A görög mitológiában Tithónosz története meséli azt az érzést, ami ma is kísérti az emberiséget. A gyönyörű külsejű trójai királyfi, Tithónosz nemcsak a földi halandók, de még a hajnal istennőjének szívét is elrabolta, olyannyira, hogy Éósz gyermekeket szült neki. Az istennő annyira szerette a királyfit, hogy könyörögve kérte Zeuszt, tegye halhatatlanná a szerelmét, hogy soha ne kelljen búcsút vennie tőle. Kívánságát azonban nem fogalmazta meg elég körültekintően és az örök élet mellé elfelejtett örök fiatalságot is kérni. Az évszázadok során Éosz külseje változatlan maradt, Tithónosz azonban annyira megöregedett, hogy már megmozdulni sem bírt, és mindennap a halálában reménykedett. A férfi az évek múlásával egyre kisebb lett, míg végül szőlőszemméretűre zsugorodott, és tücsökké változott.

De miért halunk meg egyáltalán? – Sejtjeinkben a hiba

Halálunk napja nincs megírva a csillagokban vagy a sors könyvében, egyszerűen azért halunk meg, mert a testünk nem úgy fejlődött, hogy örökké fiatal maradjon. Öregkorunkban pedig a sejtjeink – amik addig folyamatosan megújultak – elhasználódott alkatrészekként kezdenek viselkedni, míg végül feladják a küzdelmet. Környezetünk folyamatosan láthatatlan támadásokkal bombáz bennünket életünk során, az így keletkezett molekuláris károk pedig végül odavezetnek, hogy a szervezetünkben lévő sejtek tömegesen pusztulni kezdenek, ez pedig egy-egy szerv leállásához is vezethet.

Senkiben nincs tehát számláló, ami visszafelé ketyeg, csak a szerveinket egy idő után már könnyebben megtámadják a különböző betegségek.

Az agyunk zsugorodni kezd, a gerincünk meghajlik, a szemünk gyengül, a hallásunk romlik, a csontjaink porózussá válnak, emlékezetünkben pedig egyre több lesz a homályos folt. Az öregedési folyamat lassítása tehát évtizedekkel, elméletben akár évszázadokkal megnövelhetné az élettartamot.

E logika alapján tehát minden életmentő műtét, kötelező védőoltás vagy gyógyszeres kezelés véget is vet azoknak a kritikáknak, miszerint a kutatások, amelyek a hosszú élet titkát keresik, ne felelnének meg valamilyen morális kritériumnak – hiszen ez előbb említett orvosi beavatkozások semmi másra nem irányulnak, csak hogy meghosszabbítsák a Földön töltött napjainkat.

Akár örökké is élhetünk, csak érjük meg a 110-et?

Royal Society Open Science című tudományos folyóirat szeptemberi száma egyik tanulmányának szerzői szerint a 110. születésnapunk után annyi esélyünk van megérni a következő gyertyafújást, mint annak, amikor feldobunk egy érmét, és leérkezésekor fejet vagy írást látunk – tehát

a halál kockázata bizonyos kor felett már nem növekszik, hanem stagnál. 

A cikk szerint – amelyhez 13 ország 105 év feletti lakosának adatait elemezték – az emberi élettartamnak nincs maximum limitje, és egy évszázadon belül 130 éves emberek is lesznek közöttünk. Ehhez azonban a társadalom és az orvostudomány további fejlődésére lesz szükség. 

 

A hosszú élet titka – na de hogyan juthatunk el a 110-ig?

A bölcsek kövét még senki nem találta meg ugyan, de egy Jeanne Louise Calment nevű francia nő bámulatosan hosszú ideig élt, méghozzá egészen sokáig kiváló egészségben. Az 1990-ben, 122 évesen elhunyt Calment rendszeresen edzett, például kerékpározott és vívott – de nem vitte túlzásba, csak annyit mozgott, amennyihez kedve volt. Bár kétlem, hogy ez vezetett csodálatra méltó életkorához, de egészen 117 éves koráig cigarettázott is, és a vörösbort is imádta. Saját bevallása szerint titka a rengeteg olívaolaj volt, amit nemcsak az ételeire öntött, de a bőrét is azzal ápolta, valamint a csokoládé, ezt szinte egyetlen nap sem hagyta ki. A táplálkozás lenne tehát az egyik kulcs?

Egy biztos, azok, akik nem esznek túl nagy adagokat és elkerülik az elhízást, nagyobb eséllyel próbálhatják meg megdönteni Calment rekordját.

Az előbb említett olívaolaj jótékony hatásában egyébként lehet valami igazság, ugyanis a mediterrán vidékeken – ahol egy fogás sem készül e nélkül a hozzávaló nélkül – gyakori, hogy valaki végigélheti egy évszázad történelmét. Szardínián például több demográfiai kutatást is végeztek, annyira gyakori volt a három számjegyű születésnap. Az itt végzett vizsgálatok szerint van még egy fontos faktor:

a társas interakciók legalább akkora szerepet játszanak az élettartam hosszában, mint a rendszeres testmozgás, a jó gének és az egészséges táplálkozás. 

A földközi-tengeri szigeten ugyanis az idősek is elképesztően pezsgő szociális életet élnek. A család egy pillanatig sem hagyja, hogy egyedül érezzék magukat, és persze azt sem, hogy abban a hitben éljenek, ők terhet jelentenek valakinek. A szardíniai öregurak nem hajlandók változtatni az addigi életükön, amíg csak nem muszáj, és mindent ugyanúgy folytatnak, mint fiatalon – például igyekeznek szemüveg nélkül olvasni. És amikor csak lehetőség van rá, összeülnek a barátaikkal, beszélgetnek, frissen tartják az elméjüket, kártyáznak, és persze rengeteget nevetnek.

Ja, és még valami: a siker. A magasabb beosztásban, jobb fizetésért dolgozók várható élettartama több évvel is meghaladja azokét, akik nem jutottak feljebb a ranglétrán.

A japán, amerikai és brit kutatások szerint egy Oscar-díjas színész négy évvel is többet élvezhet földi napjaiból, mint a válogatásokon reménykedő társaik. 

Egyszerű, nem?

Halhatatlan állatok

Az állatvilágban több faj is ki tudja játszani a halált: a legismertebb ilyen élőlény a Turritopsis dohrnii, vagyis a halhatatlan medúza, ami megfordítja az öregedési folyamatát. Ha a medúza beteg, vagy valamilyen sérülés éri, három nap leforgása alatt képes a sejtjeit megfiatalítani, ami után újra megöregszik, majd elölről kezdi az egészet. A homárokról ugyan nem tudjuk biztosan, hogy biológiailag halhatatlanok-e, ugyanis legtöbbször egy elegáns étterem konyháján éri őket a vég, de az biztos, hogy életük végéig képesek szaporodni és növekedni. A teknősök viszont évszázadokig, sőt korlátlan ideig is élhetnek, amennyiben nem támadja meg szervezetüket valamilyen betegség. Az eddigi legöregebb lassú páncélost, Adwaitát, Indiában jegyezték fel: 2006-ban, a 255. születésnapja után hunyt el, májelégtelenségben.

Valóban tovább élünk, mint elődeink?

A statisztikák szerint tovább élünk, mint az őseink: a középkorban még 35 év volt az átlagéletkor. Az orvostudomány fejlődésének hála ez a szám az 1960-as évekre 52-re kúszott fel, míg 2016-ra a nők átlagosan 83, a férfiak 79 éves korukig élnek. Az iménti számok első ránézésre megtévesztők lehetnek, de ne felejtsük el: átlagot mutatnak. Vagyis egyáltalán nem biztos, hogy az 1200-as években szinte minden ember elhunyt harmincöt éves korára, csakhogy a középkorra jellemző rossz higiéniai állapotok miatt olyan nagy volt a csecsemőhalandóság, hogy hiába érte meg valaki a 70. születésnapját, a statisztikákon ez nem sokat javított.


Garamvölgyi Flóra

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Westend61