Látássérült nők segítik a mellrák korai felismerését

–

Felfedező kezek segítenek ott, ahol a szükséges felszerelés nem elérhető

A Discovering Hands projektet 2007-ben, Németországban hívta életre dr. Frank Hoffman nőgyógyász. „Megdöbbentett azoknak a korai stádiumban lévő mellrákos eseteknek a száma, amelyeket világszerte nem ismernek fel időben. Arra gondoltam, javíthatnánk az emlővizsgálatok eredményén, ha az orvosokat segítő személyzet kifejezetten erre kiképzett emberekből állna” – mondja. Úgy döntött, hogy a vakok képzésére összpontosít – tanulmányok ugyanis kimutatták, hogy a látássérült emberek sok esetben fokozott tapintásérzékeléssel rendelkeznek.

A képzés kilenc hónapig tart: egy hat hónapos tanfolyamból és egy három hónapos szakmai gyakorlatból áll, amely során látó oktatók tanítják a női test, különösen a mell anatómiájára a látássérült segítőket. A képzéseken szilikonmellekkel ellátott plasztikus modelleken gyakorolnak.

„Az egyik első dolog, amit megtanultunk, az volt, hogyan kell feltérképezni a mellet” – meséli a 31 éves Meenakshi Gupta, aki születése óta vak. Bőrbarát szalaggal négy zónára osztják fel az egyes melleket, majd az ujjbegyekkel óvatosan, különböző nyomásokat alkalmazva alaposan megvizsgálják annak minden centiméterét. A folyamat a két mell esetében akár egy órát is igénybe vehet. Ha a vizsgálók csomót találnak, a mell ilyen módon történő feltérképezése segít az orvosnak, hogy gyorsan és pontosan megtalálja azt a további vizsgálathoz.

„Feljegyezzük a csomó helyét, mélységét, méretét és alakját. Feladataink azonban a vizsgálattal véget érnek, nem vagyunk felhatalmazva arra, hogy megmondjuk, rákos lehet-e, vagy sem”

– mondja Gupta, aki ma már naponta öt–nyolc pácienssel foglalkozik.

A programot végül 2017-ben vezették be Indiában, és mára már az ország összes nagyobb kórházában hozzáférhető – ami kritikus fontosságú, tekintve, hogy a mammográfia elvégzéséhez szükséges berendezés sok intézményben nem elérhető.

A korai felismerés kritikus lehet a rák esetében

A németországi Erlangeni Egyetemi Kórház szülészeti és nőgyógyászati osztálya által 2023-ban több mint száz beteg bevonásával végzett kísérleti vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a látássérült segítők által végzett klinikai mellvizsgálat ugyanolyan pontosan azonosítja a potenciálisan rákos daganatokat, mint az erre kiképzett orvosok.

„Mivel sok esetben a rák kizárásához további vizsgálatokra van szükség, minél korábban észrevesszük a csomót, annál több időnk van, annál jobb – mondja dr. D Pooja D. nőgyógyász, az APAR Health egészségügyi szervezet vezérigazgatója. –

A vizsgálók munkája nagy segítség, különösen egy alacsony technológiai színvonalú környezetben, ahol nem mindenki férhet hozzá a mammográfiához. Az orvosokra rótt terhet is enyhíti, akik kapacitáshiánnyal küzdenek.”

A program indiai meghonosításában két nő játszott meghatározó szerepet

Az egyikük Shalini Khanna Sodhi, a Vakok Országos Szövetségének alapító igazgatója. „Amellett, hogy ezek a nők diagnosztikai támogatást nyújtanak a várótermek súlyos túlzsúfoltságával küzdő orvosoknak, a segítő szerep méltóságot és célt ad számukra, ugyanis a látássérültek gyakran küzdenek azzal, hogy munkát találjanak” – mondja.

Sodhi erőfeszítéseit támogatta dr. Kanchan Kaur sebész, aki masztektómia utáni mellrekonstrukciókat végez, és aki a Medanta kórházban praktizál, ott, ahol Gupta jelenleg dolgozik. Mindkét nő Németországba utazott, hogy megtanulják a technikát.

Kaur szerint egy másik probléma az indiai nők „melltudatosságának” hiánya, az országban ugyanis a mellrák az egyik leggyakoribb daganatos megbetegedés a nők körében, évente nagyjából 75 ezer halálesettel. Ennek egyik fő oka a mammográfiás eszközökhöz való hozzáférés hiánya, különösen a vidéki területeken, ahol a mammográfia nem része a rutinellátásnak.

„Nagyon is tudatában vagyok annak, hogy olyan betegséget kezelek, amely potenciálisan gyógyítható, ha a nők időben jönnek – mondja Kaur. – De Indiában ez hatalmas probléma. A nők gyakran megtalálják a csomót, de a melleik vizsgálatával kapcsolatos szégyenérzet miatt sokan addig halogatják a kezelést, amíg már túl késő nem lesz.” Indiában ugyanis még mindig stigma övezi a vizsgálatokat, a társadalom konzervativizmusa hatására a nők vonakodnak felfedni a melleiket még egy orvos előtt is. Kaur szerint a nők az esetek közel felében már a betegség előrehaladott állapotában fordulnak orvoshoz, „amikor a rák nagyon agresszív és a halálozási arány magas” – mondja.

Az Indiai Orvosi Kutatási Tanács (ICMR) jelentése szerint Indiában minden második mellrákkal diagnosztizált nőből csak egy éli túl a betegséget. A tanulmányok szerint a betegség az indiai nőknél fiatalabb korban (45–49 éves kor között) jelentkezik, mint nyugaton, és emiatt a túlélési arányok is alacsonyak – ezért is lenne kulcsfontosságú a csomók korai felismerése.

A vak segítőknek hála, kevesebb a vizsgálattal járó szégyen

Az a tény, hogy a mellvizsgálatokat vak nők végzik, segített enyhíteni a szűrővizsgálattal kapcsolatos stigmát Indiában. Mivel a segítők vakok, a vizsgálatra érkező nők nem érzik magukat zavarban, kevésbé szégyenkeznek, ha felfedik a melleiket. „Ez olyan szempont, amire az egészségügyi szakemberek korábban nem gondoltak, amikor Németországban elkezdték a programot” – mondja Hoffman.

„Ha több vizsgálót képeznének ki, és az emlővizsgálatok az ország kórházaiban a rutinellenőrzés részévé válnának, sokkal több életet lehetne megmenteni” – véli Sodhi. Ez azonban még a legjobb esetben is csak távoli cél. 

Jelenleg ugyanis egy vizsgáló intenzív képzése körülbelül 2500 dollárba kerül. „Magánadományozók finanszíroznak minket, és az évente képzett segítők száma ettől a finanszírozástól függ – meséli Sodhi. – De reméljük, hogy hamarosan bővülni tudunk. Ha így lesz, a Discovering Hands még több életet menthet meg.”

 

Mózes Zsófi