75 éves korában elhunyt Leslie Ray Charping, két gyerek apja. A szokásos gyászjelentés helyett azonban valami egész más került ki a temetkezési vállalat honlapjára – annyira más, hogy az oldal többször összeomlott a nagy látogatottság miatt. A gyerekek a szövegben apjukat, Leslie Ray Charpingot pocskondiázzák, teljesen hiányzik belőlük a tisztelet, a bánat, az együttérzés. Olyannyira, hogy a kívülállókat is magukra haragították: az emberek nem értették, hogy lehet így beszélni valakiről, aki már meghalt. Nos, én értem. Van az úgy, hogy valakinek tényleg az az egyetlen jó cselekedete az életben, hogy meghal. Íme, az én apám őszinte, sallangmentes gyászjelentése:

Repeső szívvel tudatjuk mindenkivel, hogy F. Z. élete ötvenedik évében végre valahára elhunyt. Kitartó egy fickó volt, végigcsinált két hosszú házasságot, terrorizált jó néhány embert, köztük gyerekeket, meglopott cégeket és magánszemélyeket. Mivel egyetlen sejtjével valamit mégis hozzátett az életemhez, meg van egy öcsém is, ezért úgy számolom, hogy halála már harminc évvel ezelőtt szükségessé vált. Nélküle nem készültek volna rólam olyan csecsemőkori képek, amiken ő meztelen. Mire mentem volna a folyamatos kemény verés és szidalmazás nélkül? Értelmetlen szabályokat kaptunk reggelire, zsarnokságot, elnyomást, földhöz csapott kiskutyákat és lelki megnyomorítást vacsorára. Pénzt vagy ruhát, esetleg ételt viszont nem. Szemétdombot csinált az anyám által örökölt házból, és nem vitt magával mást a másvilágra, csak egy gusztustalan, gonosz lelket, no és az ártatlanságomat. F. Z. ugyanis egy mocskos pedofil volt. A szürke öltönyös, aktatáskás, pocakos üzletember álcája mögött egy rohadék lapult. Mindent elkövetett, amit egy család ellen el lehet, így most mély örömmel tudatjuk, hogy végre vége. Kapunk levegőt! Lerázhatjuk magunkról az emlékét is! Hálás köszönet annak a szerencsétlennek, aki a kanyarban szabálytalanul előzött! Isten áldja azt az ötféle, élettel összeegyeztethetetlen sérülést, amit az apámban okozott! Sajnálattal értesítjük a gyászoló helyieket arról is, hogy a testet nem hamvasztották el, bár – ha van igazság, azóta is ég. Házunkban háromnapos ünnepet rendezünk az örömhírre, akinek kedve van, jöjjön, folyni fog a bor, áradni a zene, a tánc, együnk-igyunk arra, hogy egy mocsokkal kevesebb él ezen a bolygón! Így legalább kaptunk egy esélyt arra, hogy kilábaljunk a traumákból, és normális életünk legyen. Anyagi támogatást örömmel fogadunk, mert egy nagy halom adósságon és egy félkész házon kívül semmi sem maradt utána. Az aktatáskáját hazahozták, az is komolyan megsérült, de közel sem annyira, mint mi. Ne sajnáljatok a halála miatt, segítsetek inkább az élete miatt: kedvességgel, megértéssel, bátorítsatok, szeressetek minket, mert nagyon ránk fér.

Senkit nem tesz szentté a halál. Sajnálta valaki Hitlert? Attól, hogy halott, a rossz ember csak rossz halott lesz, nem angyal. Nem érdemel sem tiszteletet, sem szánalmat, még a koporsóért is kár, kivágtak miatta egy fát. Aki nem érti ezt a haragot, örüljön neki, és legyen hálás a szüleiért. 

Zsófi