Miért van szükség a szülés utáni tornára?

Azt hihetnéd, a biológia az biológia, a nők terhesek lesznek, szülnek, szoptatnak, aztán megpróbálnak visszatalálni a régi testükhöz mindenhol ugyanúgy. Hát… nem!

Országonként változik, hogy mi az „elvárás”, és mennyire látja „normálisnak”, „elfogadottnak” a társadalom például a gátmetszést, az otthonszülést vagy a hosszú időn át tartó szoptatást. Pont így van a szülés utáni edzéssel vagy azzal a kérdéssel, hogy az államnak és az orvosoknak feladata-e törődni a szülés miatt kialakuló testi problémákkal. Az is országonként változó, hogy mennyire van „nyomás” a nőkön, hogy „mielőbb összekapják magukat” szülés után.

Szerintem elképesztően érdekes és tanulságos, hogy mennyire másként látja ezt, mondjuk, az amerikai vagy a francia társadalom- és egyúttal akkor el lehet gondolkodni arról is, hogy mi mit gondolunk a fogyásról/lapos hasról/jó seggről, mint szülés utáni slágertémákról.

Hogy mikortól számítasz megint „nőnek”, és hogy mennyire vannak rajtad elvárások emiatt, azt furcsamód leginkább a szülés utáni szabadság, gyes/gyed hossza befolyásolja, nem annyira a tested törvényszerűségei.

Ha francia vagy, akkor kábé erre számíthatsz

Párizsban élő barátnőm, Zsófi beszámolója alapján:

Az állami kórházakban automatikusan kapunk egy tíz alkalmas beutalót, ami „réeducation perineale”-ra szól, amit körülbelül „gátrehabilitációnak” fordíthatunk. Emellé adnak „abdominale", azaz hasizomfejlesztő gyakorlatokat is, ha szükséges. Ez így ingyenes, vagyis a TB támogatja, gyógytornász vagy szülésznő végzi.

Nekem szülésznőm van, aki magánúton dolgozik, például szüléselőkészítőket is tart. Ő egyénileg foglalkozik mindenkivel. Ide is betört a modern technika, egy speciális elektromos géppel dolgozunk, ami a kilégzés ritmusára összehúzza és erősíti a gátizmokat, és emellett a mély hasizmokat is. Az első alkalommal a szülésznő elmagyarázta egy műanyag medencecsonttal és izmokkal demonstrálva, hogy mit fogunk csinálni, és azt is, miért fontos ez. Azt is tanácsolta, hogy amíg a kúránknak nincs vége, addig ne csináljak komolyabb hasizom-gyakorlatokat, mert az egész belső cucc „lecsúszhat”, és így később süllyedéses meg vizeletvisszatartási problémáim lehetnek.”

Franciaországban tehát tíz alkalmas egyéni torna jár, rögtön szülés után, INGYEN, ahova egyénileg lehet eljárni, és igénybe lehet venni a legmodernebb elektromos eszközöket is.

A meggyengült hüvely, és az ebből következő egészségügyi és szexuális problémák tönkretehetik a nők egészségét – érdemes tehát TB-alapon támogatni a rehabilitációját ennek is és a szétnyílt hasizomnak is. Természetesnek találják azt is, hogy a nők szexelni akarnak a szülés után is – tehát a testüket fel akarják készíteni rá. (Aki látta A legszebb dolog című francia filmet, vagy olvasta a Nem harap a spenót című slágerkönyvet a francia gyereknevelési szokásokról, ott is beleakadhatott ennek bemutatásába.)

Mindez szuper, és nagyon nőbarát hozzáállás. A képet viszont árnyalja, hogy a franciáknál az a megszokott, hogy három/négy hónap után visszamész dolgozni – tehát ennyi ideig szoptat a legtöbb anya, és ekkorra kellene a kiskosztümbe is ismét belefogyni.

Mi van akkor, ha amerikai vagy?

Ez esetben valószínűleg nem is érted a kifejezést, hogy „gyermekágy”. Persze, a szó létezik, de ez Magyarországon egyfajta „bemelegítést” jelent az anyaságra. Ott meg egy dolgozó nő esetében az átlagosan hat/nyolchetes „childcare leave” egy kis szusszanás, majd a felkészülés ideje a munkába való visszaállásra. Ennek következménye a turbóban lefogyni akaró, kéthetes gyerek mellől futni meg edzeni járó anya – és az olyan edzésmódszerek, amelyek az alapos rehabilitáció helyett a gyors, látványos sikerre mennek.

Durva, nem? Ha hat hét a „gyes”, vagyis tulajdonképpen nincs is, akkor szép lassan ehhez idomul, hogy mit vársz a testedtől.

Elhiszed, hogy ez a célod, ahogy azt is, hogy lehetséges a lehető legrövidebb idő alatt lefogyni, fittnek és „jó seggűnek-lapos hasúnak” lenni, mintha semmi sem történt volna.

Ha valaki rákeres, töméntelen mennyiségű „fitmom” Insta-fiókot, blogot, celebhírt elő tud ásni, amelyek ebben a szellemben születtek, és ezt a testképet erősítik: „anya, aki szülés után négy héttel félmaratont fut. Tessék, lehet utánacsinálni, ne legyél lusta!”

Anya, aki „backtothedailyjob” hashtaggel ellátva egy hónap múlva edz, dolgozik, mintha az egész terhesség, szülés sztori bagatell-ügy volna – „ha neki megy, neked is menni fog!”

És ezt persze kiszolgálja az ottani – sokkal fejlettebb – fitneszipar: a nagy többség rendkívül gyorsan le akarja darálni a szülés utáni regenerációt, leegyszerűsítve ezt arra, hogy „gyorsan fogyjunk le”.

Persze, általánosítok

Létezik természetesen, ha nem is olyan láthatóan az USA-ban is másik irány is, a body positive-filozófiákkal, a ducimodellekkel és a „nofatshaminggel” párhuzamosan. Az Instagram nemcsak a hibátlan pillanatok, előnyös szögek és filterezett csücsörítések tárháza, hanem terepet biztosít egy kis szemléletformálásnak is. Van például egy olyan oldal, ami az inkontinenciát teszi láthatóvá (a WMN is írt róla), azaz, hogy milyen is úgy élni, ahogyan a nők kábé egyharmada (a statisztika szerint ugyanis a szülés után minden harmadik nő inkontinens lesz).

És a fitneszipar is változik, ha lassan is – én a kanadai Postnatal Fitness Academyn tanultam, ami a szuperliberális tesképből indul ki, és egy nagyon más edzői szemléletet képvisel, kicsit talán a másik irányba elvetve a sulykot. Volt például egy előadásunk ezzel a címmel: Milyen esetekben lehet elfogadható célja az edzésnek a fogyás, ha egyáltalán bármikor? – ööö. Na, hát. Most erre mit mondjunk?

Az, hogy tulajdonképpen fogyni is lehet az edzéstől, egyfajta mellékvonal volt a tananyagban – cserébe viszont, a kutatásokat és a női igényeket tükrözve, egyre hangsúlyosabb az, ami a nem látványos (de szükséges) dolgokkal foglalkozik: mélyhasizmok, gátizmok.

És mire számíthatunk itthon?

Hát, sajnos, nem sok jóra. Nemcsak a részmunkaidős állásokban meg a bölcsődei helyekben van hiány, hanem ingyenes szülés utáni rehabilitációban is. Meg olyan orvosokban, akik odafigyelnek a fokozatos, szakszerű testi felépülésre szülés után.

Még mindig ritkaság a hasizom, gátizom rutinszerű ellenőrzése, és olyan sem nagyon van, hogy valakit továbbirányítanak a megfelelő szakemberhez. Egyre több a szülés utáni mozgással foglalkozó tanfolyam/edzésprogram, ezeknek viszont jól utána kell járni, hogy szakmailag mennyire megbízhatók, és persze nem ingyenesek. Annak elérhetők, akinek van pénze meg ideje tudatosan törődni a testével.

 Kulcsár Vajda Enikő

posztnatális edző PFA