Címke: gyógyulás

Akkor találunk rá a saját utunkra, ha bizonyos értelemben képesek vagyunk önmagunk apukájává, anyukájává válni.

Beteg gyerekeknek segítenek az idősebb barátok, az Amigók, akikkel képzeletben a kórház falain túlra lehet utazni. Interjú az alapítvány megálmodójával, Forgács-Fábián Sárával.

Csepelyi Adrienn zeneterápiás foglalkozáson járt, megírta, milyen érzés volt.

Anna nem sokkal azután kapta meg első rákdiagnózisát, hogy Amerikában férjhez ment élete szerelméhez. Ez 15 hónappal ezelőtt történt. Most elmeséli, mi mindenen ment keresztül azóta.

Vendégszerzőnk grafikus és író, három gyerek anyukája. Két ló, négy kutya és három cica gazdája. A Rókadombon élnek. Ez az ő személyes vallomása.

Ha nincs napi negyedórád önmagadra, nem a testmozgás hiánya a legnagyobb problémád.

Ha lehetne ma egy kívánságunk, akkor az az lenne, hogy ezzel a történettel senki ne tudjon azonosulni.

„Miközben a tésztát hajtogatom, nem létezik más. Kiszakad belőlem egy sóhaj. Mélyről jön. Talán nem is az én tüdőmből. Talán az anyáméból, a nagyanyáméból” – írja Filákovity Radojka egy különleges kötet, Rubin Eszter Mit esztek ti otthon, mannát? című könyve kapcsán.

A meg nem élt érzések előbb-utóbb felszínre törnek – néha a szó szoros értelmében. Mert míg van, aki a teste díszítéseként, önkifejezési módként használja a mintákat, a varratás motivációja lehet a trauma is:

„Igen, nagyjából lehet, hogy túl van a nehezén – aztán meg jön valami, és visszalöki. Bejelentenek egy elcseszett törvényt, csalódik valakiben, elront valami fontosat, mit nagyon jól akart csinálni. Akármi lehet. És ha már (még) minden tagja sajog, akkor nehezebb feltápászkodni. Hiába állsz ott a stopperrel mellette.”