűszer- és gyógynövényeket (levendula, zsálya, kakukkfű, bazsalikom). Biztosítsunk nekik ivóhelyet is, akár egy kis vízzel teli tálka formájában.

A permetmentes biokertészkedés nemcsak nekik jó, hanem nekünk is. Építhetünk méhmenedéket is, egy természetes anyagokból készített egyszerű építményt, amely méheknek és más hasznos rovaroknak szaporodási és áttelelési lehetőséget kínál.

Végezetül ITT módunk van aláírni a petíciót a neonikotinoid növényvédőszerek betiltásáért.

Kurucz Adrienn

Forrás: ITT, méhmenedék: ITT

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/Jenny Dettrick