–

A láthatatlan pillér

Életmódváltó programunkban a négy fő pillér: a személyre szabott, pulzuskontrollált edzések, az egyéni diétás tanácsadás, az orvosi háttér és a lelki munka. Ezek mellett – pontosabban alatt – létezik azonban egy láthatatlan ötödik pillér. Erre van a legkevesebb ráhatásom egy-egy vendég esetében, ezért igyekszem jó sokat szajkózni:

ha fogyni akartok, pihenjetek!

Egyre több embernél diagnosztizálnak inzulinrezisztenciát, cukorbetegséget. Ezek kialakulásában jelentős szerepet játszik a helytelen, finomított szénhidrátokban gazdag étrend és a mozgásszegény életmód. Ám legalább ennyire fontos lehet ebben, és a már kialakult állapot romlásában a stressz és a kevés alvás.

Nem megyek messzire: magam is inzulinrezisztens vagyok, ám a rendszeres sporttal és diétával az esetek többségében tünetmentes tudok maradni. Azonban drámai eredményeket produkálok akkor, amikor túlhajtom magam a munkában, és az éjszakánként is pörgő agyamat sem tudom megnyugtatni. Ilyenkor szinte automatikus a hízás. De hogyan vezethet hízáshoz a pihenés hiánya?

Pihenj, ha jót akarsz magadnak!

Egy holland kutatás szerint például egyetlen, kevés alvással töltött éjszaka is gátolja a szervezetet abban, hogy felhasználja az inzulint a vérben lévő cukor lebontására. Az már korábban is ismert volt, hogy a folyamatos alvásdeficit következtében felborul a cukoranyagcsere, ám a kutatás szerint egyetlen rossz éjszaka, amikor csak négy órát aludtak a résztvevők, 18-25 százalékkal csökkentette az inzulinérzékenységet, vagyis azt a képességet, hogy a cukorral táplálkozó sejtek inzulinreceptorai „észrevegyék” a táplálék megérkezését, és beengedjék a sejtekbe a tápanyagot. Hasonló eredményre jutottak azok az amerikai kutatók is, akik alanyai a hétköznapi zaklatott alvásaikat a hétvégi túlalvásokkal próbálták kompenzálni. Ez sajnos nem jó megoldás.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Ha az inzulinérzékenység romlik, a hasnyálmirigy inzulin-többlettermeléssel reagál, hiszen a sejtek éhezéséből az agy azt a téves következtetést vonja le, hogy a vérben nem áll rendelkezésre kellő mennyiségű inzulin a cukor elszállítására. Rövidtávon ez zsírraktározáshoz vezet, hosszú távon a túltermelésre kényszerített hasnyálmirigy kimerüléséhez, vagyis cukorbetegséghez, következményes állapotként számos szív- és érrendszeri, vagy akár daganatos betegséghez.

Hogy ismét visszatérjek a saját példámra: egy csúnyán túlhajtott időszak után – orvosi utasításra – egy egyhetes, szinte teljesen passzív szabadságra mentem. Nem sportoltam, naponta elmentem sétálni, rengeteget aludtam, és persze tartottam a szokásos étrendemet. Egyetlen hét alatt hat centi ment le a derekamból pusztán a pihenéstől. Azért ez nem rossz, ugye? És egyben persze ijesztően tanulságos is.

 Milyen a jó pihenés?

A pihenés a mi értelmezésünkben nemcsak a megfelelő mennyiségű és minőségű alvást jelenti, hanem az edzések közötti regenerációs időt is. Sokszor veszem észre a lányokon és magamon is: annyira elragad az edzés iránti szenvedély, hogy „nem tudunk lejönni róla”. Ha tartósan nem iktatunk be aktív pihenőnapokat hetente egy-két alkalommal  – vagyis olyan napokról beszélek, amikor a hobbisportolónak nincs edzése, „csak” sétál, kirándul – egy idő után kimerül a szervezet. Ilyenkor megbetegedhetünk, nő a sérülés veszélye, stb...

Az állandó túlhajszoltság a kortizol, vagyis a stresszhormonszint növekedésével járhat, ami megint csak zsírraktározáshoz vezethet.

Tehát széthajtjuk magunkat, és még eredményt sem érünk el, sőt. Ha kényszerpihenő helyett mi magunk tervezzük be tudatosan a regeneráló napokat, sokkal gyorsabb és látványosabb lehet a fejlődésünk. Legyen az tónusosabbá váló izomzat, vagy karcsúsodó derék.

 

Prónay-Zakar Gina

életmód-tanácsadó, személyi edző

a Libertad Stúdió tulajdonosa

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Kletr