Advertisement

Szinte lehetetlen normálisan tájékozódni

Alapvetően egy nő fejében az a kép él, hogy a szülés legelején elmegy a magzatvíz, jönnek a fájások, rohanni kell a kórházba, az orvosok megmondják, mikor kell nyomni, az anya pulzálva, huhogva fújja ki a levegőt, ahogy a szülési tanfolyamon tanították, aztán ordít, nyom párat és a baba kint is van. Bebugyolálják, odaadják az anyukájának, aki simán gond nélkül felül, és fülig érő szájjal ringatja a (filmekben valójában már több hónapos csecsemő által „alakított”) babát. 

Persze, persze, vannak kivételek és egyre gyakrabban látunk realisztikusabb ábrázolást. De még mindig rengeteg a homályos folt és a romantizálás. Elég csak fölmenni az anyukás Facebook-csoportokba, máris érezhető, hogy hiába a rengeteg szakkönyv, hiába a védőnői szolgálat és az orvosi konzultációk, irgalmatlanul sok a bizonytalanság a leendő anyukákban (és apukákban), és sok kérdés naponta többször megismétlődik. 

Honnan tudom, hogy megindult a szülés?
Mondhatok-e nemet a gátmetszésre?
Farfekvéses a baba, mindenképpen császárral kell szüljek?
Tényleg veszélyes a túlhordás?
Egyszer császár, mindig császár?

A kérdések száma végtelen és mindenre érkezik egy csokor válasz, amelyeket elolvasva a kérdés feltevője csak bizonytalanabbá válik. 

Ráadásul, mint ahogy mindenhol,

a kismamák is megosztottak: vannak, akik szerint az orvosok mindig jobban tudják, csak bennük kell bízni, és vannak, akik szerint igenis a nők tudják, az ő akaratuk irányítson, ha szülésről van szó. Pedig az igazság a kettő között van, és nem egytényezős. 

Az ideális az lenne, ha a kismamák és -papák megfelelő tájékoztatást kapnának, ami szinkronban kellene legyen azzal, amit a szülészeti protokoll is képvisel. Ehhez párbeszéd kellene, közös nevezők. 

Amíg ez nem történik meg, addig viszont legalább hiteles és megbízható forrásokra, hiteles támpontokra lenne szüksége a leendő szülőknek. 

Boldogan mondhatom: itt tartom a kezemben, és most mesélek picit Nektek dr. Ecsedi Gabriella tényleg hiánypótló kézikönyvéről, amely a Szülés-Császármetszés-VBAC – Elméleti és gyakorlati tudnivalók a hüvelyi szülésre és császármetszésre készülő nőknek címet kapta. Az az érzésem, hogy ha az első, vagy a második terhességem idején ezt az egy könyvet forgattam volna egyes-egyedül, minden, de tényleg minden fontos információ a birtokomban lehetett volna. 

Eleinte csak saját ismereteim bővítése volt a cél”

Ahhoz, hogy ez a kötet létrejöjjön, egy olyan emberre volt szükség, aki akkora utat járt be a témában, mint dr. Ecsedi Gabriella. A jogász, népegészségügyi szakember, háromgyerekes édesanya, szült császárral és utána hüvelyi úton is. Ahogy a könyv elején elmondja:

Eleinte csak saját ismereteim bővítése volt a cél: első gyermekem császármetszéssel jött világra, ezt követően kellőképpen fel akartam készülni második, majd harmadik gyermekem hüvelyi úton való megszülésére.

Ahogy azonban mind mélyebbre ástam magam a témába, egyre inkább megdöbbenve tapasztaltam, hogy az emberek – nők és férfiak, szülők és gyermektelenek – milyen kevés pontos és hiteles információval rendelkeznek a szülésről, s hogy sok szakember téves szakmai nézeteket (is) képvisel.”

Egyre mélyebbre merült el a témában és „elemző-rendszerező, adatokat és tényeket alapul vevő gondolkodásmódja”, illetve a lélek dolgai iránti fogékonysága végül létrehozta ezt a négyszáz oldalas kézikönyvet. 

Az alapossága „nemcsak” a szülésre és a gyermekágyra terjed ki, hanem külön foglalkozik az anyák és a babák jogaival is, emellett a statisztikákkal is, és nem részrehajló módon, teljesen objektíven közelíti meg az otthon, vagy kórházban szülés kérdését.

A szülésre tudatosan készülőket gyakran éri az a vád, hogy orvosellenesek, ez a könyv végre megmutatja, hogy nem erről van szó. Hanem inkább tudatosságról. A kötet szakmai lektora dr. Bödecs Péter szülész-nőgyógyász szakorvos, a Magyar Pre-és-Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaság elnöke. Ez is jelzi: 

attól még, hogy valaki szeretné tudatosítani a szülését, nem akar az orvosnál okosabb lenni, pusztán élete egyik legfontosabb eseményére szeretne felelősen felkészülni, szeretné magát és a gyerekét a legjobb kezekben tudni.

És ezzel csak azok az orvosok nem értenek egyet, akik maguk részei a problémás rendszernek.  

 

A szülés társadalmi kérdés is

A szülés minőségének kérdése nemcsak egyéni, de társadalmi szinten is jelentős, hiszen a szülés élménye nagy mértékben befolyásolja a nők gyermekvállalási kedvét. Sok második-harmadik-többedik gyermek az anya szülés közben átélt traumatikus élményei (szülészeti erőszak, akár feleslegesen elszenvedett császármetszés) miatt nem születik meg” – írja dr. Ecsedi Gabriella, és ez szerintem a kulcsgondolata az egész könyvnek. 

Cseke Eszter dokumentumfilmes, újságíró épp második gyermekével volt várandós, amikor a könyv kéziratát olvasta, és ahogy ajánlójában írja, ő is sajnálja, hogy első szülése előtt nem találkozott még csak hasonló könyvvel sem. „Nem dughatjuk homokba a fejünket: sajnos ma még sok helyen harcolnunk kell azért, hogy elkerüljük a szülészeti erőszakot, a rossz élményeket. Fel kell készülnünk, tisztában kell lennünk a lehetőségeinkkel. Pontosan azért, hogy a testünk tehesse a dolgát…”

Ezek a szülés-traumák a komplex tájékozódás esélyével minimalizálódhatnak, és ehhez a könyv minden lehetőséget megad. A vajúdás látens szakaszától kezdve a nyákdugó távozásán keresztül, a különböző beavatkozások szükségességének valódi, orvosi indoklásain (és cáfolatain) át a különböző szüléstörténetekig mindenre kiterjed a szöveg. Ráadásul a szerző

úgy tálalja, hogy bárki megértheti, miközben elejétől a végéig megőrzi objektív és szakmailag is hiteles szemszögét. 

A felhasznált irodalma egészen lenyűgöző, soha egy (általam látott) szüléssel foglalkozó könyv forrásjegyzéke nem volt még ilyen komplex. A magyar nyelven megjelent releváns könyvektől kezdve az angol nyelvű szakirodalmakon át internetes forrásokig, tanulmányokig és dokumentumokig, videókig rendszerezte a rendelkezésre álló tudást a szerző. (Sőt, még egy korábbi saját cikkemet is megtaláltam a források között, ami egészen megrendített, de esküszöm, nem ezért vagyok ilyen lelkes.)

És mikor már azt hittem, a források után már nem vár rám semmi, akkor

jött a meglepetés, amitől aztán végképp hátast dobtam:

Egy összefoglaló. A lényeg két oldalban érthetően és használhatóan, szaggatott vonallal és ollóval jelezve, hogy vágd ki és legyen nálad. 

Mi kell a jó szüléshez?
Mikor indokolt a szülés indítás?
Hogyan ideális a szülés indítás, ha már úgy alakult, hogy indítani kell?
Mikor van tényleg szükség császármetszésre?
Kötelezhető-e a szülő nő arra, hogy a hátára feküdjön?
Szükséges-e a folyamatos CTG?
Mikor indokolt ténylegesen a gátmetszés?
Császármetszés utáni hüvelyi szülés (VBAC) esetén mennyire reális veszély a hegszétválás?
Miért fontos az „arany óra”?
Melyek a szülő nő legfontosabb jogai? 

Bizony, ezekre a kérdésekre mind kapunk rövid és egyértelmű válaszokat, amelyeket akár magadnál is hordhatod, hogy kéznél legyen várandós gondozásnál, vagy akár a szülésnél is. 

Tudom, talán túlságosan szenvedélyes vagyok ebben az ajánlóban, de ezt azt hiszem csak az érezheti át igazán, aki átélt már szülési traumát, akiben ott munkálkodott egyszer a gondolat, hogy lehetett volna, lehetne máshogyan is.

Ezek a traumák, a rengeteg anyukás csoportokban elhangzott kérdés, közös gondolkodás a nem támogató orvosok kikerüléséről, meggyőzéséről, a rengeteg inspiráló szüléstörténet és mindaz, amin az anyáknak keresztül kell menniük az egészségügy és a szülészeti protokoll útvesztőiben, végül ebben a könyvben összegződött.

Talán az utóbbi idők legfontosabb, hazánkban megjelent könyve a témában a Szüléskönyv. 

Szabó Anna Eszter

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/AleksandarNakic