Z. Kocsis Blanka annak járt utána, milyen terhei vannak az egyedülálló szülőségnek, hogyan tekint a társadalom a gyereküket egyedül nevelőkre, illetve honnan kaphatnak segítséget.
„Nő vagyok, aki szeretné megélni a döntéseit anélkül, hogy stigmatizálva lenne vagy szociális normákba szorítanák. Jó lenne elérni, hogy a gyermektelenség tudatos döntés legyen ma Magyarországon, és ne a megfelelő információ hiányán múljon.” Történet egy nőről, aki úgy döntött, nem vár tovább az igazira azért, hogy gyereke lehessen.
Ki fizetett már többet csak azért, mert egyedül ment valahova? Na, pontosan ezt takarja a szingliadó!
Veled is előfordult már olyan, hogy a legképtelenebb módon és pillanatban fordult egyet az életed? Ha igen, írd meg kommentben!
Régi „módszer” úgy tartani meg egy férfit, hogy a nő „véletlenül” teherbe esik tőle. De lehet-e erre alapozni egy kapcsolatot, illetve milyen hatással lesz rá később?
Az élet még a legrakoncátlanabbakat is képes ránevelni a tudatosságra – anyagi téren is.
„Ha most valaki megkérdezné, hogy ha tudtam volna, ez lesz ebből az egészből, akkor is belevágtam volna-e a gyerekvállalásba…? Akkor – őszintén szólva – a válaszom ez lenne: nem.”
„És a szoros együttlétből hirtelen, egy hónapra, egyedülálló nő lettem. Anyuka, akinek mintha hiányozna az egyik karja.”
Vajon jó ötlet-e „véletlenül” teherbe esni valakitől, aki nem akart gyereket?
Ha egy kisgyereknek két szülője van, a hivatalok hajlamosak elfeledkezni az apukáról. Ha viszont tényleg nincs apuka, akkor egyfolytában őt keresik. Vendégszerzőnk várandósan maradt egyedül, így bőven van tapasztalata arról, hogyan is viszonyul a társadalom az egyedülálló szülőkhöz. SPOILER: Nem jól.