WMN-HohesC-Napfényséta

Pár évvel ezelőtt, amikor a gyerekeim még kicsik voltak, igen intenzíven pulzáltam együtt az anyatermészettel, hiszen ki voltam szolgáltatva minden aprócska rezdülésének. Aki tapasztalta, tudja, hogy mit jelent egy frissen beköszöntő front és egy hasfájós, frontérzékeny újszülött kombinációja: halálhörgés anyai részről, és 24 órás siralom a kisded felől. Egy frankó, napokig elhúzódó álomgyilkos kánikula is taccsra tudja tenni a bőrébe pállott szülőt, aki az esélytelenek nyugalmával néz a közeljövőbe. De a legkeservesebben a hosszú, jeges vagy épp latyakos teleket viseltem. Úgy rettegtem az elkerülhetetlentől, mint botor egyetemista a római jog szigorlatától, hisz tapasztalatból tudtam, mit jelent, amikor a szokásos napi séta végeztével magamra, meg a két hiperaktív, ám az időjárás miatt nem kellőképpen kiszellőztetett gyermekemre csukom a csúsztatott zsalubeton odúnk ajtaját.

Az akkori masszív, zsigeri télfóbiámat némiképp levetkőztem ugyan, ám nem múlt el maradéktalanul. Január vége felé igazi angol válik belőlem, ellenállhatatlan kényszert érzek rá, hogy boldog-boldogtalannal az időjárásról csevegjek, talán épp a tavasz sűrű emlegetésétől fog az hamarabb megérkezni. Február második felétől pedig szépen rácsúszok a meteorológiai oldalakra, kétóránként csekkolom a hosszú- és rövid távú előrejelzéseket, hátha így én leszek az, aki elsőként kiszúrja, hogy a kikelet már a sarkon ólálkodik!

Az elmaradhatatlan tavaszváró programom pedig mi más is lehetne, mint a gyerekeimmel végiglátogatni a kedvenc arborétumaimat.

Ilyenkor már vadászkutyaként figyelem az utcán a fákat, bokrokat, mikor kezdenek el rügyezni legalább egy icike-picikét. Az első halványzöld villantásnál pedig már pattanunk is az autóba, és meg sem állunk a négy libling közül valamelyikig.

1. Türelmetleneknek az örökzöld: Badacsonyörs

Hihetetlen, de igaz: vagy három évtizedig nyaraltam úgy a Balaton északi partján, hogy fogalmam sem volt róla, milyen különleges hangulatú arborétum található a szomszédos Badacsonyörsön. A kert több szempontból is nagyon izgalmas. Egyrészt azért, mert egy család tulajdonában van, ami igazán irigylésre méltó dolog, én legalábbis amióta értesültem róluk, azóta azon gondolkodom, hogyan lehetne valami úton-módon beházasodni a Follyékhoz. Mert hát egy komplett arborétumot megörökölni, azért az igazán menőség, főleg, ha az olyan gyönyörű, mint ez. A kertet Folly Gyula pécsi orvos alapította bő száz évvel ezelőtt, hogy cédrusokkal és ciprusokkal ültesse tele a domboldalt. Az tehát – az örökzöldeknek hála – egész évben élvezetes kirándulóhelyszín. A domb tetejére kilátót is építettek, ahonnan pompásan rá lehet látni a tóra, a Badacsonyi hegységre és a déli partra, nyaranta igazán hangulatos a víz felszínét fodrozó vitorláshajók tömegét nézni onnan. Arról nem is beszélve, hogy a Folly-unokák immár egészen tudatosan építik az örökségük turisztikai értékét is, az állandó kiállítások mellett a gyerekeknek játszóteret alakítottak ki, a felnőttek pedig megkóstolhatják a helyi borokat, amik – tapasztalatból mondom – nagyon finomak.

Kép: follyarboretum.hu

2. Királykisasszonyoknak kastély, kutyafüléknek ketrec: Alcsút

Alcsút-Felcsút környéke mostanában inkább házi kisvasútfüttyögéstől hangos, pedig vannak ennél szebb és hangulatosabb dolgok is arrafelé. Az Alcsúti arborétumot a kétszáz éves platánsoron keresztülvezetve a legjobb megközelíteni, a hangulat magáért beszél, tényleg gyönyörű, pedig én inkább vagyok favágó-, mint faszexuális. Érdemes úgy menni, hogy épp a kert közepénél található főhercegi kastély homlokzatához érkezz piknik idejére (mert, ugye, szendvicset, almát, sütit, gyümölcslét mindenképp csomagoltál!), a hatalmas oszlopokkal díszített klasszicista épületrészlet előtti uzsonnázás után feltétlenül csekkold le a babaházat és a medvebarlangot is – ez utóbbi helyre pedig csak suvaszd be azokat, akik finnyogtak, és válogattak az étkezés során.

3. Sziklakert, malom és berkenyeház: Vácrátót

Ha mégis inkább Vácrátót felé vennéd az irányt, mindenképp korán indulj neki, a kert ugyanis roppant népszerű. Odabent ugyan a zegzugos ösvényeken, a tóparti réten, a malom mellett, a melegházban és a keskeny barlangon át vezető úton, mely egy kicsi szigetre vezet, jól eloszlik a nép, de parkolás szempontjából jobban jársz, ha nem pont délben érkezel. A séta végeztével viszont semmiképp ne állj ellen a bejáratnál árusító helyi nénik isteni gyümölcslekvárjainak.

Instagram post by Fiala Borcsa * Oct 1, 2016 at 10:12am UTC

4. A magyar Roxfort: Pannonhalma

Meséltem még nyáron, hogyan vetődtünk el a gyerekeimmel Mosonmagyaróvár után a Pannonhalmi apátságba, úgyhogy nem ismételném magam újfent. Mindazonáltal melegen ajánlom, hogy megnézd nemcsak az iskolát és a templomot, de a kertet is, ahol még egy klassz kis labirintus is található. Maga az arborétum bő fél óra alatt lazán bejárható, amitől szerencsés esetben épp megéhezel annyira, hogy utána a Viatorban tetőzd be a tavaszváró túra kalandját egy kis gusztusos kulináriával.

Olyan gyönyörű, mint amilyen illatos #kinehagyd

Mindenkinek kellemes kikeletbűvölést kíván, 

Fiala Borcsa

FIGYELEM!
Várd velünk a tavaszt! Olvasói fotópályázatot hirdetünk a WMN Facebook-oldalán: menjetek ki a szabadba családostul (vidd ki a napra, a levegőre anyukádat, apukádat, a társadat, a gyerekedet…), készítsetek fotót a közös sétáról, és posztold kommentben a következő hashtagekkel: #napfényséta #wmnmagazin 
A nyereményeket élőben sorsoljuk a Facebookon március 14-én! Hajrá, nyomassátok a sétát – és a fotókat.