–

Jack Nicholson és Morgan Freeman 2007-es vígjátéka óta talán sokan megírtuk a saját bakancslistánkat. Ezekben a felsorolásokban olyan vágyaink és álmaink szerepelnek, amelyeket mindenképpen szeretnénk még megvalósulni látni. Legyenek ezek akármilyen hétköznapinak tűnő apróságok, vagy a valós lehetőségeinktől teljesen elrugaszkodott extrémitások, a listában szereplő pontok teljesítése azt az érzést kelti, hogy a létezésünk nem volt hiábavaló. Az ebből adódó örömöt pedig nemcsak személyesen átélni, de kívülről végignézni is lélekemelő lehet.

Az RTL+ erre az élményre alapozva hozta létre saját gyártású, improvizációkra és megírt jelenetekre épülő realitykomédiáját – a maga minden bájával és ügyetlenségével együtt.

A produkcióhoz négy remek színészt kértek fel, akik koruknál, humoruknál és tehetségüknél fogva garanciát jelentenek arra, hogy jól fogunk szórakozni.

Badár Sándor humorista, a főként az Üvegtigris és a Valami Amerika filmek szereplője, Csuja Imre (aki tavaly ment nyugdíjba az Örkény Színházból), a megannyi világsztárnak a hangját kölcsönző Epres Attila, valamint a független színházak és magyar vígjátékok egyik legkedveltebb színésze, Scherer Péter „játsszák” a négy kissé elveszett, de kalandvágyó turistát.

A művészcsapatot a mesterfodrász, Frohner Fecó egészíti ki, aki a Nyerő Párostól a Konyhafőnökön át a Celeb vagyok, ments ki innen!-ig már szinte minden elképzelhető RTL-es valóságshow-ban megfordult. Első ránézésre kissé indokolatlannak tűnik az ő szerepeltetése, de ez a kép később szerencsére némileg árnyalódik.

Mivel az én bakancslistámon két idevágó dolog is szerepel, nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy a Jobb később, mint soha! miről fog szólni. Az egyik toplistás vágyam az volt, hogy egyszer megölelhessem Csuja Imrét (ezt már kipipálhattam), a másik nagy álmom pedig eljutni Japánba – ez viszont még nem jött össze. Addig is, nagyon szívesen nézem mások utazós vlogjait és videóit. A műsor pedig jó lehetőség arra, hogy azok, akik még nem jártak a Távol-Keleten, betekintést kapjanak az ottani kultúrába, gasztronómiába, építészetbe és a helyi szórakoztatóipar sajátosságaiba. Ehhez pedig remek idegenvezetőket kapunk.

Az utazós reality legfőbb erénye, hogy a valóságshow-któl és a „scripted” (azaz részben előre megírt) műsoroktól nem megszokott módon a főszereplők az idősebb korosztályhoz tartoznak. Bár üdítő lett volna, ha a világjárós kanbuli helyett látunk egy-két hatvan pluszos színésznőt is köztük, de az ageizmus világában már ez a fajta reprezentáció is nagyon fontos lehet.

A túlhasznált realityszereplőkhöz képest pedig kifejezetten üdítő újítás a négy színész, akiknek nincs még ehhez hasonló tévés múltjuk, így az egész műsornak végig megmarad a jó értelemben vett naivsága.

A színész nem hazudik

Az első rész kicsit döcögősen indul, eleinte nehéz kihámozni, hogy pontosan mit is látunk.