A valóságshow-k logikájával nyerte el második elnöki ciklusát Donald Trump

–

Trump az elnöki pálya előtt

Donald Trump számára nem volt szükséges megszerezni az USA elnöki székét ahhoz, hogy megosztó szereplőként tűnjön fel a közvéleményben, hiszen üzletemberként is hasonló jelenség volt az Egyesült Államokban. A The Trump Organization cég élén ismertté vált Trump vállalkozásának alapjait tulajdonképpen a német bevándorlóként érkező nagypapa fektette le, aki éttermek tulajdonosaként gyűjtött tőkét, majd korai halála után fia – Donald Trump apja – édesanyjával vitte tovább a családi vállalkozást. Fred Trump lakásokat, házakat épített és adott el, ebből nőtte ki magát cége, amely a fia, Donald kezében milliárdos vállalkozássá vált.

Donald Trump az NBC csatornán 2004-től több mint tíz éven át futó The Apprentice című tévéműsorával szerzett nagy ismertséget: itt fiatal vállalkozók számára adott feladatokat, akik közül minden héten távozott valaki, a győztes pedig lehetőséget kapott Trump cégénél. A tévés projekt azért fontos mérföldkő a leendő elnök politikai pályáját tekintve, mert ő az egyetlen amerikai elnök, aki előzetes – politikában megszerzett – pozíció nélkül vált vezetővé: ez pedig több mint valószínű, hogy a képernyős múltnak köszönhető.

Az első Trump-elnökség és az „ügyei”

Első elnöksége alatt is számos botrány fűződött a nevéhez, a nőkkel és a női jogokkal kapcsolatban sok szélsőséges megnyilvánulást hallhatott tőle a közvélemény, korlátozta egyes születésszabályozási és családtervezési programok támogatását, valamint az abortuszhoz való jogot. Mégis gyakran érvelnek mellette azzal, ha a nők jogainak korlátozása kerül szóba, hogy Trump első kormányzása idején csökkent a női munkanélküliség, és több női vezetőt is kineveztek kormányzati szerepkörökben.

Politikáját tekintve a bevándorlás szigorúbb ellenőrzését, valamint a külpolitikai elszigetelődést hangsúlyozta elsősorban. Kampányának fontos része volt, hogy azt hangoztatta: ha az elnöki székbe kerül, néhány nap alatt véget vet az orosz-ukrán háborúnak.

Donald Trump ellen több jogi eljárás zajlik: az ügyek pénzügyi és politikai visszaélésekhez is köthetők. Így például vádat emeltek ellene, mert megpróbálta befolyásolni a 2020-as választási eredményeket. Noha népszerűség tekintetében nem aratott osztatlan sikert Amerikában, mégis el tudta érni, hogy a kifejezetten őt kedvelők mellett a hozzá személyes szimpátiával nem kötődő republikánusok is bizalmat szavazzanak neki. De mégis hogyan?

Nem segítette a demokratákat a verseny nélkül előre lépő Kamala Harris jelöltsége 

Az előzetes jóslatok minden eddiginél szorosabb küzdelmet ígértek, ehhez képest mégsem kísérte akkora izgalom a szavazatszámlálást, mint azt várhattuk. Magyar idő szerint szerda délben már látható volt, ki nyeri az amerikai elnökválasztást: Donald Trump eddigre már az úgynevezett csatatér államok nagy hányadában győzelmet aratott. Mi lehet az oka a kevésbé kiélezett harcnak? 

„Összegezve azt mondhatjuk, Trump kampánya sokkal összeszedettebb, illetve fegyelmezettebb volt, mint a demokrata jelölté.

Az embereket igazán megérintő ügyekben jobban meg tudta szólítani a szavazókat: mind a gazdasági, mind a bevándorlókkal kapcsolatos kérdéseket tekintve.

Ebben természetesen az is közrejátszik, hogy Joe Biden népszerűsége százalékosan mérve az egyik legalacsonyabb volt az elnökök között az amerikai történelemben” – kezdi dr. Magyarics Tamás történész, volt nagykövet, az ELTE professor emeritusa. 

A kérdésre, hogy Trump győzelme teljesen saját érdem-e, vagy inkább a demokraták rosszul felépített kampánya, illetve a jelölt időközben változó személye hozott-e sikert a másik oldalnak, Magyarics Tamás így felel:

„Egyrészt Kamala Harris támogatottsága a párton belül sem volt egységes, másrészt, mivel Biden visszalépése viszonylag későn történt, nem került sor a párton belüli versenyre. A demokraták között Gavin Newsom, Kalifornia kormányzója, vagy J. B. Pritzker, Illinois állam vezetője például népszerűbb, tapasztaltabb politikusként támogatottabb jelölt lehetett volna” – magyarázza a szakember. 

A történész úgy véli, Kamala Harrisnek nemcsak azért volt nehéz jelöltként kampányolni, mert kevesebb kézzelfogható eredményt tudott felmutatni,

hanem amiatt is, mert hiába távolodott el Joe Biden politikájától, és beszélt újfajta kormányzásról, mivel alelnökként volt jelen előbbi rendszerben, az emberek nehezen hitték el, hogy nem az elődje által kijelölt irányokon halad tovább.

A szakember úgy véli, Harrist ezt követően nem fogjuk meghatározó politikai szerepben látni, hiszen nagy kudarcnak tekinthető, hogy Trump a demokrata párt több választói csoportját is maga mellé állította, köztük a spanyol anyanyelvűek jelentős részét.

„Harristől az sem értékelhető jó döntésnek, hogy Tim Waltzot választotta alelnökjelöltként: ezzel távolabb került azoktól a bizonytalan szavazóktól, akik inkább konzervatív gondolkodásúak. Fontos tudni, hogy Amerika lakosságának a többsége a mai napig inkább konzervatív érzelmű, ezért annak, aki győzelemre készül, nem lehet kikerülni ezt az irányt” – foglalta össze Magyarics Tamás. A szakember arra is felhívta a figyelmet: az USA történelmében eddig egyszer fordult elő – az 1800-as évek végén –, hogy egy elnök két nem egymást követő ciklusban vezethette az országot.

„Ezt a jelenség súlyos kritikaként értékelheti a Demokrata Párt, hiszen leköszönő elnökök és visszatérő jelöltek számára már nem jellemző, hogy bizalmat szavaznak az emberek”

– mondja Magyarics Tamás.

Fontosabb a karakter, mint a mutatók és a számok?

A legnagyobb figyelem mindig az úgynevezett csatatér államokat övezi, ahol nincs egyértelmű republikánus vagy demokrata többség, hanem szinte bárhová billenhet a mérleg nyelve. Krekó Péter politológus, pszichológus szintén abban látja Trump sikerének fő tényezőjét, hogy – a kutatások szerint is – az emberek számára legfontosabbnak vélt témákat vitte be a kampányába, mint a gazdaság vagy a bevándorlás kérdései.

„Amerikában központi téma volt a rossz gazdasági helyzet, amelyet a felmérések alapján a szavazók jóval aggasztóbbnak láttak, mint amit a valós adatok mutatnak. Ennek hátterében Biden nagyon negatívan megítélt elnöksége állt, amelynek idején egyébként nem produkáltak olyan eredményeket, amivel ne lehetett volna választásokat nyerni.

Azonban az elnöksége utolsó szakaszában Joe Biden egyszerűen nem volt inspiráló vezető az amerikaiak számára. Ez pedig arra a fontos jelenségre mutat rá, hogy a személyiség, a karakter olyan tényezők megítélésére is kihat, amelyek alakulásában valójában nincs is szerepe”

– hívja fel a figyelmet a szakember.

Krekó Péter maga is szorosabb küzdelmet várt, mindenesetre úgy véli, a csatatér államokban alapvetően meghatározó lehetett az a tény is, hogy a republikánus elnököket jobb gazdasági menedzsernek tartják.

A másik érdekesség, hogy bár a bevándorlók jogainak korlátozása mellett gyakran felszólal, Trump ettől a választói csoporttól is nagy támogatottságot tudhatott magáénak:

„Ennek is megvan a maga pszichológiája, sokszor azok a bevándorlók vagy bevándorlói leszármazottak, akik már sok ideje élnek Amerikában, támogatják a szigorítást, mert a saját státuszukat is biztosabbnak érzik általa” – fogalmaz Krekó Péter. Hozzáteszi: bár az előzetes végeredménnyel kapcsolatos mérések alulmérték Trump támogatottságát, tény: sokkal többen vallották magukat republikánusnak a 2024-es választások előtti időszakban, mint 2016-ban, amikor Trump első győzelmét aratta. 

Mi kerüljön be a történelemkönyvbe?

Vajon mennyiben befolyásolta az amerikai szavazókat Donald Trump sokat hangoztatott kijelentése, hogy amennyiben ő nyer, véget vet az orosz-ukrán háborúnak?

„Valószínűleg nyomott a latban, de nem ez volt a legmeghatározóbb az amerikai szavazók számára, bár a gazdasági aggodalom miatt ez is egy érv lehetett, hiszen ők Ukrajna legnagyobb fegyverszállítói. Trump ebben a kérdésben nem igazán mutathat hátraarcot, még akkor sem, ha időközben finomodna a véleménye” – fűzi hozzá Krekó Péter.

Az abortusz kérdésben viszont Krekó szerint nem feltétlenül számíthatunk szélsőséges intézkedésekre:

„A republikánusok között is sok az emancipált női szavazó, miközben a kutatások azt mutatták, maga az abortusz szabályozása sokkal kevésbé mozgatta meg az amerikai lakosságot, mint azt előre gondolták akár a kampány során is. Trump valószínűleg tagállami szintre viszi a hasonló szabályozást, és inkább ellavírozgat a kérdésben”

– mondja a szakember.

Krekó Péter szerint Trump visszatérése politikai szempontból azért is érdekes, mert a második elnökség már mindig kicsit arról szól, mivel szeretne az adott vezető bekerülni a történelemkönyvekbe. Emellett nincs már akkora nyomás rajta, hogy népszerű legyen, hiszen több ciklust nem vihet, így sokkal szabadabb kézzel kormányoz, nagyobb kockázatokat is vállal. 

A következő időszakban az új elnök valószínűleg sokkal nagyobb hangsúlyt helyez a felé való lojalitásra, amit nagy valószínűséggel meg is tehet, hiszen az eredmények szerint a szenátus is a republikánusoké.

Már nincs döntő jelentősége a sztárok hívó szavának

Az idei választások érdekes hatása lehet még, hogy mivel a második női jelölt veszít tíz éven belül, a demokraták nem valószínű, hogy a következő akár pár évtizedes időszakban női jelölt mellett teszik le a voksukat.

Noha a vereség nem feltétlenül köthető a női induló személyéhez, mégiscsak lehet olyan konklúziója, hogy ezzel jobb nem próbálkozni.

Továbbá meglepő az a tény is, hogy abban a kultúrában, ahol a legnagyobb jelentőséggel bír (vagyis a jelek szerint csak bírt), melyik celebritás ki mellett teszi le a szavazatát, már kevésbé hangsúlyos, hogy először kampányol a 82 éves Harrison Ford, vagy kire voksol a hatalmas fiatal szavazói tömegeket megmozgató Taylor Swift.

„Valójában ez a tény már nem meglepetés, hiszen 2016-ban is bebizonyosodott, hogy hiába állt ki fél Hollywood Hillary Clinton mellett, az nem hozott fordulatot a szavazást tekintve.

A mai populista korszak fontos felismerésre, hogy sem az intellektuális elitnek, sem a popelitnek nincs akkora befolyása a politikában, mint korábban. Az emberek úgy vélik: nekik ne mondja meg más, hogyan döntsenek.

Erre érzett rá Donald Trump, amikor nem hírességek műsorában kampányolt, hanem youtuberekkel és influenszerekkel beszélgetett. Ő nemcsak a hírnevet profitálta a másfél évtizedig futó tévéshow-jából, hanem tulajdonképpen a valóságshow logikáját hozta be a politikába” – foglalja össze Krekó Péter.

Széles-Horváth Anna