–

1. Túl szigorú diéta

„Egyen kevesebbet, attól majd lefogy. A haláltáborokban sem voltak kövér emberek. Nem kéne annyit zabálni.” Az éles nyelvű, mindentudó kollégák mellett sajnos még ma is gyakran hallhatunk ilyen mondatokat akár egészségügyi szakemberektől is. Természetesen az is lehet az egyik oka, ha a napi kalóriabevitelünk tartósan túllépi a tényleges energiaszükségletünket: ez majdnem biztosan súlygyarapodáshoz fog vezetni előbb vagy utóbb. Ugyanakkor távol áll az igazságtól az, hogy a kövér emberek folyamatosan túl sokat esznek. Zentai Andrea dietetikus elsősorban fogyni vágyó inzulinrezisztensekkel és sportolókkal foglalkozik. „Nagyon gyakran találkozom olyan páciensekkel, akik kemény edzéseket végeznek, de nem esznek este hat után, és reggelizni sem tudnak. Vagyis a napjuk fele tápanyag-utánpótlás nélkül telik, mégsem fogynak, és a testzsírszázalékuk sem csökken” – mesél a tapasztalatairól. A drasztikus diéták, az alapanyagcsere alatti étkezés (a 600-1000 kalóriás étrendek biztosan ilyenek minden felnőtt ember esetében), az egy-egy tápanyag-csoportot kizáró, vagy minimálisra csökkentő (például low carb) fogyókúrák, a rossz minőségű, például túl sok feldolgozott élelmiszeripari terméket tartalmazó étrendek egyaránt vezethetnek hiányállapotok kialakulásához, valamint az anyagcsere lassulásához, és ezen keresztül a zsírraktárak gyarapodásához. Az élettani folyamatokat nem lehet figyelmen kívül hagyni, a testünk – sajnos vagy hál' istennek – hihetetlen dolgokat kibír, és arra van beprogramozva, hogy túléljen, ezért ha mi túlzottan keveset eszünk, akkor ő lelassul” – hangsúlyozza a dietetikus. Arról nem beszélve, hogy a drasztikus diéták nem tarthatóak, így ezek – fizikai és/vagy pszichés okok miatt – óhatatlanul túlevésbe fognak előbb vagy utóbb átcsapni.

2. Túl sok edzés

Mondanom sem kell, ahogy a tartósan magas kalóriabevitel, úgy a fizikai aktivitás hiánya is egyértelműen súlygyarapodáshoz vezethet. De azt már kevesebben tudják, hogy a túl sok edzés – ha az az aktuális állapothoz nem illeszkedik – szintén vezethet hízáshoz. A túlzott intenzitás, legyen az heti hat-hét edzés – vagy nagyon magas pulzusszámmal végrehajtott tréningek – olyan stresszt jelenthetnek egy arra fel nem készült szervezet számára, amelyek már rövid távon is tartalékolásra kényszerítik a szervezetet. Volt olyan inzulinrezisztens vendégem, akinek mielőtt hozzám került, heti négy, átlagosan 180-as pulzussal végrehajtott kőkemény erőnléti edzés ellenére (vagy épp azért) indult jelentős gyarapodásnak a zsírtömege. A közös pulzuskontrollos, a korábbihoz képest kifejezetten alacsony intenzitású személyi edzések hatására viszont tíz kilót fogyott tíz hét alatt. A kemény edzések hatására előfordulhat, hogy nő az izomtömeg, ám a zsírréteg nem indul fogyásnak, sőt, akár még gyarapodhat is. Ahogy az is megtörténhet, hogy a túl intenzív edzés (és a nem megfelelő étkezés) eredményeként valójában az izmaidból veszítettél. A mérleg ugyan kevesebbet mutathat, de a probléma nagyobb lehet, mint volt: az izomtömeg csökkenésével ugyanis az alapanyagcsere is belassul.

3. Stressz

A fentiekben már elmondtam, miért kapcsolja be az étkezési megszorításokból és a túl erős edzésekből fakadó stressz a zsírraktározást. De az általános magas stressz-szint is ugyanide vezet. Attól függetlenül, hogy a személy mennyire éli meg stresszként – ide sorolhatók a munka, a családi, vagy párkapcsolati problémák, de akár az is, ha valaki amazoni szerepet akar betölteni, miközben valójában nem biztos, hogy a teste-lelke is ezt szeretné. Egy állandó készenlétben tartott szervezetet úgy kell elképzelni, mint egy sarokba szorított állatot. Ilyen „üss vagy fuss” helyzetben a szervezet a stresszhormonnak is nevezett kortizol emelkedésével válaszol. A magas kortizolszint már önmagában is fokozott szénhidrátéhséget válthat ki, és a túlélést biztosító zsírraktározásra utasítja a szervezetet.

4. Érzelmi okok, korábbi bántalmazás

Még mindig fájdalmasan keveset beszélünk a fogyás-hízás hátterében meghúzódó érzelmi okokról. Lukács Liza evési zavarokra specializálódott pszichológus korábbi – WMN-nek adott – interjújában arról is beszélt, hogy az elhízást – egészen a közelmúltig – a szakma kizárólag belgyógyászati problémaként kezelte. Vagyis, ha egy túlsúlyos bekerült az egészségügybe, akkor ott nagyon keveset, vagy semmit nem foglalkoztak azzal, hogy milyen pszichés okai lehetnek az elhízásának. Pedig a túlevéses zavar vagy falászavar néven leírt állapot hátterében múltbéli vagy jelenlegi pszichés okok állnak. Ezek a pszichés okok zavart evési viselkedéshez vezetnek, az evés pedig biológiai szükségletből stresszoldóvá válik. Ilyen esetben hiába vágunk bele újra és újra fogyókúrákba, nagyon hamar elbukunk, hiszen a túlevéses zavarral magával, és az azt kiváltó pszichés okkal nem foglalkoztunk.

5. Rossz alvás

Szintén foglalkoztunk már korábban a pihenés jelentőségével a fogyás szempontjából. Ebben a cikkben beszámoltunk egy holland kutatásról, amely szerint nemcsak a tartós alváshiány boríthatja fel a testünk működését, hanem már egyetlen, kevés alvással töltött éjszaka is gátolja a szervezetet abban, hogy felhasználja az inzulint a vérben lévő cukor lebontására. Mit jelent ez a gyakorlatban? Ha az inzulinérzékenység romlik, a hasnyálmirigy inzulin-többlettermeléssel reagál, hiszen a sejtek éhezéséből az agy azt a téves következtetést vonja le, hogy a vérben nem áll rendelkezésre kellő mennyiségű inzulin a cukor elszállítására. Rövid távon ez zsírraktározáshoz vezet, hosszú távon a túltermelésre kényszerített hasnyálmirigy kimerüléséhez, vagyis cukorbetegséghez, következményes állapotként számos szív- és érrendszeri, vagy akár daganatos betegséghez.

6. Betegségek

Ezek után nem is meglepő, hogy nemcsak a finomított szénhidrátokban gazdag és mozgásban szegény életmód, hanem a stressz és az alváshiány is vezethet inzulinrezisztenciához (IR), amely mára „népbetegséggé” vált. Az IR a felnőtt lakosság felét érinti óvatos becslések szerint, de nagyon sokan nem tudnak róla. Az IR kezdeti állapotában gyakori az állandósult magas inzulinszint, amely zsírraktározásra készteti a szervezetet. Sokaknál ez, vagyis a hirtelen hízás, fogyási nehézségek az első tünet. Indokolatlan hízáshoz vezethet a rendkívül gyakran előforduló pajzsmirigy-alulműködés, vagy a jóval ritkább Cushing-kór.

A hízás-fogyás témaköre – bár egy bizonyos szintig matematikai és biológiai képletekkel is leírható – korántsem egyszerű, és nem léteznek rá egyetemesen érvényes csodamódszerek. Ha sok kudarcon vagy túl, és végre tartós eredményt szeretnél elérni, érdemes valódi szakembereket felkeresni: endokrinológus szakorvos, dietetikus, szakpszichológus, a különböző anyagcsere- és hormonális zavarokban is jártas edző is segítségedre lehet ebben a folyamatban.

Prónay-Zakar Gina

PCOS- és IR-specialista edző, életmód-tanácsadó

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Yuriy Maksymiv