Az előzmények

Véletlenek? Azok nincsenek.

Ahogy megszereztem a diplomámat, egy anyajegy- és bőrrákszűrő cégnél kaptam munkát. Marketing asszisztenseként terjesztettem, mennyire fontos az anyajegyek rendszeres vizsgálata. És azt is: hogyha valami változást észlelünk magunkon, azonnal forduljunk bőrgyógyászhoz.

A munkámnak köszönhetően sok mindent megtanultam a bőr daganatos megbetegedéseivel kapcsolatosan, a bőrrák, a melanoma jól ismert fogalommá vált számomra. Tisztában voltam azzal is, hogy kik a magasabb rizikófaktorral rendelkezők. Én nem vagyok se szőke hajú, se kék szemű, a bőrszínem sem kifejezetten világos, és még a családomban sem volt senkinek semmilyen daganatos bőrbetegsége. Teljesen nyugodt voltam.

Anyajegy- és bőrrákszűrésekre természetesen én is jártam, tudtam, hogy a munkahelyemen sokkal professzionálisabb a vizsgálat, mint máshol. A leletem mindig negatív lett. Amíg ennél a cégnél dolgoztam, rendszeresen jártam éves kontrollokra is.

Később egy multinál folytattam a pályafutásomat. Egyszer kaptam egy emlékeztetőt, hogy két éve nem voltam szűrésen. Ekkoriban állandó rohanásból állt az életem. Több mint 12 órát dolgoztam naponta, a stressz a mindennapjaim része volt, semmi időm nem maradt magamra. A levél szerencsére célba ért, hamarosan eljutottam a szűrésre.

A vizsgálat

A helyszíni vizsgálat során az anyajegyeimet normálisnak, békésnek találták, nem észlelték intő jelét melanomának, így fújtam egyet és nyugodt szívvel mentem haza. A szűréskor felvételek készülnek, minden anyajegyet összehasonlítanak a korábbi állapotával. Tudtam, hogy a helyszíni vizsgálat nem mond biztos véleményt, de én akár mérget is vettem volna rá, hogy ha nincs látható jel, akkor nem lehet nagy baj.

„Aha... Persze… velem tutira nem fordulhat elő…" – mondtam magamnak.

Három hét múlva megérkezett a szűrés eredménye. Ebben meglepetésemre egy anyajegy eltávolítását javasolták a mellemről, mert az összehasonlítás során egy új, gyanús anyajegyet találtak. Ez a lelet kezdett aggasztani, de még ekkor sem hittem igazán, hogy nagy gond lehet.

A műtétet gyorsan megszerveztem, tisztában voltam vele, hogy nem véletlenül született a javaslat. Habár nem volt egyszerű a helyzetem, mert ekkor váltottam újra munkahelyet, értékesítési vezető lettem egy magyar szállítmányozási cégnél. Még próbaidős voltam. Szerencsém volt, a főnököm és a csapatom is támogatott, segítettek, ahogy tudtak. (Ez egyébként nem magától értetődő. Egy felelős munkakörben dolgozni kell, nincs mese, ha egyről a kettőre akarunk jutni… még akkor is, ha adott esetben az egészségünkkel játszunk.)

A bizonyosság – és a kezelés

Az eltávolító műtét után kilenc nappal váratlan telefonhívást kaptam:

„Noémi, ne ijedjen meg, de baj van… nem kicsi, de nem is a nagy... Tudja, mekkora szerencse, hogy eljött a szűrésre?" Majd a hívó közölte velem, hogy a szövettan Clark II-es stádiumú melanomát igazolt, így nincs helye késlekedésnek, azonnal újabb operációra lesz szükség.

Megfordult velem a világ, kár szépíteni, összeomlottam.

Pontosan tudtam, mit jelentenek az értékeim, és hogy ezzel már akár áttétet is okozhatott a melanomám. Megérintett a halál gondolata, minden megszűnt körülöttem... csak bőgni tudtam. Nem akartam elhinni, hogy egy ártalmatlannak tűnő anyajegy veszélyezteti az életemet.

A műtét után az onkológusokból álló konzílium úgy találta, hogy nem hatolt olyan mélységig a melanomám, mely a kemoterápiát indokolta volna. Erre én is magamhoz tértem, egy kicsit fellélegeztem. Habár tudom, hogy nagy az áttétképződés és a kiújulás rizikója, mégis bizakodó vagyok.

Rendületlenül hiszem, hogy végleg megszabadultam az ellenségemtől.

A műtétnek augusztusban lesz egy éve, az eredményeim azóta biztatóak. Az egy év leteltéig háromhavonta, utána már csak félévente kell felkeresnem az onkológiát. Ha minden jól megy, még négy évig járok vizsgálatokra. Nem állítom, hogy ez nem teher a léleknek, de az életem a tét.

Mit tanultam a betegségemből? 

Eszembe jutott, mit mondott a dalai láma, amikor arról kérdezték, mi lepi meg leginkább az emberiséggel kapcsolatban.

Az ember. Mert feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét. És mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, hogy elfelejti élvezni a jelent, az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben. Úgy él, mintha soha nem halna meg, és úgy hal meg, hogy soha nem is élt igazán.

Erősebbé váltam. Képes vagyok megbirkózni a félelemmel, fájdalommal és a betegséggel is. Hálás vagyok környezetemnek – a családomnak, a barátaimnak, a főnökömnek és a csapatomnak – a támogatásukért, kimondhatatlanul sokat segítettek.

A szűréseket még komolyabban veszem és nem hajszolom túl a szervezetemet. Hagyok egy kis időt magamra is, és a legfontosabb – ép testben ép lélek – a lelkünkkel is foglalkozni kell! Emellett védekezem az UV-sugárzás ellen, minden nap 50+ faktoros naptejet használok.

Napozni eszembe sem jut. Igen, félek. Nem szégyellem.

Talán az idő és a későbbi negatív leletek segítenek majd, de megtanultam a leckét. Mostantól életem végéig jobban fogok figyelni önmagamra és a bőrömre.

Jánossy  Noémi

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/cunaplus