WMN-HohesC-Napfényséta

–

Az öregedés ellenszere

1981-ben, azt hiszem, az én anyukám volt a legidősebb anyuka az oviban. Abban az évben szülte a húgomat, volt már vagy 34 éves akkor, ami nagyjából egálban volt egy 43 éves kori kismamasággal ma, és talán rá is került a kartonjára, hogy „késői terhes”. Ebben, mondjuk, nem vagyok biztos, de abban igen, hogy anyámat ez a szempont – az, hogy fiatalabb-e nála a többi anyuka például az oviban – cseppet sem érdekelte. Emlékszem is a témakörrel kapcsolatos, szívesen hangoztatott véleményére:

mindegy, hány évesen szül az ember, a gyerek úgyis fiatalon tart. 

Amikor pár évtizeddel ezelőtt először hallottam anyám szájából – másoknak mondta, nem nekem – hogy az öregedés ellenszere a kisgyerek a háznál, akkor nem értettem, miről beszél. El nem tudtam képzelni, mivel járulok hozzá az ő bababőrének konzerválásához (még most is az van neki különben), azt hittem, csak viccel, nem voltam soha egyszerű eset szerintem.

Később úgy értelmeztem a mondást, hogy bébivel a karodon fiatalabbnak tippelnek a korodnál, pláne, ha amúgy nem a húszas éveidet taposod egy jó ideje.

Felnőni hozzá

De kellett szülnöm egy gyereket ahhoz, hogy leessen a tantusz. Anyám arra gondolt – tegnap felhívtam ez ügyben, és igazolta a hipotézist – hogy ha gyereked lesz, nincs többé punnyadás, testi-szellemi agónia. 

Nemcsak a gyereknek kell felnőnie ugyanis, hanem neked is, hozzá, sok szempontból. Pontosabban nem kell, nem kötelező, csak érdemes, mert különben kimaradsz a buliból, nem tudsz lépést tartani a világ egyik legtökéletesebb kreatúrájával – és gyorsabban öregszel.

A kölyöknek persze adottságaiknál fogva sok minden egyszerűbben megy, de az anyák meg szívósak, és nincsenek elkényeztetve, úgyhogy aggodalomra semmi ok.

Oké, miközben (elvileg) te már leszállóágban vagy, ő még csak repülni tanul, és meg is kap minden segítséget a természettől (meg tőled) a fejlődéshez. Jól lát, jól hall, jól van, jól alszik, majd kicsattan, tele van energiával, megy, mint a gőzmozdony, és az agya, mint a szivacs, csak győzd a kérdéseit megválaszolni!

És az sem baj, ha utoléred.

Emlékszem a megszégyenült pillanatra, amikor először – simán – lefutott a parkban. Egy kocogó pasas meg kiabált utánam, hogy „hajrá, anyuka!”. Pedig amikor ez történt, már elég jó kondiban voltam, hála a több évnyi kemény edzésmunkának!

Amikor az embernek kisbabája lesz, pillanatok alatt megszerzi az alap muszkli-szettet, amellyel nem vértezte fel sem az iskola, sem az aerobik, sem pedig a TRX. Nemrég csodálkoztam rá a barátnőmre, akinek három gyereke van, hogy mekkora bicepszet növesztett, és milyen „hátas” lett – tán még úszókorában se volt ilyen deltás. Mondjuk, az én „egygyerekem” is épített rám némi strukturált izomzatot, a kis (majd egyre nagyobb) súllyal végzett szüntelen emelgetés megteszi a hatását, az enyémhez ráadásul gyári tartozék volt a magasságmérő, ha másfél méter alá süllyedt a feneke, bekapcsolt a „szirénája”.

Kint, a szabadban

No, és az állóképességem is sokat fejlődött az első időszakban, lévén leülni nem lehetett. Így alapoztuk meg közösen azokat az éveket, amikor futni kellett utána, egyik kezemben szatyorral, a másikban a kismotorral.

A fekete pálya az volt, amikor ő ült a motoron…

Életem leggyorsabb sprintjét pedig akkor nyomtam, amikor elszabadult vele a bicikli, és nem találta a féket.

A lányom most már tízéves, és szép lassan kikopunk a játszótérről. Nem állítom, hogy bánom… De hálás vagyok a gyerekemnek, hogy megtanultam túlélni a vadont meg az időjárás extremitásait, tudok asszertív módon védekezni a fullánkkal rendelkező, kölyköktől megvadult rovarok (és felnőtt honpolgárok) ellen, és tisztában vagyok egy csomó praktikus dologgal, amelynek hasznát veszem a grundon, pedig sosem voltam cserkész. Például, amit anyámnak nem sikerült elérni, mindig gondosan odafigyelek az öltözködésre: sapka, sál, kesztyű nem maradhat otthon.

Azt mondják, levegőztetésnél plusz egy réteg a babának. Később fordul a kocka, neked kell a bundabugyi, mert ő mozog, nem hever immár a kocsiban, te viszont szétfagysz, hacsak nem tepersz a mókuskeréken te is – olcsóbb megoldás különben egy házi futópadnál. És micsoda kondi kell a szánkózáshoz! Egy tabata-edzés habcsók egy órányi vonszoláshoz képest, pláne, ha az aszfalt csak nyomokban tartalmaz hókását.

Elvetemült anyák

Sorolhatnám még hosszan az anyai test fejlődésének állomásait. Emlegethetném, hogy vannak nők, akik tizenöt évig sétálnak napi háromszor, mert a gyerek, aki rég kiröppent, vágyott egy pár napig kutyára. Mesélhetnék anyákról, akik külső medencében ússzák a köröket a mínusz tíz fok dacára, miközben odabent a kölyöknek vízilabdaedzése van, vagy olyanokról, akik megtanultak síelni, lovagolni (mint a D. Tóth), korizni… a gyerek érdeklődésének megfelelően (hogy addig se fagyjanak halálra, vagy unják szét magukat a parttalan beszélgetésektől a pálya szélén).

De nem mesélek, ismertek ilyen elvetemült anyákat ti is közvetlen közelről.

Ma már tudom, hogy rájuk célzott az enyém, amikor arról beszélt, hogy a gyerek fiatalon tart.

Az anyaság többek közt a saját keretek szüntelen tágítása, anélkül  (de nem kizárva annak lehetőségét), hogy ejtőernyővel ugranál, maratont futnál vagy beiratkoznál valamilyen DIY-tanfolyamra.

A komfortzónából már az éjszakai virrasztás is kirobbant. Aztán folytatódik a komplett életmódváltás a „hogyan csempésszünk két szelet rántott hús közé pár atomnyi zöldségpürét” tematikával, a hogyan váljunk nemcsak dietetikussá, gyermekgondozóvá hanem ápolónővé is autodidakta képzéssel és a szüntelen rohangálással, hogy ne csak agyra gyúrjunk.

A folyamat egyik katartikus pillanata: a mateklecke – amennyiben sikerül megoldani.

Amit nem tanultál meg az iskolában, azt ezekben az években garantáltan meg fogod tanulni, talán csak az oroszt nem, de az sem kizárt persze. Rákényszerülsz a magolásra, különben nem tudsz segíteni a leckében. Oké, vannak olyan gyerekek, akikkel soha, de tényleg soha nem kell együtt tanulni – de megmondom őszintén, én bánnám, ha közéjük tartozna a lányom, ugyanis érdekel, mivel tölti az idejét az iskolában.

A tankönyvektől időnként sikítófrászt kapok, az egyik legfontosabb, és méltatlanul csak heti egy órában tanult környezetismeretet például ennél unalmasabban és fantáziátlanabbul, azt hiszem, nem lehetséges oktatni – holott mi lehet izgalmasabb annál, mint hogy, hogyan működik a világ, amelyben élünk? Erre is csak mostanában jöttem rá különben, mert általános iskolában és gimnáziumban nekem mumusom volt a természettudomány. El nem tudtam volna képzelni, hogy életem egy későbbi korszakában órákat töltök majd alkalmanként különféle állatok, számegyenesek, bolygók és földrészek tanulmányozásával. Vagy nyelvtanulással, hogy ne cikizzen az angol kéttannyelvűs gyerekem a kiejtésem miatt, és értsem a szlenget is, amit ő a világhálón szed össze, a vloggerektől meg a többi gyerektől, akikkel minecraftozik.  

Endrei Judit, műsorvezető-író-életművész mondta nekem egyszer, hogy

önmagában az idős kor szerinte nem tiszteletreméltó. Akkor válik azzá, ha bölcsességgel és kíváncsi igényességgel párosul – nyitottsággal, érdeklődéssel a fiatalok dolgai iránt.

Az én anyám is így gondolkodott világ életében.

Leckét már nem írok vele együtt, de a mai napig sokszor fordulok hozzá, ha elakadok valamiben (apámhoz is!!!), és beszélgethetek vele szinte bármiről, képben van, figyel, olvas, tájékozódik. Ügyesen használja a modern technikát (számítógépen dolgozik, netezik, applikációkat tölt le a telefonjára, és videochatel az unokáival), valamint esze ágában sincs feladni a munkáját, mert imádja. Autót vezet, jön-megy, és bár (vagy: mert) már rég nem kell utánunk szaladgálnia, tornázni jár, hogy kondiban maradjon. A többször citált mondata meg talán ma már ekként módosult: „az unoka fiatalon tart”.           

 Kurucz Adrienn

A fotó a szerző tulajdona!

De van ám, hogy a szülő nem hagyja punnyadni a gyereket... itt van például Szentesi és az anyukája története.    

Itt pedig Fiala Borcsa tippjei, tavaszi gyerek és/vagy szülő levegőztetésre. 

Azt se felejtsétek el, hogy még néhány napig várjuk fotóitokat olvasói páláyzatunkra, a WMN Facebook oldalán. A feladat egyszerű: menjetek ki a szabadba családostul vagy barátokkal, készítsetek fotót a közös sétáról, és posztold kommentben a következő hashtagekkel: #napfényséta #wmnmagazin 

A nyereményeket élőben sorsoljuk a Facebookon március közepén! Hajrá, nyomassátok a sétát – és a fotókat.