Csak ülsz és befelé figyelsz – meg tudod csinálni?
De jó volna néha nem gondolni semmire – kívánjuk néha magunkban, épp azért, mert lehetetlennek tűnik. Ha az ember elhallgat, és csak befelé figyel, inkább hangzavarra talál, cikázó gondolatok kavalkádjára. A meditáció elsajátítása sokaknak tűnik teljesíthetetlen kihívásnak, úgyhogy most egy gyakorlott jógaoktató mondja el, valójában milyen egyszerű, és mennyire nem kell ráparázni. Németh Gergő írása.
–
Meditálni nagyon könnyű! Persze először is tisztáznunk kell, mit értünk meditáció alatt – mivel jógát gyakorlok, ezért a Jóga szútrákban leírtakat tekintem irányadónak. Egészen kezdő és legmagasabb haladó szinten a gyakorlás körülbelül ugyanúgy néz ki:
- Helyezkedj el ülésben!
- Fordítsd befelé a figyelmed, és rögzítsd valamin!
- Amikor úgy érzed, elég volt, gyere ki a pózból!
Eleinte a cél csupán annyi, hogy a test kezdjen hozzászokni a mozdulatlan üléshez, az elme pedig a mozdulatlan figyelemhez. Ez persze lehet, hogy csak pár percig lesz kényelmes, de nem gond, a lényeg a rendszeresség.
Majd ahogy kezdesz fejlődni, egyre fontosabbá válik, hogy zavartalan környezetben, helyes tartással ülj, és foglalkozni kell a légzéssel is, hogy egyenletes és szabad maradjon. A mentális gyakorlást érdemes egyszerű koncentrációs gyakorlatokkal kezdeni, ami segít, hogy a figyelmed ne kalandozzon el.
Amikor már huzamosabb ideig képes vagy egy ponton, például a nyelvhegyen tartani a figyelmed, akkor választhatsz kevésbé konkrét tárgyat is, például a belső csendet. Ha erre a csendre koncentrálsz, és hagyod, hogy ez az élmény betöltse a tudatod, akkor megtapasztalhatod azt a különleges élményt, amikor a megfigyelő és a megfigyelés tárgya egybeolvad, egyetlen megszakítatlan folyamattá válik. A meditáció legmélyebb szintjén pedig még ez az élmény is elmúlik, és ami marad, az a korlátoktól mentes tudatosság.
Persze ezt már nem is nevezhetjük igazából élménynek vagy tapasztalatnak, hiszen a tapasztaláshoz szükséges lenne valamilyen mozgásra az elmében.
Olyasmihez hasonlíthatjuk, mint a mélyalvásban töltött időt, amire nem emlékszünk, mégis tudjuk, hogy megtörtént, sőt, még azt is tudjuk, hogy kellemes élmény volt. A meditáció is ilyesmi, azzal a különbséggel, hogy a mélyalvással ellentétben a meditáció egy éber állapot.
Igen, ez paradoxon, mert olyan állapotról próbálunk beszélni, ami kívül esik a racionális megértés területén.
Ahogy egyre több időt töltesz meditációval, egyre több apró részlet válik fontossá. Mindenkinek megvannak azok a területek, ahol kevésbé ügyes, ezért ott külön gyakorlatokra is szükség lehet. Egy jó oktató számtalan technikát ismer a helyes ülés beállítására, a légzéssel való munkára, az elme előkészítésére és a figyelem irányításának megtanulására. De ez a rengeteg bonyolult gyakorlat nem a meditáció, hanem a zavaró tényezők eltávolítására tett próbálkozások. És mivel bizonyos mértékig mindannyian merevek, szétszórtak és stresszesek vagyunk, számtalan módszert kitaláltak az idők folyamán, ami segíthet a gyakorlóknak.
Pedig meditálni nagyon könnyű: leülsz, és befelé fordítod a figyelmed, amíg az elme el nem csitul. A hagyomány szerint a jógik három mély légzés alatt jutnak el a meditáció legmélyebb szintjére. Amikor kijönnek ebből az állapotból, és ránéznek a világra, felismerik, hogy az csupán az elmében megjelenő valótlan és mulandó élmény. Ezt hívjuk az elme legyőzésének, a valóság megértésének, vagyis végső szabadságnak. Ez a jóga.
Németh Gergő
Kiemelt kép: Unsplash/Rodolfo Sanches Carvalho
