Nem pusztán csont, izom és bőr – Egy pécsi kiállítás hív, hogy együtt gondolkodjunk a testünkről
Támogatott tartalom

Karok, lábak, fej, nyak, köröm, haj, szőr – a testünk látható, tapintható alkotóelemei. Ezek a fizikai határaink, amiket fontos védeni. De ha jobban belegondolunk, a test sokkal több ennél. A testünkön keresztül élhetjük meg az identitásunkat, díszíthetjük ékszerekkel, tetoválásokkal, a bőrünkön viselhetjük a múltunkat – vagy akár egy politikai üzenetet. A mozdulataink, a járásunk, gesztusaink, táncunk egy saját nyelvet hoznak létre. A test lehetőségekkel van tele, néha talán túl sokkal is, miközben elvárásokból sincs hiány. A testhez való viszony, és az, ahogyan erről gondolkodunk, mindig aktuális téma marad. Épp ezt járja körül az idei pécsi LOKART Kortárs Képzőművészeti Biennálé is, „Az én testem, az én váram” mottóval. Kaiser Orsolya programajánlója.
–
„Az én testem, az én döntésem” – vagy ahogy sokan ismerik: „My body, my choice”. Ez a mondat az elmúlt években szinte mindenhol feltűnt: közösségi médiában, videókban, tüntetéseken, transzparenseken, kampányokon, pólókon, kitűzőkön – sőt, néha magukra a testekre írva is.
A Telex egyik tavalyi cikke szerint a mottó eredete egészen 1969-ig nyúlik vissza, és nőjogi aktivistákhoz, feminista mozgalmakhoz kapcsolódik. Eredetileg az abortuszhoz való jogért való kiállás jelmondata volt, de mára sokkal többről szól: az önrendelkezésről, testi autonómiáról, az identitás szabad megéléséről.
A „My body, my choice” nemcsak egy szlogen, hanem egy alapvető emberi jog kimondása. A jog, hogy eldönthesd, hogyan nézzen ki a tested, miben érzed jól magad, mivel fejezed ki magad, hogy kinek van joga hozzád érni – és kinek nincs.
Ez a szabadság nem extra. Nem kiváltság. Ez az alap. Az, hogy jól érezhesd magad a saját bőrödben, és az, hogy senki, sem politikus, sem főnök, sem szomszéd, rokon vagy influenszer ne mondja meg, mit tehetsz a testeddel.
És pláne ne mondja meg, hogy milyen alkatnak, méretnek vagy trendnek kellene megfelelned ahhoz, hogy szerethesd magad. A tested a tiéd, te döntesz róla. Lehet vászon, egy új élet bölcsője vagy sportkarrier alapja – és ez mind teljesen rendben van.
Épp ezért különösen fontos és időszerű, hogy a LOKART Kortárs Képzőművészeti Biennálé idén erről szól: a test feletti autonómiáról, a szabadságról, az önrendelkezés jogáról.
Mert arról, hogy mit jelent a testünkhöz való jog, ma talán még többet kell beszélni, mint valaha – nőknek, férfiaknak, gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt. És ha kell, nemcsak beszélni róla, hanem kiállni érte. Együtt. Hangosan.
A magyar alkotók mellett külföldi művészek munkái is helyet kapnak
A LOKART Kortárs Képzőművészeti Biennálé története 2021-ig nyúlik vissza. Egy olyan időszakhoz, amikor még épp csak kezdtünk kilábalni a pandémiából. A bezártság, a korlátozások, a bizonytalanság mindannyiunkat megviselt – nemcsak lelkileg, de testileg is. A koronavírus-járvány nemcsak az elménket fosztotta meg az új élményektől, a szabadságtól, hanem a testünket is: nem mehettünk ki csak úgy sétálni, nem érintkezhettünk, nem élhettük meg szabadon a fizikai létünket.
Ebben az átmeneti, még mindig kissé szorongó időszakban indult el az első LOKART a „mozgás” témájával – és még csak két belvárosi helyszínen. Aztán telt az idő, és a fesztivál szépen lassan kinőtte magát. 2023-ban már nyolc különböző helyszínen zajlottak a kiállítások, és nemcsak pécsi vagy budapesti, hanem lyoni és eszéki művészek munkái is helyet kaptak. A hívószó akkor az „illúzió” volt.
Idén
a fókusz a testre került, de nemcsak biológiai értelemben. A 2025-ös LOKART témája a test mint identitás, kifejezés, társadalmi konstrukció.
„Az én testem, az én váram” mottó arra hívja fel a figyelmet, hogy a testünkkel kifejezhetünk személyiséget, társadalmi szerepet vagy akár politikai állásfoglalást is.
„A testkultúra, a testfétis, az anti-aging kétségbeesett mozgalma az öregedés ellen, a plasztikai műtétek, amelyek képesek az én önmagával szemben támasztott elvárásaihoz vagy pszichés önképéhez szabni a testet, jól reprezentálják az én és a test közötti feszültségeket” – fogalmazzák meg a szervezők.
Több mint 60 kiállító 6 helyszínen
A kiállításokon több mint 60 alkotó mutatkozik be, akik mind más-más szempontból közelítik meg a test témáját. A látogatók olyan témakörökkel találkozhatnak, mint: a test mint anyag, test és identitás, test és idő, ösztönös, esendő test, testnélküli test és pszeudoformák, szakralitás és test, a test szimbolikus vagy absztrakt formái, valamint különféle önarcképek is.
A kiállítások szeptember 21-ig látogathatók, a képzőművészeti program fő helyszínei pedig:
-
m21 Galéria a Zsolnay Kulturális Negyedben,
-
Pécsi Galéria,
-
Nick Galéria,
-
Ancora Contemporary Gallery,
-
valamint a Janus Pannonius Múzeum együttműködésével: JPM Patikamúzeum és JPM Schaár Erzsébet: Utca.
A LOKART 3.0 szervezői Pécs város Önkormányzata és Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. Vizuális Művészeti Centruma. A 2025-ös biennálé kiállítási koncepcióját Fekete Valéria művészeti vezető és Százados László kurátor közösen dolgozták ki. A biennálé vendégkurátora Fenyvesi Áron művészettörténész.
A képek forrása: Lokart 3.0 Képzőművészeti Biennálé