1. Miért érzed úgy, hogy változtatnod kellene?

Nemrégiben láttam egy videót, amelyben a motivációs szakember a csirkeólban nevelkedett sasról beszélt. A sasról, aki csirkeként élte le az életét, pedig látta magasan szárnyalni a sasokat, de neki azt mondták, hogy ő csirke, és elhitte. Legyél sas, bontsd ki szárnyaidat és repülj! – szólt a konklúzió. A videó magyar feliratozójának missziójával abszolút egyetértek, és lenyűgöz az az energia, amellyel próbálja feltárni az élet titkait.

De elmerengtem a videó üzenetén. És egy picit továbbgondoltam. Jelenleg 7,6 milliárd él a Földön. Valóban mindenkinek sasnak kell lennie? Nem fér meg a baromfiudvarban másféle madár is? Szerintem kellenek a tyúkok is, szükség van a házilúdra és a pulykára, a kacsáról már nem is beszélve. Na, és a baromfiudvaron kívül is van élet: ott a gólya, a cinke, a galamb, a bagoly és még sorolhatnám. 

Jó-e, ha mindenki sas akar lenni? Bátorság mindenáron a sas életformájára vágyni… vagy hülyeség? És egyáltalán: a sok baromfi azért akar mostanában sas lenni, mert elemi vágya, vagy azért, mert az mondják neki, hogy sasnak lenni a legjobb?

Eltávolodva a madaras hasonlattól, azt látom, hogy manapság nem minden, életmódváltással kapcsolatos igény megalapozott. És abban sem vagyok biztos, hogy mindegyik belülről fakad. Ha valaki valóban azért akar változtatni az életén, mert nem érzi jól magát a bőrében, akkor az teljesen helyénvaló, de ha csak kampányszerűen fog neki, mert valamelyik Instagram-sztártól azt olvasta, hogy „feszegesd a határaidat”, akkor az az új életmód nem lesz tartósan megvalósítható és szerethető. Úgyhogy első lépésként azt kell megvizsgálnia annak, aki változtatni akar, hogy miért fogalmazódott meg benne ez az igény!

2. Reálisan határozd meg a céljaidat!

Ha már a madarakkal kezdtük, folytassuk is velük. Szerintem – ahogy az elején írtam – nem fér meg egymás mellett 7,6 milliárd sas. A cél az, hogy mindenki a maga műfajában fejlődjön. Szándékosan nem használom azt a kifejezést, hogy „legyen a legjobb”, mert nyilván a legjobb sem lehet mindenki. 

Vagyis: a tyúkok a tyúkok között bizonyítsanak, a libák a libák között és a sas vegye fel a versenyt a sasokkal. Nincs reménytelenebb harc annál, mint amikor egy kacsa keselyű akar lenni, hiszen a „kacsák” versenyében még lehet sikeres, elismert és elégedett bármelyik kacsa.

Mielőbb bárki azzal vádolna, hogy az elméletemmel nem hagyok mozgásteret a kisebb madaraknak és hogy „címkézek”, hadd meséljem el az én példámat. Hamarosan betöltöm a 45-öt, 23 éves korom óta pánikbeteg vagyok. A sportnak köszönhetően kiválóan kontrollálom a pánikbetegségemet, nincs semmi bajom, de tíz évig volt a nyugalmi pulzusom 100-110, ezért az állóképességi sportokban nagyon rossz vagyok. Futottam félmaratont, de nagyon lassan, megtanultam úszni, de azt is gyenge eredményekkel csinálom. Vágyhatok én a sas pozíciójára, szomorkodhatnék, hogy sosem lesz jobb félmaratoni időm, hogy sosem fogok maratont futni, hogy triatlonban is rossz vagyok, mert lassan úszom és gyengén kerékpározom, ehelyett örülök annak, hogy legalább tudom csinálni ezeket a sportágakat, az edzőteremben pedig az erősebbek közé tartozom.

Vagyis: nem vágyom másra, mint ami vagyok, viszont a saját kategóriámban törekszem a jobbra.

A célok meghatározása azért fontos, mert ha túl alacsonyra lövöd be őket, semmit sem fejlődsz, ha pedig túl magasra, akkor a sok kudarcélmény elveszi a kedvedet az egésztől, és hamar feladod, vagy akár olyan súlyos sérülést is összeszedhetsz, hogy hónapokra kiesel az edzésekből. A rövid távú célok a jók, ha tudsz öt kilométert futni, hajts rá egy hét kilométeres versenyre, ha már megy a hét, próbálkozz meg a tízzel, de ne akarj fél évvel a futókarriered megkezdése után maratont teljesíteni. 

Én tudom, hogy minden azonnal kell. De a sport elkezdése, az új étrend összerakása, az okosabb időbeosztás kialakítása vagy éppen a rossz szokások legyőzése nem mennek egyik napról a másikra. Olykor meg fogsz torpanni, vissza fogsz esni. Gyakran leszel majd motiválatlan, a sikered titka az, hogy azokban a pillanatokban, amikor akár el is hagyhatnád magad, te mégis folytatod – akkor is, amikor nagyon nincs kedved hozzá.

3. A szélsőség legtöbbször hülyeség, ezt ne feledd!

Az életmódváltás és az újévi fogadalom a legtöbb esetben magában foglalja a fogyás vágyát, vagyis az étkezés átalakítását. Nos, a legnagyobb szélsőségeket itt tapasztalom. Nem hiszek a szélsőséges diétákban, a fogyicsokikban, a fogyasztóteákban, a szénhidrátcsökkentett sütikben és pudingokban, a por alakú ebédekben, az édesítőszerekben, az ilyen-olyan lisztekben, az ismeretlen eredetű kemikáliákban és a pirula formájú vacsorákban, a szénhidrát kiiktatásában, a koplalásban.

A kiegyensúlyozott étkezésben hiszek, amely tartalmaz húst, halat, zöldséget, gyümölcsöt, köretként lassú felszívódású, összetett szénhidrátokat, zsírokat, olajos magvakat és sok vizet. Hiszek a fokozatosan beállított étrendben, a háromóránkénti étkezésben, a következetességben, az egyéni igényekben, abban, hogy mindenki számára van megoldás – és az nem a műkaja, ízfokozókkal, állományjavítókkal, színezékekkel, ügyes marketinggel meghintve.

4. Keress, kutass, mindenekelőtt a harmóniát!

Szeretem feszegetni a határaimat, ha nem így lenne, valószínűleg még a pánik rabja lennék. De úgy érzem, hogy a határok feszegetése akkor jó, ha nem öncélú. Ha hordoz magában mondanivalót. Ha szolgál valamit. A gyógyulást, a fejlődést, a példamutatást. Az esztelen erőfitogtatást nem szeretem. 

Az sem jó, ha valaki a változás eredményeként átesik a ló túloldalára. Ha valaki elkezd sportolni és tartósan meg is marad a mozgás világában, szinte garantált, hogy kicserélődik a baráti köre, hogy átalakul az életszemlélete, és az új céljai új erőforrásokat mozgósítanak benne. De eközben nem kell elhanyagolnia a régi barátokat, a családot, a munkát vagy az egyéb fontos, hasznos és építő teendőt. 

Aki hosszú évekig passzív életet élt, aztán átment aktívba, de közben elhanyagolja a szeretteit, az ugyanúgy menekül, mint előtte, csak más formában.

Ezért mondom azt, hogy az amatőr sportoló már ne eredményt hajszoljon, hanem harmóniát. Akár annak árán is, hogy szembe kell néznie élete fájdalmas igazságaival…

5. Alakítsd ki a saját utad!

Nem tudod úgy kinyitni a közösségi oldalakat, nem tudsz úgy bemenni egy könyvesboltba, hogy ne azt látnád: itt az egész világ osztja az észt (köztük én is…). Itt már mindenki életmód-tanácsadó, lifestylecoach, ilyen edző, olyan tréner, motivációs szakember, meg az isten tudja, mi. Amikor én elindultam a saját utamon több mint tíz éve, képtelen voltam elolvasni az önsegítő könyveket. Nem tudok mit kezdeni azokkal a mondatokkal, hogy „higgy magadban”, „fogadd el magad”, „légy bátor”, „feszegesd a határaidat”, „jobb vagy, mint hinnéd”… Egyetlen könyvben sem jutottam öt oldalnál tovább, hanem inkább elindultam arra, amerre én gondoltam. 

Ezt ajánlom neked is! Őszinte leszek: nem biztos, hogy jutsz valahova. A saját Facebook-oldalamon folytatott levelezéseimből arra a következtetésre jutottam, hogy tényleg nem mindenki sas. Sokan vannak, akik szellemileg lomhák, lélekben lusták, testben restek. Utálnak gondolkozni, kész megoldást akarnak, azonnal, lehetőleg minimális energiabefektetéssel. Az életmódváltás azonban nem ez a műfaj. Zsírt le tudsz pucolni doppingszerrel, izmot gyorsabban tudsz növeszteni koksszal, nagyobb ciciket és kerekebb popsikat tudsz csináltatni sebésszel, de ezek rombolnak, tönkretesznek. Ezek nem a te eredményeid. Ahhoz, hogy legyen lehetőséged értékelni a saját eredményeidet, hogy megtanulj értük dolgozni, hogy az egész lelkedet átjárja a siker okozta öröm, nos, ahhoz te kellesz. Te és az akaratod!

Ne mondd, hogy olyan neked nincs! Csak az a kérdés, hogy mennyire fontos a számodra a célod.

Ha nem eléggé, nem lesz akaratod.

Ha nagyon, akkor igenis lesz!

Akkor te sas vagy – és nem is ragadsz benne a csirkeólban, ebben biztos vagyok.

 

Tamás Rita

Olvasd el dr. Lukács Liza evészavarokra szakosodott pszichológussal készített korábbi interjúnkat, ő kicsit mást gondol az akaraterőről.