Ha császárral szülsz, legalább minden a régi marad „odalent” – és más tévhitek a hasi szülésről

–

„A császár a könnyebb út”

„Ezt csak az mondja, aki nem csinálta – kezdi Kiss Verus, a Császárvonal ötletgazdája és kreatív vezetője, egészségügyi szakújságíró és dúla. – És sajnos néha maguk a császáros anyák is igyekeznek ezt megerősíteni, amikor abban versengenek, hogy ki állt fel előbb a műtét után, ki mennyire gyorsan regenerálódott. Teljesen egyéni, hogy kit mennyire visel meg (ahogy a hüvelyi szülés esetében is), de azt senki ne felejtse el, hogy ez egy nagy, hasi műtét.

Szétnyitnak, megszűnik a tested folytonossága számtalan rétegben, majd – mivel a test csodás öngyógyító folyamatokat végez – hat óra múlva felállsz.

De a rehabilitáció nem ennyi; elvileg bármilyen nemű embernek, bármilyen hasi műtét után szüksége lenne egy gyógytornászi útmutatóra, arra, hogy egyáltalán találkozzon ilyen szakemberrel, még a posztoperatív, vagyis a műtét utáni időszakban. Van egy császárvonalas felmérésünk, bár nem reprezentatív (2018-ból és 2020-ból), de tökéletesen megmutatja, mekkora a gond ezen a téren: a császáros anyák nyolcvanhét százaléka nem találkozik gyógytornásszal a kórházi tartózkodása idején. Ennek lehet, hogy nem rögtön látjuk a negatív következményeit, de később jó eséllyel. Bár azt mondják, hogy a császár rutinműtét, és tényleg nagyon gyors, hiszen szövődmények, komplikációk nélkül húsz perc alatt kint van a baba, de ennek a gyors műtétnek a hatásait egész életében érezheti az, aki átesett rajta.”

„A császárra nem kell készülni, csak a természetes szülésre” (minősített eset: „hiszen akkor az orvos szül”)

Bevallom őszintén, az első szülésem előtt én is nagyjából öt percet szántam a császármetszéshez kapcsolódó információk átolvasására, alapból úgy álltam hozzá, hogy ez velem úgysem történhet meg – és ezzel nagyon nem vagyok egyedül. Pedig a számok nem ezt mutatják: „A WHO-ajánlással ellentétben – ami tíz-tizenöt százalék – Magyarországon negyven százalék a császármetszéses szülések aránya, tehát elég nagy esély van rá, hogy beleessünk ebbe, különösen egy nagyon medikális szemléletű intézményben. Az egyes kórházak császárarányai például irányadók lehetnek, amikor választunk. Már akinek megadatik, hogy választhat. Éppen ezért akkor is érdemes készülni rá, ha nem az a terv. Programozott császár esetén pedig kifejezetten fontos lenne, hogy a szülőnő is felkészülten érkezzen. Az pedig, hogy az orvos szül, egyszerűen nem igaz – bár sajnos ezt nem egyszer az egészségügyi személyzet is hangoztatja –, máskor és máshol fájdalmas és nehéz a hasi szülés, de ugyanúgy szülés, mint a hüvelyi, hiszen anya és baba születik. És messze áll a pozitív, támogató – ne adj’ isten traumatudatos – kommunikációtól, hogy 

sokszor a kórházban is negatív címke császáros anyának lenni. Rendszeresen mesélik az érintettek, hogy ez a megkülönböztetés viziteken: »Itt vannak a rendesen szült anyák, itt meg a császárosok.«

Sokszor apróságokon múlik, hogy mennyire lesz negatív élmény az anyának a császár, és ebben sokat segít, ha a megfelelő információk birtokában van. Például jó tudni, hogy bizonyos kórházakban az apa a császármetszéses szülésnél is jelen lehet, vagy hogy a császár miatti érzéstelenítés után bekövetkező remegés normális. Azoknak a nőknek különösen sokkoló lehet a császárral járó állapot, akik előtte soha nem voltak kórházban, és még nem estek át műtéten sem. Éppen ezért minden várandósnak azt szoktam javasolni, hogy ne zárkózzon el az ezzel kapcsolatos információktól. Nem ezzel vonzzuk be a műtétet, viszont ha bekövetkezik, lesz mankónk (ezúton ajánlom a Császárvonal ingyenes mobilapplikációját, amit ezért álmodtunk meg négy éve). És persze nem mindegy, milyenek az arányok: mindemellett az élettani szülésre is sokkal jobban fel kellene készülni, megismerni a szülés valódi természetét, hogy hol tud a folyamat megtorpanni, hogy hatnak erre a különféle beavatkozások, mire van szükség ahhoz, hogy lehetőleg ne a császáros műtőben kössünk ki végül.”

„Ha császárral szülsz, legalább minden a régi marad »odalent«”

Kiss Verus szerint ez akár egy „kért” császárhoz is vezető tévhit. „Bár a császármetszés során a hüvelyen valóban nem halad át a baba, ez nem jelenti azt, hogy a kilenc hónap terhesség vagy akár később a heghez kapcsolódó testi változások nem érintik a szexuális életet, vagy nem okozhatnak inkontinenciát, egyéb kismedencei panaszt. Ahogy azon is meglepődnek sokszor az anyák, hogy a császár után is jelentős hüvelyi, gyermekágyi vérzés következik. Sőt, bizonyos értelemben 

a császár megváltoztathatja a hüvely, a kismedencei szervek korábbi működését, mert a heg behúzza, feszesebbé teheti a gátizmokat is, és ebből következhet az is, hogy fájdalmassá válhat a szexuális együttlét.

Szóval, aki a hüvelyét megkímélendő szeretné a császárt választani, nem biztos, hogy jól jár ezzel a megoldással. Hiszem, hogy mindig érdemes elmondani a dolgok mellett és ellen szóló érveket, mert elképesztő tévhitek, generációkon át öröklődő hiedelmek bénítanak minket, a szülés mindkét útjáról. Hozzáteszem, legtöbbször, ha egy anya ragaszkodik a császárhoz, akkor megkapja, főleg a magánszektorban, és ilyenkor a lehető legritkábban kínálnak fel pszichés segítséget, ajánlanak például perinatális szakértővel konzultációt a kért műtét előtt, ami akár más megvilágításba helyezheti a félelmeket.”

Császár esetén az anya nem kaphatja meg a babát

„Ez egy olyan erős tévhit, ami a napi, hazai kórházi rutinban is él itthon, pedig valójában nem kellene hogy így legyen – ez az egyik leggyakoribb traumatizáló aspektus a beszámolók alapján. A »gyengéd császár« is még csak kevés helyen elérhető, de egyre több család keresi a lehetőséget rá programozott műtét esetén.

A »gyengéd császár« azt jelenti többek között, hogy a babát a beavatkozás után azonnal az anyára teszik, ez mindkettőjüknek előnyös. 

Az azonnali mellre tételnek vérzéscsillapító és méhösszehúzó hatása van, de lelki szempontból is rendkívül fontos. A szülés ugyanis az első találkozás története, és nagyon sokszor a császár miatt nem jöhet létre a baba–anya–apa egység, ennek pedig negatív hatása lehet például az anya mentális jóllétére. Ráadásul sokszor még a tervezett apai »szőrkontakt« sem valósul meg, hanem a babát elviszik órákra, majd bebugyolálva visszahozzák egy puszira, miközben az anya órákig mozdulatlanul fekszik, és gyakran egyedül hagyják.

Valóban szükségük van a császáros anyáknak arra, hogy segítsék őket a babájuk mellre tételében, és abban, hogy rajtuk lehessen a műtét után, de ezt akár a kísérő is meg tudná tenni – ha beengednék. Tudunk olyan színvonalas megoldásról is, hogy a babát hordozókendővel kötik a mamára a kórházi fekvéses időszakban, így ha remeg, illetve a branülök miatt kevésbé tudja használni a kezét, akkor sincs gond, a baba pedig úgyis csak alszik ezekben az órákban” – mondja Kiss Verus.

„Hat hétig semmi mozgás, hat hét után viszont, ami a csövön kifér”

„Császáros anyaként a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy ez mekkora tévedés. A hathetes kontrollon ugyanis azt a visszajelzést kaptam az akkori orvosomtól, hogy a hegem szépen begyógyult, úgyhogy innentől mozoghatok nyugodtan. Már korábban is említettem, hogy a gyógytornászi segítség nagyon fontos lenne az első hat hétben az érintetteknek, abban is, hogy hogyan lehet visszatérni a rendszeres sporthoz, mi fér bele, és mi nem, mit enged meg valójában egy ekkora hasi műtét utáni test és heg. Én kisbaba mellett kezdtem el felkészülni a félmaratonra, az első fiam születése után, és a lelkemnek nagyon jót is tett a futás, de a testemnek sajnos nem: mindkét térdemmel és bokámmal súlyos gondok lettek emiatt. Az akkor, utóbb felkeresett gyógytornász pedig csak fogta a fejét, miért adnak az orvosok ilyen tippet császár, de még hüvelyi szülés után is hat héttel, amikor a futás – módszeres alapozás, császár utáni regeneráló tornák, has- és hegkezelés után – fél évvel következhet a nemzetközi ajánlások szerint a sorban biztonsággal.”

„A heged egyszer begyógyult, és onnantól nincs dolgod vele”

„Ma már egyre többször merül fel a heg és a hegkezelés, hegmasszázs téma, ami minden császárral szült anyának élethosszig tartó otthoni feladata lenne, de még mindig azt tapasztalom, hogy sokan nem veszik komolyan, és nem értik (orvosuktól sem hallanak erről), hogy egy ilyen vágásnak életre szóló következményei vannak. A heg ugyanis összenövésekkel, kismedencei funkcióváltozásokkal járhat nagyon sok esetben. Az összenövés valójában azt jelenti, hogy a vágás, az ejtett seb nyomán a szervezetünk egy kicsit túl jól működik, túlstabilizál a gyógyulás folyamatában, s a belek, vagy más szervek egymáshoz, vagy a bélfalhoz, a hasfalhoz nőnek hozzá a műtéti bolygatás következtében, s ezzel az adott terület, szerv funkciója, működése gátlódik. Ez ellen már a kórházban is tudnánk tenni kis odafigyeléssel, megfelelő tanácsokat betartva, mert a változó erősségű fájdalmakon túl egészen kézzelfogható következmények is lehetnek. Például 

megnehezíthetik a hegek a következő teherbeesést. De lehet, hogy más, mások által normálisnak mondott panaszok jelzik a gondot: a hónapokkal a műtét után is viszkető hegtől kezdve a szexuális problémákon át az emésztési panaszokig, az érzéketlen hasi területig, fájdalmas ciklusig sok minden adódhat.”

„Egyszer császár – mindig császár”

Erről már írtunk ITT és ITT is, és egyszerűen csak annyi a fontos, hogy ennek nem kell így lennie, meg lehet próbálni császár(ok) után is az úgynevezett VBAC-et (ejtsd: víbek), ami a Vaginal Birth After Ceasarian, vagyis a vaginális szülés császármetszés után rövidítése. 

Kiss Verus tapasztalata az, hogy nagyon változó a szakemberek tudása, tapasztalata a témában, ezért nem egységes a hozzáállás, tele van riogatással a rendszer, és az anyák is sokszor úgy vélekednek, hogy feleslegesen nem vajúdnak másodszor inkább.

„Az elindult szülés, a vajúdás sosem kárba veszett szenvedés, akkor sem, ha végül császármetszés lesz a vége, mert a folyamat felkészíti a babát a változásra, egy sor kedvező élettani folyamatot indít el. 

Sokan érvelnek azzal, hogy a szülésnek nem kell élménynek lennie, és ezt mindenki csak túléli valahogy, de ez azért ennél többről szól. A hüvelyi szülés az anya és baba első közös sikerének a története is – a korábban már említett első találkozás mellett, vagyis, ha ez pozitív élmény, legyen szó VBAC-ről vagy »gyengéd császárról«, annak a hatása van a szülőség további részére.” 

„A császáros babák mások”

„Szokták idézni az anyák a játszótéren/játszóházban például azt a »kutatást«, amely szerint a hüvelyen való áthaladás hiánya miatt a császárral született babák a szűk helyeken félnek – mi mindig óvatosságra intünk ezekkel kapcsolatban. Azt általánosságban, nagy esetszámú kutatásokra alapozva, negatívumként el lehet mondani, hogy 

a császárral született gyerekek valóban hátránnyal indulhatnak az immunizáció szempontjából, mert a hüvelyen való áthaladás hiányában kevesebb jut el hozzájuk az anya baktériumflórájából, ehelyett a műtőskesztyűvel találkoznak először. Nagyobb az esélyük számtalan későbbi betegségre is.

Jó ideje vannak kísérletek arra, hogy az anya hüvelyéből vett mintát a baba arcára kenve ezt a hátrányt mérsékeljék (seeding), de megoszlanak a szakmai vélemények ezzel kapcsolatban, biztonságosságát sokan megkérdőjelezik. Az viszont biztos, hogy az azonnali anya-baba bőrkontakt, ami igenis megvalósítható császár esetén is, nagyon sokat segít abban, hogy mégis megkapjon valamennyit az anyai baktériumokból, ahogy a minél előbbi mellre kerülés, anyatejes táplálás, a kolosztrummal (pár csepp előtej) való találkozás is. Háromszoros császáros anyaként is gyakran furcsán néznek rám, amikor hangsúlyozom: a hüvelyi szülés a biológiai norma, élettani szempontból igenis ideálisabb a baba számára (is). A hátrányt pedig csak mérsékelni tudjuk a tudomány előrehaladtával.” 

„A császáros anyukák nem tudnak szoptatni, és nem kötődnek annyira a babájukhoz”

„Nem maga a császármetszés hátráltatják a kötődést vagy a szoptatás indulását, hanem pont azok a tévhitek, amik megnehezítik az első közös pillanatokat egy hasi szülés esetén. Ugyanis, ha elmarad a közös siker és az első bőrkontaktus, ha nem kerül rögtön mellre a baba, akkor annak hatása van a kapcsolódásra, a szoptatásra (később kap ingert a mell) mind biológiai, mind lelki tekintetben. De 

ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a császáros anyák nem szeretik eléggé a babáikat. 

Ez sokkal inkább azt jelenti, hogy nekik még egy nehezebb indulás terhét is cipelniük kell az első, kifejezetten érzékeny időszakban, ami különösen akkor fájdalmas, ha ők nem ezt az utat szerették volna. Ez megnehezítheti a ráhangolódást a babájukra, a vele való kapcsolódást, annak ellenére, hogy nagyon szeretik és örülnek a jöttének” – mondja Kiss Verus. Hozzáteszi, a kötődési problémákat a hüvelyi szülés meggyászolásán túl a babától való szeparáció és a nem empatikus kórházi bánásmód is jócskán felerősítheti.

A jelenlegi, szakemberhiányos, változó szabályokkal és nem egységes protokollokkal működő egészségügyi rendszerben nagyon bizonytalan helyzetben vannak a szülőnők. A legfrissebb intézményi változások, a bizonyos napokon zárva tartó, másutt pedig végleg bezáró szülészetek hatását pedig még nem látjuk. Reméljük, ebben a nehéz szituációban legalább abban segítettünk az érintetteknek és a környezetükben élőknek (tehát mindenkinek), hogy reálisabban lássák, mivel is jár a hasi szülés.

Tóth Flóra

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Jordi Mora Igual