1. #womanpower

Bár azt mindig is tudtam, hogy nem vagyok egy elveszett teremtés, azért most, hogy hosszú-hosszú idő után egyedül találtam magam a két gyerekemmel, örömmel konstatáltam, milyen klasszul sikerült felnőnöm a feladathoz az elmúlt két évtized során. Hogy abból a kelekótya huszonéves fruskából sikerült egy egész használható, autonóm személyiséggel rendelkező felnőtt nőt kinevelni magamból. Hogy a nehézségek ellenére tulajdonképpen zökkenő- és problémamentesen el tudom pörgetni a háztartás-kutya-kamaszgyerek-miegymás feladatköreit. És annak is örülök, hogy hamar fel tudtam állni, nem ültem sokáig a szakadék szélén a mélybe bámulva. Most már tudom, hogy ezentúl mindig, minden körülmények között számíthatok magamra, jóban, rosszban, boldogságban, nehézségben. És ez irtó klassz érzés.

2. Erős hálóm

De mindez egy fabatkát sem érne, és nem is sikerült volna, ha nincs ott az a tengernyi ember, akik azonnal és kérdés nélkül felsorakoztak mögöttem. Voltak, akikről alapból is tudtam, hogy számíthatok rájuk. Például az ősrégi barátnőm, akivel praktikusan minden reggel fél órát dumáltam telefonon kutyasétáltatás közben... vagy a húgom, aki munkából hazafelé rendszeresen rám csörgött, hogy megtudja, jól vagyok-e. Meg az anyukám és a nagymamám, akik nem tolakodóan, de érezhetően ott álltak mögöttem, ugrásra készen. És rajtuk kívül is egy csomó haver, ismerős, kolléga, akik – ha csak egy megértő pillantással is, de – folyamatosan biztosítottak a lehetőségről, hogy ha kell egy váll, rájuk feltétlenül számíthatok. Mindezért pedig roppant hálás vagyok. De mielőtt totál átmennénk egy gejl Oscar-gálás díjátadóba, elmondom, arra is ráébredtem, hogy... 

3. ...egyedül is létezem

Az egyedülálló férfival szemben egy szingli nő leginkább gyanús. Kislány korunktól kezdve azt halljuk, hogy egy nő a férfival való kapcsolatától lesz definiálható, a „né” kiegészítővel kap látható kontúrokat, értékes társadalmi szerepet, a férje és a családja szolgálatában nyer igazi értelmet az élete. A főhősnő egyetlen ambíciója is csak az lehet, hogy férjhez menjen. De ez úgy baromság, ahogy van. Annak ellenére, hogy szerettem feleség lenni, klassz megtapasztalni, hogy egyedüli nőként, sőt szingli anyaként is pompásan érzem magam. Hogy nem kell a családi állapot szerint meghatározni magam. És őszintén: olykor igenis felszabadító egyedülállónak lenni.

4. Sok okos ember

Ha egy házasság tönkremegy, hirtelen nagyon sokan lesznek, akik pontosan tudják, miért is történt mindez, és kinek a hibája. És persze nem is rejtik véka alá a véleményüket. De tudod, mi az érdekes? Hogy ha egy nőt elhagy a férje, akkor az sokak szerint azért van, mert a csaj nem volt elég figyelmes, szeretetteljes, házias, karrierista, igényes, ambiciózus, óvatos, merész, fiatal, öreg, tapasztalt, csendes, cserfes, vékony, formás, sportos, otthonülő vagy szabad lélek... és nyilván nem tett meg minden tőle telhetőt, úgyhogy magára vessen. (Ha pedig egy nő hagyja el a családját, akkor természetesen egy önző kurva.)

Persze mindegy is, mindenki épp azt gondolja, ami jólesik neki. És én tényleg, őszintén kívánom minden kétkedő, hibáztató véleményvezérnek, hogy nyugodtan őrizze meg a szemellenzőjét egy életen át. Soha ne kelljen arra ocsúdnia, hogy hirtelen ott találja magát annak a nőnek a cipőjében, akiről mindaddig olyan karakán véleményt formált, akár ismeretlenül is.

Béke. Szeretet. Csókok,

Fiala Borcsa

Kép: iStock by Getty Images