„Vittem neked egy rendelést, levettél a lábamról, gyönyörű vagy”

–

Igyekszem betartatni a határaimat, úgy a fizikai, mint a digitális térben. Hiába élek például ugyanabban a lakásban közel tíz éve, nincs kiírva a nevem a kaputelefonra, és bár sok munka van benne, ma már nem engedek fel bármikor bárkit az otthonomba. Kivételek persze vannak. De már csak akkor veszem fel a telefont, amikor az tényleg alkalmas, és az üzeneteimre sem válaszolok azonnal. A telefonszámom viszont – mivel az utóbbi tizenhat-tizenhét évben nem változott – ugyanúgy ott lapulhat a volt kollégáim névjegyzékében, mint ahogy azoknál az embereknél, akikkel egy Dürerben átbulizott éjszaka során találkoztam, aztán soha többet.

Úgyhogy tényleg bárki lehetett volna, aki az üzenetet küldi.

Mivel azonban az utóbbi néhány évben már – és különösen, mióta nyíltan beszélek az engem ért erőszakról, ennek következtében pedig hol burkoltabb, hol egészen nyílt fenyegetéseket kapok – nagyobb bennem az óvatosság, mint a kíváncsiság, ahelyett, hogy válaszoltam volna, inkább vártam.

És nem kellett sokáig: alig másfél órával később érkezett a következő üzenet. Az ismeretlen szám tulajdonosa „csak kíváncsi, hogy ki lehetek”, ha már el van mentve neki a számom, szép lány néven.

Pörögtek a fejemben emlékek, arcok, beszélgetések, mégsem ugrott be semmi. Nem volt előttem egyetlen olyan emlékkép sem, amiben egy számomra ismeretlen embernek megadnám a telefonszámom – de minél többször zártam ki ennek a lehetőségét, annál tovább nőtt bennem az óvatosság érzése.

Nem válaszoltam, az üzenetek viszont tovább érkeztek

Néha csak egy szomorú emoji, érzékeltetve a feladó csalódottságát, amiért nem írok neki. Máskor viszont egy kérdés, hogy mit csinálok éppen, mivel töltöm a vasárnap estémet. Volt, hogy egy-két nap eltelt az üzenetek között, de olyan is, hogy alig pár óra.

Aztán egyszer csak megtudtam, mert megírta, hogy honnan van meg neki a számom. Kiderült, hogy hiába keresgéltem az emlékeim között, soha nem adtam meg neki az elérhetőségeimet. Legalábbis direkt neki nem.

„Vittem neked egyszer egy rendelést, és eléggé levettél a lábamról, amilyen gyönyörű vagy”

– állt az üzenetben, én pedig teljesen legfagytam. 

Ültem a kanapén, kezemben a telefonom, amiben ott sorakoztak az üzenetek, amiket még csak meg sem nyitottam soha. A zárolt képernyőn pedig az adataimmal való visszaélés teljesen egyértelmű és jól látható beismerése. 

Személyes adatok védelme

Minden olyan információ személyes adatnak számít, ami alapján azonosítható az adott személy. Így – bár többek között valakinek a vagyoni helyzete, érdeklődési köre, vásárlási szokásai és az internetes böngészéshez használt eszköz adatai is ide tartoznak – egyértelműen személyes adatnak számít a név, lakcím, e-mail cím, telefonszám, IP-cím, a személyiigazolvány-szám, az egészségügyi állapot, etnikai hovatartozás, valamint a foglalkozás is.

Az ezekkel való visszaélés pedig törvényszegés.

Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány helyről szoktam rendelni, így annak a cégnek az ügyfélszolgálatával kezdtem, akiktől a leggyakrabban fogadok futárokat. Csetes felület, néhány perc alatt túljutok az automatizált válaszokon, és most először megnyitom az üzeneteket, hogy elküldhessem az ezektől készült screenshotot az ügyfélszolgálatnak. Még meg sem írom az üzenetet, de már érkezik a következő SMS: a feladó – aki továbbra sem tudja, hogy ki vagyok – örülne, ha válaszolnék. 

Nem teszem. Helyette megvárom az ügyfélszolgálat válaszát, amiből sűrű sajnálkozások közepette kiderül, hogy a megérzésem jó volt, valóban náluk volt futár az illető, de már nem dolgozik ott, a szerződést felbontották, így nem tudnak mit tenni. Javasolják viszont, hogy a saját biztonságom érdekében keressem fel az illetékes szerveket. Ha bármiben tudnak még segíteni, vagy a későbbiekben hivatalos útra terelném az ügyet, írjak nekik nyugodtan, és nem kérdés, együttműködnek, segítenek, ahol csak tudnak.

A támogatás gyorsan érkezett, a válasznak pedig őszintén tudtam örülni. Nem azt mondom, hogy már nem kattogok azon, milyen lehetőségei vannak egy ilyen embernek, akinél ott a nevem, a telefonszámom, de még a lakcímem is – a bizalomvesztés már megtörtént, a biztonságérzetem bánta az esetet.

De mindenképp megnyugtat a tudat, hogy van hova fordulni. Hogy nem legyintenek, ahogy sokan tennék, hisz csak kedveskedni akart. Hogy bókolt, hát már ez is baj? Örüljek inkább a közeledésnek.

Bár az ügyfélszolgálat hozzáállása példaértékű, kíváncsi voltam, hogy mi a protokoll hasonló helyzetekben.

A kiszállítást követően életbe lép a no contact

Kérdésemre Major Bianka, a Wolt kommunikációs menedzsere elmondta, hogy technológiai cégként kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy vásárlóik, kereskedő partnereik, futár partnereik és egymás, azaz a kollégák adatait is (meg)védjék. A futárcégnél néhány hónappal ezelőtt elérhetővé vált egy csetfelületet, ahol a vásárló és a rendelését kiszállító futár partner telefonálás nélkül kommunikálhat egymással – ez olyan esetekben lehet hasznos, ha a kiszállítás körülményei átmenetileg megváltoztak, például épp nem működik a lift, és ezt a vásárló szeretné jelezni a futár partnernek. 

„Szigorúan tilos visszaélni a vásárlók személyes adataival, ilyen jellegű visszajelzés azonnali szerződésbontást eredményez. Ez magában foglalja azt, ha a futár partner bármilyen felületen a feladat befejezése után felkeresi a vásárlót, sőt, ha érintkezésmentes rendelést szállít ki és fotót készít róla a szállítás teljesítésének bizonyítékaként, azt is köteles törölni később” – mondja a cég kommunikációs menedzsere, továbbá kiemeli, hogy a csetelés lehetősége is kizárólag a kiszállítás ideje alatt érhető el, annak teljesítése után a vásárlónak és a futárnak már nem áll módjukban kommunikálni egymással.

Mózes Zsófi